„Festő vagyok, aki nap mint nap reggeltől estig fest.“
Gustav Klimt
Gustav Klimt, elismert festő és illusztrátor, egy szegény gravír mester fia volt, aki a legimádottabb és hamarosan a legbefolyásosabb bécsi festővé vált. Ő alkotta a szimbolista faliképek, portrék és tájképek számos alkotását, és a bécsi szecesszió mozgalom vezéregyénisége volt.
Gustav Klimt kísérletező szellemű művész volt, és műveiben egyre inkább foglalkozott a határvonallal a lelki belső világ és a külső valóság között. Ez a belső világ lett a késői művészetének lényege, amely egyre inkább a szimbolizmus és az absztrakció felé fordult, amit ma láthatunk híres portréin, mint például Fritz Riedler, Margaret Stonborough-Wittgenstein vagy Adele Bloch-Bauer. A nők mindig központi szerepet játszottak Gustav Klimt művészetében, sosem festett férfiak arcát, csak generikus, háttal álló alakokat. Ám sosem házasodott meg. A házasság a művészettel volt számára elegendő, és ebben a kapcsolatban halt meg 1918-ban.
A munkásságát a 20. század első felében német műkritikusok részben vagy teljesen figyelmen kívül hagyták, vagy kizárólag dekoratív festészetnek nyilvánították. Csak később ismerték el a statikus síkbeli művészetét, mint ami az új művészet fejlődését előrevetíti (pl. a kubizmus).
A Csók – The Kiss című képe és Adele Bloch-Bauer portréja az összes idők tíz leggyakrabban reprodukált műalkotása között szerepelnek a művészettörténetben.