Leírás
A marseille-i öböl L’Estaque felől – a falu, a tenger és egy gyárkémény
A vászon alsó harmadában a falu okker és vörös tetői szorulnak össze, közöttük pedig magas, keskeny gyárkémény emelkedik. A tetők fölött az öböl mélykék felülete nyílik meg, olyan mozdulatlanul, hogy inkább falnak látszik, mint víznek. Mögötte alacsony hegyek húzódnak szürkéskékben és ibolyaszínben, fölöttük világos ég. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1885 körüli munkáját adja vissza, amely az eredetiben 80,2 × 100,6 centiméter, és a chicagói Art Institute őrzi 1933.1116 leltári számon.
L’Estaque
Az œuvre-katalógus ehhez a vászonhoz két helyet nevez meg: L’Estaque-ot és Marseille-t. L’Estaque akkoriban halász- és ipartelepülés volt a marseille-i öböl északnyugati peremén, ma pedig magának a városnak a része. A festő évekig visszatért oda, és az öblöt fentről, a tetők fölötti lejtőről festette. Éppen ez az állandó nézőpont adja mindezeknek a vásznaknak ugyanazt a háromrészes szerkezetet: lent a tetők, középen a víz, fent a hegyek – három vízszintes sáv, egymás fölé helyezve, átmenet nélkül. A katalógus a helyek közt Marseille-t is megnevezi, mert a vászon túlsó partján maga a város és kikötője terül el, csak túl messze ahhoz, hogy épületekre bomoljon; ami onnan látszik, az egyetlen keskeny, világos sáv a hegyek lába előtt.
Kék, amely állva marad
A legszokatlanabb ezen a vásznon a tenger. Egységes, szinte megszakítatlan kék felületként van megfestve, hullámok nélkül, tükröződések nélkül és fénycsíkok nélkül, amelyek mélységbe nyitnák. Ezért nem hátrál hátra, hanem állva marad a műben, mint színfal a tetők és a hegyek között. A lenti tetők ezzel szemben okker és vörös kis felületek tucatjaira töredeznek, a fenti hegyek pedig egyik vonás a másik után. A mű így a festék felhordásának három egészen különböző módjából áll, amelyek él nélkül érnek össze.
A New York-i MoMA első kölcsönkiállítása
1929 novemberében ez a vászon New Yorkban volt, azon a kiállításon, amelynek címe The museum’s first loan exhibition: Cézanne, Gauguin, Seurat, van Gogh – a Museum of Modern Art első kölcsönkiállítása, amely november 8-án nyílt és december 7-én zárt. A mű 18-as számmal szerepelt, Landscape at Estaque címen, a chicagói Art Institute kölcsönében. Tizennyolc évvel korábban, 1911 októberében és novemberében Amszterdamban volt a Moderne Kunstkring nemzetközi kiállításán a Stedelijk Museumban, akkor még a Hoogendijk-gyűjtemény részeként.
Vollard, Amszterdam, Chicago
Az első ismert tulajdonos Ambroise Vollard párizsi műkereskedő volt. Utána a vászon Cornelis Hoogendijk holland gyűjtőhöz került Amszterdamba, 1920-ban Paul Rosenberghez Párizsba, majd Martin A. Ryerson és felesége tulajdonába Chicagóba. 1933-ban a chicagói Art Institute-hoz került, amely a gyűjteményük nevén tartja nyilván; az 1933.1116 leltári szám első két számjegye ennek az átmenetnek az éve.
Az 1933-as év Chicagóban
Ugyanabban az évben, amelyben a múzeumba került, a vásznat ki is állították: 1933. június 1-től november 1-ig az A Century of Progress kiállításon a chicagói Art Institute-ban, 309-es számmal, majd 1934-ben újra ugyanannak a rendezvénynek a folytatásában. A tárlat azt a világkiállítást kísérte, amelyet abban az évben a városban tartottak. A mű tehát azonnal a közönség elé került, nem évekkel később a raktárból.
A kémény, amelyet a katalógus a motívumok közé sorol
A vászonhoz tartozó címszavak között a katalógus az öblön, a tengeren, a hegyeken és a házakon kívül egy gyárkéményt is felsorol. Ez nem olyan részlet, amelyet keresni kellene: a kémény csaknem az alsó fél közepén áll, és a tetők közötti legmagasabb függőleges elem. Egy tájban, amelyet egyébként mediterrán kilátásként nézünk, tehát ipari létesítmény áll – és a katalógus egyenrangú motívumként veszi nyilvántartásba, nem zavaró elemként. Az 1911-es amszterdami tárlatnál a nyilvántartás egyébként nem őriz tételszámot, csak azt, hogy a mű a Hoogendijk-gyűjteményből érkezett.
Széles, nyugodt vászon, erős kékkel, amely a térben ablakként hat. A választék tizenöt méret, 50 × 40-től 180 × 143 centiméterig; a közbensőket egyedi vakkeretre feszítjük, és a falon való hatást megmutatja 3D alkalmazásunk. A provence-i tájak közé tartozik A Sainte-Victoire hegy Bibémus felől, A Sainte-Victoire hegy és a Château Noir és A nyárfák is.
- Téma: A marseille-i öböl L’Estaque felől, Paul Cézanne, 1885 körül, Art Institute of Chicago
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: 1929 novemberében a vászon a New York-i Museum of Modern Art első kölcsönkiállításán szerepelt 18-as számmal
