Leírás
Csendélet almákkal – festmény, amely két darab szövetre épül
Az asztalon egymás mellett áll egy zöld olajbogyós edény terrakotta talppal, egy szalmafonatos palack, egy kék-fehér gyömbérestál zsinórhálóval, egy kis fedeles, virágmintás cukortartó és egy tányér, tele almával. Mindezek alatt két szövet fekszik: balra egy sötétkék, nagy mintás, jobbra pedig egy fehér terítő, amely nehéz redőkben omlik le. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1893 és 1894 közötti munkáját adja vissza, amely az eredetiben 65,4 × 81,6 centiméter, és a Los Angeles-i J. Paul Getty Museum őrzi 96.PA.8 leltári számon.
Két szövet, amelyről a művet egykor el is nevezték
Amikor a vászon 1912-ben Kölnben szerepelt, a katalógus így vette nyilvántartásba: Apfelstilleben, Tisch mit blauem und weissem Tuch – almás csendélet, asztal kék és fehér szövettel. A cím nem a kerámiát és nem a palackot említette, hanem éppen azt a kettőt, amin minden áll. És valóban: a bal alsó sarok kék mintás szövete súlyt és mélységet ad a műnek, a fehér terítő pedig megemeli, éles élekben törik meg, és jobbra egészen a vászon széléig viszi a fényt. A fehéren keskeny piros sáv fut végig – az alsó fél egyetlen meleg vonala. Az œuvre-katalógus a két szövetet külön tartja nyilván, a fehéret még kétszer is, külön tétellel a piros sávnak.
A gyömbérestál, amely másutt is felbukkan
A kék rombuszmintás, hasán zsinórhálóval átfogott edény nem kitalált kellék, hanem olyan tárgy, amelyet a festő más vásznakon is az asztalra tesz. Ugyanez a gyömbérestál áll a Gyömbérestál gránátalmával és körtékkel és a Virágok gyömbérestálban és gyümölcs című művekben. Mellette itt a zöld olajbogyós edény, a fonott palack, a cukortartó és a tányér – a katalógus a csendélet tárgyai közt egymás után felsorolja őket, és mind ott van a vásznon, ahová a bejegyzés helyezi.
Vollard-tól Los Angelesig
Az első ismert tulajdonos Ambroise Vollard párizsi műkereskedő volt. 1904. december 6-án Paul Cassirer vásárolta meg Berlinben, 1910 körül pedig Hatvany Ferenc báró Budapesten. Utána a vászon visszatér Berlinbe, Hugo Cassirerhez, majd Lotte Cassirer-Fürstenberghez; ezt magángyűjtemény követi, 1996-ban pedig a Getty vette meg. Hatvany kölcsön is adta a művet: 1909-ben Berlinbe és 1912-ben Kölnbe.
Bécs, Budapest, Prága – és némi bizonytalanság
Az 1907-es év szokatlan a nyilvántartásban. A vászon tavasszal állítólag a bécsi Galerie Miethkénél volt 95-ös vagy 91-es számmal, májusban a budapesti Nemzeti Szalonban 70-es számmal, ősszel pedig a prágai Mánes pavilonban 55-ös számmal – minden alkalommal fenntartással, kétszer a „valószínűleg” szóval, egyszer kérdőjellel. Csak a Paul Cassirernél 1909 novemberében rendezett berlini kiállítás biztos, 32-es számmal, ahol Hatvany kölcsönözte, valamint az 1912-es kölni, 129-es számmal és 19-es táblával. 1921-ben ismét Berlinben volt, ezúttal Stilleben mit Ingwertopf címen, Hugo Cassirer kölcsönében.
Múzeumba csak 1996-ban
A közgyűjteményekben őrzött Cézanne-vásznak többségétől eltérően ez későn került múzeumba: a Getty 1996-ban vásárolta meg, és a 96.PA.8 leltári számot adta neki, amelynek első két számjegye maga a vásárlás éve. Keletkezése után csaknem egy évszázadig tehát magánkézben maradt – kereskedőknél, egy bárónál és ugyanannak a berlini családnak két nemzedékénél –, mielőtt bárki számára hozzáférhetővé vált volna.
Mi állt az ár mellett
Vollard raktárkönyvében a vászon a 3439-es számot viseli, mellette leírással: peinture à l’huile. sur une table couverte d’un tapis bleu et d’une nappe blanche, plusieurs pots et bouteilles ainsi qu’une assiette couverte de fruits – olajfestmény; kék takaróval és fehér abrosszal borított asztalon több edény és palack, valamint gyümölccsel teli tányér. Mellette a 65 × 81 centiméteres méret és a 250 frankos ár áll. A kereskedő tehát már akkor pontosan úgy írta le a művet, ahogyan ma nézzük: előbb a szöveteket, és csak azután az edényeket.
Mivel a vászon fekvő formátumú, és tele van nyugodt, kerek formákkal, jól mutat komód, tálalószekrény vagy étkezőasztal fölött, ahol van helye a szélességben. Tizenöt méretben érhető el, 50 × 40-től 180 × 145 centiméterig; a közbenső méreteket egyedi vakkeretre feszítjük, a falon való hatást pedig előre megmutatja 3D alkalmazásunk. Az almás csendéletek közé tartozik a Kosár almával is.
- Téma: Csendélet almákkal, Paul Cézanne, 1893-1894, J. Paul Getty Museum, Los Angeles
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: az 1912-es kiállításon a művet a szövetek alapján vették nyilvántartásba – asztal kék és fehér szövettel –, nem a gyümölcs alapján
