Leírás
Egy fehér fa az őszi lombhullás közepén emelkedik egy szürke táj előtt, gyökerei a felszín alatt is láthatók — a festmény az egész fát megmutatja, a gyökerektől a koronáig, mintha a világ keresztmetszetében látnánk. Sötét, tojás alakú levelek hullanak körös-körül egy szélben, amelyet nem látunk. A háttérben két kisebb, kopár fa áll egy dombon. A színpaletta hideg és melankolikus: fehér, szürke, sötét olíva és barna föld. A festői stílus leegyszerűsített és költői — a fa nem realista, hanem szimbolikus, egyfajta példázat az állandóságról és a mulandóságról egyszerre. Faldekoráció azoknak, akik a művészetben csendes mélységet keresnek, nem csupán szépséget.
