Leírás
Hat sötét, ciprusszerű fa sorakozik egy fehér kerítés mentén, mögöttük pedig lágy, szürke dombok húzódnak. Elöl egy tágas, vörösesbarna, magas füvű mező uralkodik, amelyet a szél hajlít és lágyít. Az ég halvány és nyitott, az egész jelenet pedig a rendkívüli tér érzetét kelti. Az absztrakt művészet itt egy figuratív tájnak adja át helyét, nyugodt, szinte meditatív hangulattal. Festmény nappaliba azoknak, akiknek a nyílt horizont inkább otthon, mint egy város — kézzel festett festmény, amely úgy nyit meg egy falat, mint egy ablak.
