Leírás
Provence-i házak, a Riaux-völgy – a vászon, amelynél a katalógus ellentmond önmagának
Két okker ház vöröses tetővel áll a vászon felső felében, körülöttük lejtők, amelyek párhuzamos ferde ecsetvonásokkal vannak megfestve zöldben, okkerben és kékben. Lent világos út húzódik át a teljes szélességben. Az ég fent szürkéskék, és csak keskeny sávot foglal el. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1883 körüli munkáját adja vissza, amely az eredetiben 65 × 81,3 centiméter, és a washingtoni National Gallery of Art őrzi 1973.68.1 szám alatt.
Szögletes zárójel a katalógusban
Az 1920 áprilisában és májusában a philadelphiai Pennsylvania Academy of Fine Artsban rendezett kiállításnál az œuvre-katalógus 57-es számmal, The Mountain címen veszi nyilvántartásba a művet, és hozzáteszi, hogy de Zayas kölcsönözte. Közvetlenül ezután azonban szögletes zárójelben a szerkesztők megjegyzése áll: ennek tévesnek kell lennie; Fabbri a velencei biennálé egész ideje alatt tulajdonos volt, és az később következett. A bejegyzés tehát maga jelzi, hogy két saját adata nem egyeztethető össze.
Két kiállítás, amely átfedi egymást
Az ellentmondás a dátumokból olvasható ki. A velencei biennálé, ahol a vászon 11-es számmal és Gardanne címen szerepelt, 1920. április 15-től október 31-ig tartott, és Egisto Fabbri kölcsönözte. A philadelphiai kiállítás 1920. április 17-től május 9-ig tartott – tehát ugyanabban az időben –, és ott állítólag de Zayas kölcsönözte. Egyetlen mű, két város, ugyanazok a hetek és két különböző kölcsönző. Melyik adat helyes, azt a katalógus nem dönti el, és mi sem fogjuk; a megjegyzés úgy áll, ahogy áll.
Nyolc tulajdonos és egy 1965-ös árverés
A proveniencia kérdőjellel kezdődik Ambroise Vollard mellett, majd felsorolja Egisto Fabbrit Firenzében, Paul Rosenberget Párizsban és New Yorkban 1928 novemberétől, Marius de Zayas és felesége nevét Stamfordban, valamint Virginia Harrisonét New Yorkban. 1965. október 14-én a vásznat a New York-i Parke-Bernet adta el 92-es számmal; Paul Mellon és felesége vásárolta meg a virginiai Upperville-ből, 1973-ban pedig a National Gallery of Artba került.
Párhuzamos ecsetvonások
A katalógus a technikai címszavak közt a párhuzamos ecsetvonásokat nevezi meg ennél a vászonnál, és valóban ez az első, ami látszik. Az egész lejtő – fű, kő, bozót – rövid, ferde vonalkákból épül, amelyek azonos irányban futnak, nagyjából azonos szögben, függetlenül attól, mit ábrázolnak. A festék közöttük nem keveredik: a zöld, az okker és a kék egymás mellett áll. A házak ezzel szemben sima, széles felületekkel vannak megfestve, és éppen ettől az ellentéttől emelkednek ki a lejtőből, jóllehet ugyanabban a színskálában maradnak.
Un Mas, Gardanne, Les Maisons sur la colline
1910 januárjában a vászon a párizsi Galerie Bernheim-Jeune-ben szerepelt 18-as számmal, Un Mas címen, vagyis provence-i tanya, Fabbri kölcsönében. 1920-ban Velencében volt Gardanne néven, 1921 februárjában és márciusában pedig a bázeli Kunsthalléban 13-as számmal, ezúttal Les Maisons sur la colline, azaz Házak a dombon címen. Három kiállítás, három cím, és egyik sem az, amelyen a művet ma nyilvántartják.
Amit a katalógus a motívumok közé sorol
A vászonhoz tartozó címszavak rövidek és pontosak: a helyek közt L’Estaque, a természeti motívumok közt a dombok, az emberi alkotások közt a házak, a technikaiak közt pedig az említett párhuzamos vonások. Folyó nincs feltüntetve, az út nem szerepel a címszavak közt, a fák sincsenek külön felsorolva – a bejegyzés tehát azt mondja, hogy ebben a tájban csak két dolog számít, a terep és az épületek, és hogy minden más az, ahogyan meg vannak festve. A datálás egyébként a szokásos módon szóródik: Rewald 1879 és 1882 közé teszi, Venturi átdolgozott kiadása 1883 és 1885 közé, Cooper pedig 1883 májusa és 1884 januárja közé. A Vollard-ház archívumában a mű fényképpel is szerepel, a 230-as számon.
Kiegyensúlyozott, közepesen világos táj, amely jól bírja a nappali fényt és a nagy falakat. Tizenöt méretben festjük, 50 × 40-től 180 × 142 centiméterig, a közbenső méreteket egyedi vakkeretre feszítjük, a választott keret hatását pedig előre megmutatja 3D alkalmazásunk. Provence ugyanezen vidékéről való A marseille-i öböl L’Estaque felől, Gardanne falu és A bibémusi kőfejtő is.
- Téma: Provence-i házak, a Riaux-völgy, Paul Cézanne, 1883 körül, National Gallery of Art, Washington
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: a katalógus szögletes zárójelben maga jelzi, hogy két 1920-as kiállítási adata kizárja egymást
