Leírás
Vallier, a kertész – a férfi, akinek a bejegyzésben három foglalkozása van
Idős férfi sötét sapkában ül, kissé balra fordulva, kezét ölében összekulcsolva. Sötét kékeszöld kabátot visel, amely a vászon közepét szinte teljesen elfoglalja; az arc okker, barna és zöldes foltokból épül fel. Mögötte barna vízszintes léc húzódik végig a teljes szélességben, fölötte pedig zöld lombfal emelkedik. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1902 és 1906 közötti munkáját veszi át, amely az eredetiben 107,4 × 74,5 centimétert mér, és 1959.2.1 leltári szám alatt a washingtoni National Gallery of Art őrzi.
Kertész, tengerész vagy paraszt
A cím, amely alatt az œuvre-katalógus ezt a vásznat nyilvántartja, kettős: Le Jardinier Vallier; Le Marin – Vallier, a kertész; a tengerész. A másodlagos címek között szerepel az A Sailor, a The Sailor és a Le Marin; also known as Le Jardinier Vallier is. A tárlatok hol az egyiket, hol a másikat követték: 1921-ben a mű a New York-i Metropolitan Museum of Artban szerepelt a 24-es szám alatt A Sailor címen, 1959-ben pedig a National Gallery of Artban Le Marin néven. A kereskedő könyve harmadik foglalkozást ad meg: Vollard B jelű raktárkönyvében a mű a 4467-es szám alatt Paysan assis les mains croisées, azaz összekulcsolt kezű ülő paraszt megnevezéssel szerepel – és a kezek ezen a vásznon valóban össze vannak kulcsolva az ölben. A tárgyszójegyzék pedig a személyek között sem kertészt, sem tengerészt, sem parasztot nem említ, csupán a vezetéknevet: Vallier. A bejegyzés tehát nem dönt, és mi sem döntünk helyette.
Egy vászon, amelyet megnagyobbítottak
A műhöz tartozó technikai tételek között egyetlen áll, és az szokatlan: hozzátoldott vászoncsíkok. A hordozót tehát kiszélesítették – a vászon, amely ma 107,4 × 74,5 centimétert mér, nem volt kezdettől fogva ekkora. Hogy hol vannak ezek a csíkok, milyen szélesek, és ki toldotta hozzá őket, a bejegyzés nem mondja meg, és mi sem egészítjük ki. Csupán az a körülmény van feljegyezve, hogy a művet megnagyobbították.
Proveniencia, amely kérdőjellel kezdődik
A tulajdonosok láncolatának első tétele a katalógusban zárójelben és kérdőjellel áll: (Paul Cézanne hagyatéka?). Ezt Ambroise Vollard és a párizsi Galerie Bernheim-Jeune követi, mindkettő együtt, 1907. február 12-i dátummal. Utánuk szögletes zárójelben Edward Steichen neve áll New Yorkban – a szögletes zárójel annak a jele, hogy a bejegyzés itt sem egészen szilárd. 1916-ban a washingtoni Agnes és Eugene Meyer vásárolja meg a vásznat, 1959-ben pedig a National Gallery of Artba kerül.
Negyvenhárom év a Meyer családnál
1916 és 1959 között a mű ugyanabban a magángyűjteményben maradt, és a kiállítási jegyzék mutatja, milyen gyakran kölcsönözték. 1917 márciusában a New York-i Arden Galleryben volt, Meyer kölcsönzésében. 1920. május 7-től november 1-jéig a Metropolitan ötvenéves fennállására rendezett tárlaton szerepelt, ahol a 9. oldalon az áll, hogy Eugene Meyerné kölcsönözte. 1921-ben ismét ugyanabban a múzeumban volt, 1932. július 10-től október 2-ig pedig The Taste of Today in Masterpieces of Painting before 1900 című tárlaton. A leltári szám, amelyet a mű ma visel, 1959.2.1, a gyarapodási megjegyzésben pedig mindketten szerepelnek: Eugene és Agnes Ernst Meyer ajándéka.
Az első hónapok a múzeumban
Washingtonba érkezése után a vásznat rögtön kiállították. 1959. április 25-től május 24-ig a National Gallery of Artban volt a Masterpieces of Impressionist and Post-Impressionist Painting című tárlaton, ahol a 32. oldalon Le Marin néven szerepel, 1904-1905-re datálva. A datálás a kutatásban is távol esik egymástól – Rewald 1902 és 1906 közöttit ad meg, Venturi az átdolgozott változatban 1906-ot –, és a múzeum évszámához nem teszünk hozzá semmit.
Mit sorol a katalógus a motívumok közé
A többi tétel ezt a férfit belső térbe helyezi. A faldíszek között a faliléc szerepel, a bútorok között a szék. A címek tehát a kertbe vagy a tengerre küldik, a katalógus mutatója viszont székre ülteti egy lécezett fal előtt – és éppen ez a barna vízszintes vonal húzódik a vásznon a háta mögött, a teljes szélességben.
Álló formátumú, sötét és nyugodt munka, zöld-barna skálán, amely jól érvényesül keskenyebb falakon és lágy fényű terekben. Tizenöt méretben festjük meg, 41 × 60-tól 123 × 180 centiméterig, a köztes méreteket egyedi vakkeretre feszítjük, a fal hatását pedig előre megmutatja 3D alkalmazásunk. Az ülő alakok közé tartozik Az ülő férfi és A kék zubbonyos paraszt is, a portrék közé pedig Achille Emperaire festő portréja.
- Motívum: Vallier, a kertész, Paul Cézanne, 1902–1906, National Gallery of Art, Washington
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: a katalógus kettős cím alatt tartja nyilván a vásznat – kertész és tengerész –, Vollard könyve pedig összekulcsolt kezű ülő parasztként említi
