Leírás
Ülő férfi – mit tart a kezében, és miért nem egyezik meg erről a nyilvántartás
Ősz hajú, ősz bajuszú férfi ül szemben a nézővel, sötét kabátban, fehér ingben és fekete csokornyakkendőben. Mindkét kezét a térdén nyugtatja; bal keze alatt összehajtott, nyomtatott fehér lap fekszik. Balra mögötte faláda áll, peremén átvetett fehér kendővel, jobbra virágos függöny lóg kék és barna lombmintával, a kettő között pedig téglavörös fal húzódik. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1898 és 1900 közötti kései munkáját adja vissza, amely az eredetiben 102,5 × 75,5 centiméter, és az oslói Nasjonalgalleriet őrzi NG.M.01287 szám alatt.
Újság vagy könyv
Az œuvre-katalógus kilenc címet sorol fel ehhez a vászonhoz, és közülük négy ugyanarról a tárgyról beszél anélkül, hogy egyetértene. Az L’homme au journal azt jelenti: a férfi az újsággal; a Bauer, Zeitung lesend újságot olvasó parasztot mond; a Lesender Mann csak annyit, hogy olvas; a Sitzender Mann mit Buch pedig könyvet említ. Maga Ambroise Vollard műkereskedő, akinek a boltjában a vászon megfordult, ezt jegyezte be a könyvébe: un journal, újság. A vásznon a tárgy laposan fekszik a bal térden, középen összehajtva, tábla nélkül, gerinc nélkül, lapköteg nélkül. Hogy mi volt valójában, arról a nyilvántartás kétféleképpen szól; ami meg van festve, az összehajtott, nem bekötött papírív.
Szoba, amelyet fel lehetett sorolni
Az ülő férfi mögött nem üresség van, hanem pontosan elrendezett sarok. Balra a faláda, amelyet a katalógus a berendezési tárgyak közt coffre néven tart nyilván, rajta átvetett fehér kendővel. Jobbra a virágmintás függöny, amelyet a katalógus mindjárt három címszó alatt szerepeltet: függöny, kék és barna lombmintás szövet, valamint virágos textil. A kettő közötti fal téglavörös. Éppen ez a vörös tartja össze a művet: a szürkéskék kabát elüt tőle, a kezek pedig az alsó fél egyetlen meleg, világos foltjai maradnak. A férfi nem mutat semmit és nem csinál semmit – egyenesen ül, kezét a térdén, ahogy az ül, akit megkértek, hogy üljön le.
Odilon Redontól Oslóig
E vászon első ismert tulajdonosa Odilon Redon festő volt Párizsban. Utána Ambroise Vollard műkereskedőé lett, majd Egisto Fabbri firenzei és párizsi gyűjtőé, 1912. május 31-én pedig Paul Cassirer vette át Berlinben. Cassirertől visszakerült Vollardhoz – aki ebben a láncban kétszer szerepel –, és 1918 márciusában Oslóba jutott. Hat tulajdonos alig több mint két évtized alatt, és az első közülük olyan ember volt, aki maga is festett.
A Galéria Barátainak ajándéka, 1918 márciusa
A múzeumi bejegyzés ennél a műnél nemcsak azt mondja meg, hol van, hanem azt is, hogyan került oda: a Nemzeti Galéria Barátainak ajándéka, 1918. A vásznat tehát nem az intézmény vásárolta a saját keretéből, hanem az őt támogató egyesület ajándékozta. Érdekes, hogy a városban már négy évvel korábban látták: 1914 őszén éppen ebben a galériában szerepelt a Fransk Kunst kiállításon, Vollard kölcsönében. A város akkor Kristiania néven állt – Oslo csak 1925-ben lett. Mindkettő ott áll a bejegyzésben, egymás után.
Öt város Oslo előtt
Mielőtt északon maradt volna, a vászon néhány évig utazott. 1912 áprilisában és májusában Berlinben függött Paul Cassirernél 7-es számmal, Lesender Mann címen, Vollard kölcsönözte; ugyanazon év május 25-től szeptember 30-ig Kölnben volt a Sonderbund kiállításán 142-es számmal, ott Sitzender Mann mit Buch címen – ugyanezen a két tárlaton szerepelt akkor a Paraszt kék zubbonyban is. 1914-ben Koppenhága következett 24-es számmal, majd Kristiania, 1917 tavaszán pedig Stockholm 3-as számmal, ahol a nyilvántartás az azonosítást illető fenntartással közli. 1936-ban a párizsi Orangerie-ban volt 89-es számmal, 1952-ben Chicagóban.
Amit Vollard a 3868-as szám mellé írt
Vollard raktárkönyvében ez a vászon a 3868-as számot viseli, mellette leírással, amely darabról darabra végigjárja a szobát: huile; portrait d’homme tenant un journal à la main assis et les deux mains sur ses genoux un buffet fond rideaux – olaj; férfi arcképe, kezében újsággal, ülve, mindkét keze a térdén, egy tálalószekrény, a háttérben függönyök. Mellette a 104 × 76 centiméteres méret és a 200 frankos ár áll. Mindaz, amit a kereskedő felsorolt, ott van a vásznon: a kezek a térden, a láda, a függönyök. A személyek rovatában a katalógus nem ad nevet az ülő alaknak – csak annyit jegyez fel, hogy ismeretlen.
Ennek a műnek szokatlanul nyugodt súlya van: egyetlen ülő ember, két szín a falból és a szövetekből, semmi történés. Ezért áll jól olyan térben, ahol az ember hosszabban időzik – ebédlőben, könyvtárszobában, fogadótérben. Tizenöt méretben festjük, 41 × 55-től 133 × 180 centiméterig, a közbenső méreteket egyedi vakkeretre feszítjük, a falon való hatást pedig előre megmutatja 3D alkalmazásunk. A kései arcképek közé tartozik Gustave Geffroy arcképe és a Nő kávéskannával is.
- Téma: Ülő férfi, Paul Cézanne, 1898-1900, Nasjonalgalleriet, Oslo
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: a vászon címei egyszer újságról, egyszer könyvről szólnak, a festményen pedig összehajtott papírív fekszik
