Claude Monet – A vízililiomok – Tiszta reggel fűzfákkal

A vízililiomok – Tiszta reggel fűzfákkal Monet Nymphéas-ciklusa egyik legnagyobb faltáblájának kézzel festett reprodukciója: a givernyi tó tizenkét méter hetvenöt centiméter széles sávja, amelyre a felső szélről fűzfaágak lógnak, két törzs áll egy-egy oldalon, a közepe pedig nyitott víz marad, ég és látóhatár nélkül. Az eredeti 1275 x 200 cm, három egymáshoz illesztett olajtáblából áll, a vászon a falra van ragasztva, a múzeum pedig 1914 és 1926 közé keltezi, és INV 20106 leltári számon őrzi a párizsi musée de l’Orangerie-ben. Négy méretben vagy az Ön méretében festjük meg, az elkészült mű fotójával jóváhagyásra a feladás előtt.

A vízililiomok – Tiszta reggel fűzfákkal – Claude Monet

Mi látható a vásznon?

A vászon rendkívül hosszú és alacsony: a szélessége nagyjából hatszor és félszer akkora, mint a magassága. Csak a víz felszíne látszik, felülről és kissé ferdén nézve. A felső szélről végig fűzfaágak lógnak — olívazöld és szürkéskék ecsetvonások vékony sorai, amelyek függönyként hullanak alá, és lent feloldódnak a vízben. Ezen a függönyön át két törzs nő. Az első a bal széltől nagyjából a hossz egyötödénél áll, karcsú és enyhén megdőlt, barna, lila és szürke sávokban megfestve. A második jóval közelebb áll a jobb szélhez, vastagabb és elágazó, egy ága fölfelé és balra válik le. Közöttük széles, csaknem üres vízfelület nyílik halványkék, lila és fehéres színben. A vízililiomlevelek három csomóban gyűlnek össze: lent balra az első törzs mellett, vékony vízszintes vonalban a közép fölött, és lent jobbra. A levelek között magányos virágok ülnek, fehérek és halványrózsaszínek, mindegyik rövid, vastag festékérintésként felrakva. Ebből az olajfestményből hiányzik az ég és a part, így a szemnek nincs mihez mérnie a mélységet.

Miért üres a vászon közepe?

Mert éppen az üresség tartja össze a jelenetet. A törzsek a két véghez közel állnak, és függőleges határolásként működnek; ami közöttük van, az mind nyitott víz. Ha több fa állna ott egyenletes távolságban, a tábla egyforma jelenetek sorára esne szét. Mivel kettő van, és távol állnak egymástól, a néző közöttük utazik — és ez az utazás annyi ideig tart, amilyen széles a mű. A fűzfaágak felülről zárják le a jelenetet, így a tekintet nem emelkedhet olyan ég felé, amely amúgy sincs. Marad a különös érzés, hogy egyenesen le a vízbe nézünk, és egyszersmind valamin keresztül, ami előttünk lóg. Az ilyen elrendezésű impresszionista festmény nyugodtnak hat, nem üresnek.

Mi hiányzik erről a vászonról?

Nincs ég, nincs látóhatár, nincs part, nincs híd, nincs csónak és nincs ember. A múzeum a nyilvántartásában a művet egyszerűen festészetként jelöli, anyagként pedig olajfestéket, fát és vásznat sorol fel — sehol nem említ egyetlen személyt vagy épületet sem. A hiány itt döntés, nem hiányosság. Amikor Monet eltávolított mindent, ami mértékül szolgálhatna — házat, utat, alakot, látóhatárvonalat —, csak egy felület maradt, amelyen nem ítélhető meg, milyen messze van bármi. A fűzfák az egyetlen nyoma a vízen kívüli világnak, és őket is csak ágakként látjuk, meg törzsekként, amelyeket minden oldalról víz vesz körül.

Adatok a múzeumi nyilvántartásból

A mű a párizsi Orangerie múzeumban INV 20106 leltári számon szerepel, és a 03-as teremben van kiállítva. A leltárban a „Le Matin clair aux saules” címet viseli, további címként pedig a „Les Nymphéas” szerepel. A méretek magasság 200 és hosszúság 1275 cm alakban vannak feljegyezve; a mi táblázatunkban a szélesség áll elöl. A leírás három, egymáshoz illesztett olajtábláról szól, falra ragasztott vásznon. Évszámot szándékosan nem adunk meg. Ahol a források nem értenek egyet az évben, azt a tartományt közöljük, amelyet az intézmény állít, és nem azt az évszámot, amelyet senki sem állít.

A mű útja a festőtől az Orangerie-ig

A múzeumi bejegyzés három állomást sorol fel, és eggyel sem többet. 1922-ben a mű a festő adományaként a francia állam tulajdonába került; az adományozó okirat 1922. április 12-i keltezésű, a jóváhagyó rendelet pedig ugyanazon év június 14-i. Ezután a párizsi musée du Luxembourg szerepel. 1927-ben a mű a musée de l’Orangerie-be került, ahol ma is van. Ami ezek között hiányzik — pontosan mikor hagyták el a táblák a műtermet, és hol voltak közben —, azt a bejegyzés nem mondja meg, ezért mi sem mondjuk meg.

