Leírás
Egy mély kék, szinte éjszakai háttér előtt magányos szárított virágforma áll vékony száron — sziluett meleg barna-arany tónusokban, amely egyszerre lélegzik melankóliát és méltóságot. A bal harmad sötét, sraffozott táblára oszlik sűrű vízszintes vonalakkal, ami a festménynek grafikai szilárdságot ad. A virágtól jobbra két arany téglalap alakú elem található domború textúrával, amelyek ablakokként vagy egy történet töredékeiként hatnak. A kompozíció minimalizmusa szándékos, nem üres — minden elemnek megvan a maga szükségszerűsége. Absztrakt festmény nappaliba vagy dolgozószobába, amely szavak nélkül beszél az introspektív nyugalomról.
