Claude Monet
Claude Monet főleg “en plein air” (azaz szabadban, Normandia partjain és a Szajna partjain) festett. Könnyed életstílusával meg tudta ragadni a színeket és ábrázolni a változó árnyékok és fényjátékokat, miközben festett. A színek voltak a legnagyobb megszállottsága, öröme és kétsége. Ugyanazt a képet ugyanabban az időben és csak bizonyos időjárási körülmények között volt képes festeni, hogy a munka folytatása minél jobban hasonlítson az elejéhez, mivel különböző környezeti körülmények között a színek is változnak. Új festési módokat keresett, ecsetvonásai pedig rövidek és felszabadultak voltak.
Claude Monet 1871-ben látogatta meg Londonban William Turner festménykiállítását. A brit festő sötét színárnyalatai nagyon meglepték őt. Elkezdett sorozatokat festeni hasonló témákkal, de más időszakokban.
A 20. század elején főként London szimbólumaival foglalkozott (a Parlament, a Waterloo híd és a Charing Cross híd ködös képei). Festett nimfákat is a kertjében, de mivel több helyre volt szüksége a festéshez, egyre nagyobb vásznakra festett, így a néző is nagyobb látószöget kapott.
A Claude Monet élete vége felé nem közelítette meg az absztrakciót csak azért, mert tudatosan más stílust keresett, hanem szürke hályogja volt – a “híres nádszálai” tényleg elmosódottan látszódtak számára. Másrészről viszont igaz, hogy Monet az operáció után sem adta fel “új” stílusát – ezért műveit nem lehet egyszerűen a betegségnek tulajdonítani. A diagnózist 1912-ben állították fel, az operációra csak 1923-ban került sor.