A motívum Monet nálunk kapható művei között

Ugyanabból a ciklusból és ugyanabból a párizsi gyűjteményből való A vízililiomok – Zöld tükröződések; a múzeum INV 20102 számon tartja nyilván, mérete 850 x 200 cm, és két egymáshoz illesztett táblából áll, ami a múzeumi bejegyzéséből derül ki. Vigyázat a névvel: ugyanabban a gyűjteményben szerepel egy „Le Matin aux saules” című tábla is, tehát a clair szó nélkül, és az nem ugyanaz a mű. Csak a fát, a tó nélkül, a Szomorúfűz mutatja. Ugyanazt a tavat négyzetes formátumban a Vízililiomok kínálja, az építészetet is tartalmazó jelenetet pedig A tavirózsató (Japán híd).

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Az első fotón a mű fehér falon lóg, balról ferdén fotózva, úgy, hogy a vászon a mélységbe húzódik, és látszik, milyen hosszú a sáv valójában; jobbra fent egy fagerendás mennyezet nyúlik a felvételbe. A második fotón ugyanaz az elhelyezés az ellenkező oldalról, jobbról ferdén készült — két nézőpont, ugyanaz a mű, és csak a kettő együtt mondja meg, hogyan viselkedik egy ilyen hosszú formátum valódi falon. A harmadik fotón közelről egy sarok látszik: a szürkésbarna lebegő keret, a keret és a vászon közötti sötét rés, valamint a befestett vászonél. A negyedik fotón a felület egészen közelről készült — a vászon szövése, a törzs ecsetvonásai barna, okker és lila színben, oldalt levelek és egy rózsaszín virág, amely a háttér fölött áll. Nyomtatott lap erre nem alkalmas. Mind a négy fotó azt mutatja, amit megkap: ecsettel festett vásznat, a feladás előtt fotózva.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: 250 x 39 cm a kétszemélyes kanapé fölé, 300 x 47 cm a hosszabb ülőgarnitúra fölé, 200 x 31 cm az előszobába. Négy méret közül lehet választani: a legkisebb keskeny hangsúly egy komód fölött, a két középső a szokásos méret ülőgarnitúra fölött, a 350 x 55 cm pedig nagy üres falra való. Mind a négy megtartja az eredeti oldalarányát, így a legnagyobb is sáv marad, és nem lesz belőle szokványos nappali festmény. Az ilyen arányú fali alkotás világos hátteret kíván: sötét falon a halvány víz éppen azt a fényt veszíti el, amelyről a jelenet a nevét kapta.

Milyen magasra akassza a festményt: a vászon közepét a szokásos 150 cm-nél kissé lejjebb, nagyjából egy ülő ember tekintetének magasságába: a jelenet felülről néz a vízre, és szemmagasság alatt jobban hat.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a négy méret egyike sem illik a terébe, abban a méretben festjük meg a művet, amelyet Ön határoz meg — küldje el a szélességet és a magasságot, mi pedig megmondjuk az árat és a határidőt. Az egyedi munka megtartja az oldalarányt, ami ilyen nyújtott formátumnál fontosabb, mint máskor: néhány centiméterrel nagyobb magasság, és a vízsávból közönséges tájrészlet lesz. A vászonra festett festmény fa vakkeretre van feszítve, és az élek be vannak festve, így keret nélkül sem hat befejezetlennek. Illik hozzá keskeny szürke vagy sötét léc; a széles keret elveszi a víz fényét.

Szállítás és garancia

A művészi festmény az Európai Unió tizenhat országába utazik — többek között Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Németországba, Olaszországba és Magyarországra — védőfóliába csomagolva és szilárd csomagolásban, a legnagyobb méreteknél megfelelően hosszú ládában. Az elkészítés ideje 15-45 nap, a legnagyobb méreteknél a felső határhoz közelebb. Az elkészült vászon fotóját a feladás előtt megkapja: ha rajta valami nem megfelelő, javítunk, amíg a mű még a műhelyben van. Monet további motívumait a Claude Monet galériában találja, a festésről pedig a blogunkon írunk.

Ha ajándékba szánja a festményt, és nem biztos a méretben, erre az esetre ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga dönti el a méretet és a témát.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A párizsi Orangerie múzeumban, INV 20106 leltári szám, 03-as terem. Mivel a vászon a falra van ragasztva, a múzeum nem mozgatja úgy, mint egy festőállványon álló művet.

Vannak-e emberek a vásznon?

Nincsenek. A múzeumi bejegyzés csak festészetet, olajfestéket, fát és vásznat sorol fel; egyetlen személyt, épületet és állatot sem.

Mit mond a festmény egy mondatban?

Hogy Monet két fűzfa közé fogott csaknem tizenhárom méter vízfelületet, és eltávolított mindent, amihez mérni lehetne.

Hány vízililiom-panel van az Orangerie-ben?

Nyolc nagy kompozíció 22 panelből, két ovális teremben. Az ajándékot Monet a fegyverszünet másnapján, 1918-ban jelentette be a francia államnak, a ciklust pedig 1927-ben, néhány hónappal halála után mutatták be; ez a három panelből álló kompozíció a nyolc egyike.

• Motívum. A givernyi tó csaknem tizenhárom méter széles sávja: fűzfaágak a felső szélről, két törzs az oldalakon, közöttük nyitott víz levelekkel és virágokkal.
• Eredeti. Olaj vásznon, három egymáshoz illesztett tábla, 1275 x 200 cm, 1914 és 1926 között, musée de l’Orangerie, ltsz. INV 20106.
• A miénk. Négy méret vagy egyedi méret, 200 x 31-től 350 x 55 cm-ig; a legnagyobb is az eredeti harmadánál rövidebb.
• Érdemes tudni. A múzeum nem ad meg évszámot, hanem az 1914 és 1926 közötti tartományt írja, és ezt a tartományt közöljük mi is. Figyeljen a majdnem azonos, clair szó nélküli címre, amely egy másik táblához tartozik.