Leírás
Virágok gyömbéres edényben és gyümölcsök – a kiállítás címe, amely elárulja, hol járt a vászon
Egy kék-fehér edényből, amely fonott nádkosárban ül, sűrű csokor emelkedik: fehér margaréták, két sötétvörös virág, halványrózsaszín szirmok és apró narancsos bimbók a sötétzöld lombok között. Az asztalra fehér terítő van vetve, amely nehéz redőkben omlik alá, rajta körték hevernek, sárgák és zöldek. A jobb szélen faszék áll. A vászon 65 × 81 cm, 1890 körül készült, és a berlini Nationalgalerie őrzi. Minden példányt festő fest újra; kézzel festett festmény vásznon, olaj vásznon, fa vakkeretre feszítve.
Egy cím, amely többet mond az évszámnál
A kiállítások közt az œuvre-katalógus ezt is számon tartja: 1958. november 2-tól 1959. április 12-ig a vászon a berlini Nationalgalerie falán függött, a 132-es szám alatt. A tárlat címe ez volt: »A világkultúra kincsei, amelyeket a Szovjetunió megmentett«. Hogy a mű hol töltötte a háborús éveket, ki mozgatta és mikor tért pontosan vissza, azt a katalógus nem írja le – csupán a kiállítást és annak címét rögzíti. Ennyit tudunk tehát biztosan, és pontosan ennyit állítunk itt; a többi találgatás volna.
Két magánember vette meg a múzeumnak
A tulajdonosok sorában az utolsó két állomás ugyanazt a dátumot viseli, 1904. április 2-át: Paul Cassirer berlini műkereskedő, majd a berlini Nationalgalerie. A múzeum tehát 1904-ben jutott a Cézanne-vászonhoz, két évvel a festő halála előtt, amikor az még élt. A pénz azonban nem a múzeum kasszájából jött. Az intézmény neve mellett a katalógus kifejezetten megjegyzi, hogy a mű Eduard Arnhold és Robert von Mendelssohn ajándéka volt, két berlini gyűjtőé.
Az edény, a terítő és a körték
A virágok edénye gyömbéres edény – ugyanaz a fajta cserép, amelyet a festő a Gyömbéres edény gránátalmával és körtékkel című művén is felállít, itt azonban fonott nádkosárba fogva, amelynek okkerszínű rácsa az alsó felén keresztezi egymást. A terítő nem dísz: redői tartják a körtéket, és egyúttal elválasztják a virágokat a csupasz asztaltól, amely alul és jobbra újra előbukkan. 1965-ben a vászon francia festészeti tárlatra utazott Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba – abba a házba, amely A tálaló című művet őrzi.
Színben a mű két sarokpontra támaszkodik: a szinte fekete zöld háttérre és a terítő fehérjére, s a kettő között égnek a vörös és narancsos virágok meg a körték sárgája. Épp ez a kontraszt teszi távolról is olvashatóvá, ezért jól mutat étkezőasztal fölött, előszobában vagy váróteremben. A tizenöt méret 50 × 40 cm-től 180 × 145 cm-ig tart; a köztes méreteket egyedi méretben feszítjük ki, azt pedig, hogyan hat keretben, a 3D megjelenítő alkalmazásunk mutatja meg. Ha ehhez a csokorhoz csendesebb társat keres, Olajfestmény-reprodukcióink közt a Szalmás váza, cukortartó és almák az.
- Téma: Virágok gyömbéres edényben és gyümölcsök, Paul Cézanne, 1890 körül, Nationalgalerie, Berlin
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: 1958-ban »A világkultúra kincsei, amelyeket a Szovjetunió megmentett« címmel rendezett tárlaton függött
