Leírás
Útkanyar Auvers-sur-Oise-ban – a vászon, amelyet évtizedekig rossz vidék nevén állítottak ki
Halvány okker út érkezik a bal alsó sarokból, jobbra kanyarodik, és eltűnik egy alacsony kőfal mögött. A fal mögött szürke és barnás tetős parasztházak emelkednek, körülöttük zöld, olajzöld és barna fák állnak. Égbolt csak kevés látszik a tetők fölött. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1881 körüli munkáját adja vissza, amely az eredetiben 60 × 73 centiméter, és a bostoni Museum of Fine Arts őrzi 48.525 leltári számon.
Négy amerikai kiállítás, egyetlen hibás cím
1928 januárjában a vászon New Yorkban volt a Wildensteinnél a Paul Cézanne kiállításon 14-es számmal, John T. Spaulding bostoni gyűjtő kölcsönében. 1929 márciusában és áprilisában a Boston melletti Cambridge-ben, a Fogg Art Museumban szerepelt 5-ös számmal és XXIII. táblával, 1934 júniusától novemberéig pedig a chicagói Art Institute-ban az A Century of Progress tárlaton 292-es számmal. Közben kétszer a bostoni Museum of Fine Artsban is kiállították, 1929-ben és 1931-1932-ben. Mindannyiszor Spaulding kölcsönözte – és mindannyiszor ugyanaz a hibás helynév állt a katalógusban.
Aix vagy Auvers
A címek, amelyekkel a vászon Amerikát járta, így hangzottak: Environs d’Aix, Environs d’Aix-en-Provence és Environs of Aix – Aix környéke. A megfestett hely azonban nem Aix. Az œuvre-katalógus a helyek közt Auvers-sur-Oise-t és Valhermeilt nevezi meg, mindkettő Észak-Franciaországban, Párizstól északnyugatra; Aix Provence-ban fekszik, mintegy hétszáz kilométerrel délebbre. A cím tehát nem a falut tévesztette el, hanem az ország végét. Csak a teljes cím, amelyet a katalógus ma használ – La Route tournante (rue des Roches au Valhermeil, Auvers-sur-Oise) –, nevezi meg még az utcát is.
Kilenc tulajdonos, kettő kérdőjellel
A proveniencia zárójeles névvel és kérdőjellel kezdődik: (Julien-François Tanguy, Párizs?). Bizonyosan Théodore Duret kritikusé és gyűjtőé volt Párizsban; gyűjteményének árverésén a Galerie G. Petit-ben, 1894. március 19-én, a mű a 3-as számot viselte. Következik Paul-César Helleu festő, majd ismét kérdőjellel Ambroise Vollard, azután Claude Monet, aki 1907. május 10-én szerezte meg, és utána fia, Michel Monet Givernyben. Később Paul Rosenbergé, a New York-i Wildenstein galériáké, 1927-től pedig John T. Spauldingé volt Bostonban, akinek hagyatéka 1948-ban a Museum of Fine Artsba juttatta.
Az 1894-es árverés
A Duret-gyűjtemény 1894. március 19-i árverése az egész provenienciában az egyetlen pontosan datált átmenet tételszámmal: a vászon ott a harmadik volt. Duret író és az impresszionisták szószólója volt, árverése pedig egyike azoknak az eseményeknek, amelyek után a jóindulatú írók köréből származó művek szétszóródtak a gyűjtők között. A vevőt a bejegyzés nem nevezi meg; a lánc következő neve Helleué.
Út, amelyen nem lehet végigmenni
A felépítés egyszerre egyszerű és szokatlan. Az út elkanyarodik és eltűnik a fal mögött – a néző nem látja, hová vezet, és tekintetével nem követheti tovább. A fal egyetlen világos sávként van megfestve, a mögötte lévő házak pedig tömbökként, egymás mellé helyezve, perspektivikus kicsinyítés nélkül. A fák nem külön lombkoronaként vannak megfestve, hanem sűrű tömegekként, amelyek lezárják a házak fölötti teret. Ezért hat zártnak a mű: nincs benne kilátás, csak egy darab falusi út és ami körülveszi.
A kanyar mint címszó
A motívumok közt a katalógus ehhez a vászonhoz nemcsak a házakat, az utat és a falat sorolja fel, hanem külön a route tournante, a kanyarodó út megnevezést is, önálló címszóként. Ez nem véletlen: ugyanez a motívum több Cézanne-mű címében szerepel, és a katalógus visszatérő témaként kezeli. Köztük van egy ugyanolyan méretű, 60 × 73 centiméteres vászon is, amely szintén Bostonban van, de más gyűjteményben – ezért ennél a motívumnál az oldalarány semmit sem mond, és csak a múzeumi leltári szám különbözteti meg őket.
A nyugodt zöld és okker skála alkalmassá teszi ezt a vásznat nappaliba vagy étkezőbe, ahol a műnek nem kell kiabálnia. Tizenöt méretben érhető el, 50 × 41-től 180 × 149 centiméterig, minden méret centiméterben; a közbenső méreteket egyedi vakkeretre feszítjük, a falon való hatást pedig előre megmutatja 3D alkalmazásunk. Ugyanabból a faluból való Az akasztott ember háza Auvers-sur-Oise-ban, délről pedig Gardanne falu és A vörös szikla.
- Téma: Útkanyar Auvers-sur-Oise-ban, Paul Cézanne, 1881 körül, Museum of Fine Arts, Boston
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: 1928 és 1934 között a vásznat Amerikában háromszor Aix környékeként állították ki, holott az észak-franciaországi Auvers-sur-Oise-t ábrázolja
