Leírás
Gustave Geffroy arcképe – a festmény, amelyet festője befejezetlenül hagyott
Gustave Geffroy dolgozószobájában ül egy asztalnál, kissé előredőlve, kezét egy nyitott könyv fölött összekulcsolva. Mögötte könyvespolcok fala emelkedik a vászon felső széléig, a könyvgerincek pedig piros, narancs, kék és sárga tömbökként vannak megfestve. Előtte további nyitott kötetek és szétszórt lapok, balra fehér gipszszobrocska és fehér virág kék vázában, jobbra lent sötét tintatartó. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1895 és 1896 közötti munkáját adja vissza, amely az eredetiben 116 × 89 centiméter, és a párizsi Musée d’Orsay őrzi RF 1969 29 leltári számon.
Ki volt Gustave Geffroy
Gustave Geffroy 1855. június 1-jén született Párizsban, és ott hunyt el 1926. április 4-én. 1880. január 15-étől a La Justice című lapnak írt, amely Georges Clemenceau újságja volt, és ezen a szerkesztőségen keresztül ismerte meg azt a politikust, aki évtizedekkel később hivatalt adott neki. Claude Monet-val 1886-ban találkozott Belle-Île-en-Mer szigetén, ahová börtönkutatás miatt utazott; ebből a véletlen találkozásból nőtt ki az a barátság, amely végül Cézanne-t is ebbe a dolgozószobába vezette.
Geffroy nem alkalmi szemlélő volt. Histoire de l’impressionnisme című munkája 1892-ben jelent meg, La Vie artistique című sorozata pedig 1892 és 1903 között nyolc kötetre nőtt – vagyis annak a mozgalomnak az egyik legkorábbi történetírója, amelyről még annak zajlása közben írt. 1900-ban az Académie Goncourt tíz alapító tagjának egyike lett. 1908-ban Clemenceau nevezte ki az állami kárpitmanufaktúra, a Gobelins igazgatójává, és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Megírta továbbá az L’Enfermé című könyvet (1897) és egy Claude Monet-ról szóló kötetet, amelyet 1922-ben Párizsban Crès adott ki. A háta mögötti polcok tehát nem díszletek: egy olyan ember munkakönyvtára, aki az írásból élt.
Három hónap modellülés és egy levél Monet-nak
1894 márciusában Geffroy jóindulatú cikket közölt Cézanne-ról a Le Journal hasábjain. Ugyanazon év novemberében Monet megszervezte a két férfi találkozását; a találkozó hirtelen ért véget. 1895 áprilisában Cézanne levelet írt Geffroynak, engedélyt kérve, hogy lefesthesse, és abban az évben áprilistól júliusig Geffroy naponta ült modellt, három hónapon át, a saját dolgozószobájában.
Azután Cézanne abbahagyta, a vásznat ott hagyta, ahol állt, és hazautazott Aix-en-Provence-ba. Július 6-án ezt írta Monet-nak: „Kissé elkeserít a sovány eredmény, amelyet elértem, kivált ennyi ülés és egymást követő lelkesedési és kétségbeesési rohamok után.” Geffroy saját beszámolója szerint a festő azt mondta, a feladat meghaladja az erejét. Hogy miért hagyta abba, arról több mint száz éve vitatkoznak – szóba került a kritikus iránti neheztelés, a politika, festői elv, a vallás –, ám ezek közül semmi sincs dokumentálva, és mi sem választunk itt a magyarázatok között.
Mit jelent a „befejezetlen” ezen a vásznon
A legkevésbé kidolgozott rész az arc és a kéz. A könyv fölötti kezek világos foltokként állnak ott, ujjperc nélkül; az arc széles felrakásokból épül, a tekintet pedig elnéz a szemlélő mellett. A mögötte lévő könyvtár ezzel szemben sokkal messzebbre jutott: minden könyvgerinc egyetlen telített ecsetvonás, és éppen ezek a függőleges színtömbök adják a mű ritmusát, amellyel az alak önmagában nem rendelkezik. Az œuvre-katalógus ezen a vásznon a csendéleti tárgyak közül egyetlen címszót tart nyilván – könyv –, jóllehet itt a könyvek egy egész falat töltenek meg. A vászon így egyszerre két kezet mutat: gyorsat és biztosat a háttérben, lassút és tétovázót a középpontban.
A modelltől, aki ült, a francia államig
A mű először magánál Geffroynál maradt. 1907. január 28-án a párizsi Galerie Bernheim-Jeune vette át, onnan pedig Auguste Pellerin gyűjtőhöz került. Utána René Lecomte párizsi családjánál volt; 1969-ben a Musée du Louvre gyűjteményébe került, 2000-ben pedig a Musée d’Orsay-ba. A múzeumi bejegyzés kifejezetten megnevezi az adományozót: „a Pellerin család ajándéka, 1969”. A vászon tehát hatvankét évig ugyanabban a családban maradt, és a végén nem eladták, hanem az államnak ajándékozták.
Egyik nap átadva, másnap megvéve
A proveniencia két dátumot őriz, és köztük egyetlen nap telik el. A Galerie Bernheim-Jeune 1907. január 28-án vette át a művet, Auguste Pellerin pedig 1907. január 29-én vásárolta meg. Az arckép, amelyet alkotója sovány eredménynek tartott, és amelyet nem akart befejezni, huszonnégy órát töltött a kereskedőnél. Még ugyanabban az évben, 1907. október 1. és 22. között, 16-os számmal szerepelt a Salon d’Automne Cézanne-retrospektívjén a Grand Palais-ban, éppen Pellerin kölcsönzésében.
A kiállítások – és a folyóiratok, amelyek halálakor közölték
Először 1903 áprilisában került nyilvánosság elé a Bernheim-Jeune galériában, La bibliothèque címen, és maga Geffroy volt a kölcsönző. Ezt követte 1936-ban a Musée de l’Orangerie, 1957-ben a párizsi Bibliothèque nationale a Gustave Geffroy et l’art moderne című tárlattal, ahol a mű a katalógus címlapjára került, majd 1977-ben a New York-i MoMA a Cézanne: The Late Work kiállítással, ahol 1-es számot kapott, vagyis nyitódarab volt, mielőtt Houstonba és a Grand Palais-ba utazott volna. 2017-ben a Musée d’Orsay Cézanne Portraits tárlatán szerepelt, amely azután a londoni National Portrait Gallery és a washingtoni National Gallery of Art vendége lett.
Geffroy 1926. április 4-én halt meg. Tizenegy nappal később, 1926. április 15-én két párizsi művészeti folyóirat közölte éppen ezt a vásznat: az L’Art vivant „Gustave Geffroy aux Gobelins” címmel, a Le Bulletin de la vie artistique pedig a „Les disparus” rovatban. A mű, amelyet Cézanne befejezetlen arccal hagyott hátra, így azzá az ábrázolássá vált, amellyel emlékeztek rá. Nálunk ez a fali festmény tizenöt méretben kapható, 42 × 55-től 138 × 180 centiméterig; a közbenső méreteket egyedi vakkeretre feszítjük, a falon való hatást pedig előre megmutatja 3D alkalmazásunk. Ugyanabból a párizsi gyűjteményből való a Nő kávéskannával és az Önarckép rózsaszín háttér előtt, és ugyanott függ Achille Emperaire festő arcképe is.
- Téma: Gustave Geffroy arcképe, Paul Cézanne, 1895-1896, Musée d’Orsay, Párizs
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: a festő három hónap napi modellülés után befejezetlenül hagyta a vásznat, a kereskedőnél pedig már másnap vevőre talált
