Jackson Pollock

Jackson Pollock kapcsán joggal merülhet fel a kérdés: „Ő az Egyesült Államok legnagyobb élő festője?” Nevezhető-e „nagynak” az a festő, aki ecsettel szórta, csorgatta és fröcskölte a festéket a vászonra, hogy színek és vonalak kavargó örvényeit hozza létre? A New York-i kritikusok minden bizonnyal így gondolták, és Pollock elsősége az absztrakt expresszionisták között máig megmaradt. Ezt az alkoholizmussal küzdő művész klasszikus legendája és korai halála is megpecsételte. Az 1940-es évek végén készült híres ‘csepegtetett festményei’ az évszázad legeredetibb művei közé tartoznak. Hol magának a természetnek az életerejére utaltak, hol az ember fogságát idézték fel – a testben, a szorongó elmében, az újonnan félelmetessé vált modern világban.

Pablo Picasso

Pablo Picasso termékeny művész volt, aki klasszikus és újító műveket egyaránt alkotott: festményeket, grafikákat, kerámiákat, szobrokat és kísérleti formákat. Az 1881-ben Spanyolországban született Picasso 70 éves pályája során bőven kapott alkalmat arra, hogy művészetét fejlessze és kísérletezzen vele. Közreműködött a kubizmus, az absztrakt festészet egyik irányzatának kialakításában. Műveiben a színre és az érzelmek kifejezésére épített.

Amit Picasso a kubizmusért tett, egészen más volt, mint Braque hűvös geometrikus konstrukciói. Gyakran festett olyan képeket, amelyek mintha egy megrepedt tükörben vagy betört ablakon át látott látványt mutatnának, valamint olyan nőalakokat, akiknek arcvonásai átrendeződtek.

Joan Miró

A szüntelen kísérletezés és az objektivitással folytatott, egész életen át tartó kacérkodás formálta azt a mély nyomot, amelyet Joan Miró a művészet világában hagyott. Vászna tudatalattijának játszótere volt, amelyből a gyermekkor heves öröme és katalán büszkeségének kifejeződése fakadt.

Jellegzetes képi szimbólumai, biomorf alakzatai, geometrikus formái, valamint absztrahált és félig absztrahált tárgyai fáradhatatlanul eredeti életművet formáltak. Joan Miró radikális, leleményes stílusa kulcsfontosságú volt a 20. század eleji avantgárd útján az egyre erősödő, majd teljes absztrakció felé.

Bár Miró a korai szürrealizmushoz kapcsolódik, és hatott az absztrakt expresszionizmusra és a színmezőfestészet képviselőire, a modern művészet egyik legnagyobb magányos alakja maradt, összetéveszthetetlenül egyedi vizuális szókinccsel.

Salvador Dalí

Bár több művészeti stílussal is kísérletezett, Salvador Dalí leginkább szürrealista művészként ismert, aki a mozgalom számos leghíresebb festményét alkotta. Dalí munkásságára nagy hatással voltak a híres osztrák pszichoanalitikus, Sigmund Freud elméletei.

Szürrealista festményei tele vannak a freudi szimbolikából és saját tudatalattijából merített képekkel. Salvador Dalí legfontosabb hozzájárulásai közé a szürrealista mozgalomhoz a paranoiás-kritikai módszer tartozik, amellyel rendszeres irracionális gondolkodás és önmaga által előidézett paranoiás állapot révén igyekezett behatolni tudatalattijába.

Bár Dalí pályája késői szakaszában is alkotott, a kritikusok szerint műveinek ismétlődő motívumai azt mutatják, hogy legjobb éveit már maga mögött hagyta.

Fernando Botero

A kolumbiai művész, Fernando Botero megmutatja, mennyire másként tekinthetünk ugyanarra a tárgyra. Bár Botero arról ismert, hogy műveiben gömbölyded, telt alakokat formál, állítása szerint nem a súlyos alakok ábrázolása a célja. Ehelyett a térfogatot kívánja hangsúlyozni. Az alábbiakban arról olvashat, mit akar Botero mondani „telt művészetével”.

Fernando Botero szatirikus portréi politikai, katonai és egyházi személyiségeket, zenészeket és királyi családtagokat ábrázolnak teltnek és mozdulatlannak, egyfajta emberi csendéletként. Első pillantásra humorosak, Botero festményei azonban legtöbbször politikai felhangú társadalmi kommentárok.