Leírás
Csendélet almákkal és őszibarackokkal – a mű, amelyet a katalógus egy edényről nevez el, amelyet senki sem néz
Hullámos szélű faasztalon, fehér tányéron almák és őszibarackok halma fekszik, sárgán, narancsosan és pirosan. Balra világos kancsó áll virágmintás jellel, jobbra fent fehér, fodros peremű edény, az asztal elülső szélén pedig fehér terítő omlik alá. A háttérben a teljes szélességben mintás függöny feszül kék és barna lombokkal. A kézzel festett festmény vásznon Cézanne 1905 körüli munkáját veszi át, amely az eredetiben 81 × 100,5 centimétert mér, és 1959.15.1 leltári szám alatt a washingtoni National Gallery of Art őrzi.
Cím, amely másik tárgyra mutat
E mű minden ismert neve gyümölcsről beszél: az őrző múzeum Still Life with Apples and Peaches néven említi, a másodlagos címek között pedig ott van a Nature morte avec pommes et pêches, a Still Life, a Still Life – Peaches és a Stillleben mit Äpfeln und Pfirsichen. Az œuvre-katalógus viszont egészen más címen tartja nyilván: Nature morte au vase pique-fleurs – csendélet a virágtartó edénnyel. Ez az edény fehér, fodros peremű, jobbra fent áll, üres, és a tekintet könnyen átsiklik fölötte. A bejegyzés és a múzeum tehát nem ért egyet abban, mi a mű főszereplője.
Vollard-tól Washingtonig
A proveniencia rövid, négy tételt számlál. Az első a párizsi kereskedő, Ambroise Vollard. A második szögletes zárójelben áll – Edward Steichen New Yorkban –, és a szögletes zárójel annak a jele, hogy a bejegyzés itt nem egészen szilárd. A harmadik pontos dátumot visel: 1912. február 29-én, egy szökőnapon vásárolta meg a vásznat a washingtoni Agnes és Eugene Meyer. 1959-ben a National Gallery of Artba került. Vollard archívumában a mű fényképpel is szerepel, a 446-os szám alatt.
Két mű, ugyanazok az adományozók, ugyanaz az év
Agnes és Eugene Meyer nem csupán ezt a művet adta át a múzeumnak. 1959-ben a National Gallery of Artba került Vallier, a kertész is, és a két alkotás ma ugyanabból az évből való leltári számot visel: 1959.15.1 és 1959.2.1. Edward Steichen neve szintén szögletes zárójelben áll mindkét provenienciában. A gyarapodási megjegyzésben mindkét házastárs szerepel: Eugene és Agnes Ernst Meyer ajándéka.
Kiállítva, de a katalógusban nem
A Meyer házaspár gyakran kölcsönözte a művet. 1916-ban kölcsönként a New York-i Metropolitan Museum of Artban volt, 1917 márciusában az Arden Galleryben. 1920. április 17-től május 9-ig a filadelfiai Pennsylvania Academy of Fine Artsban szerepelt, Still Life címmel és hors catalogue megjegyzéssel: kiállították tehát, a nyomtatott katalógusban viszont nem szerepelt. 1921. május 3-tól szeptember 15-ig ismét a Metropolitanben volt, ezúttal a 17-es szám alatt, Still Life – Peaches néven. 1977-ben és 1978-ban a Cézanne: The Late Work című tárlaton szerepelt, amelyet a Museum of Modern Art és a Réunion des Musées Nationaux közösen rendezett.
Évszám, amely ugyanannál a szerzőnél is elmozdult
E vászon datálása szokatlanul szórt. Rewald 1905 körülre teszi, Venturi az átdolgozott változatban 1900 és 1905 közé, a Vollard-archívum fényképe pedig a circa 1899 feljegyzést viseli; hogy ki írta, a bejegyzés nem mondja meg. A legbeszédesebb Georges Rivière esete: 1923-ban 1902 körülre datálta a művet, 1931-ben pedig 1900 körülre. Ugyanaz a szerző tehát két saját könyvében két különböző évszámot nyomtatott ki.
Tizenkét tétel egyetlen asztalra
A tárgyszójegyzék ennél a vászonnál a legrészletesebb az egész csoportban, és tizenkét tételt számlál. Az ehető dolgok között a gyümölcsöt és az őszibarackot említi, az edények között a virágmintás kancsót, a kancsót, a tányért és a vázát, az egyéb tárgyak között a fehér terítőt. A berendezésnél a függöny, a kék és barna lombos szövet, a virágmintás szövet, az asztal és külön a hullámos szélű asztal szerepel – a bejegyzés tehát az asztal szélét önálló motívumnak számítja. A műtermek között a rue Boulegon cím áll.
A fehér tányéron fekvő sárga, narancsos és piros gyümölcs meleg, nyugodt fényt ad ennek a műnek, amely étkezőben és hosszabb asztal fölött érvényesül jól. Tizenöt méretben kapható: a legkisebb 50 × 40, a legnagyobb 180 × 144 centiméteres; minden köztes méretet rendelésre készült vakkeretre feszítünk, azt pedig, hogyan fog a mű a falán mutatni, előre megnézheti 3D alkalmazásunkban. A gyümölcs visszatér a Csendélet almákkal és a Virágok gyömbéres korsóban és gyümölcs című művekben is.
- Motívum: Csendélet almákkal és őszibarackokkal, Paul Cézanne, 1905 körül, National Gallery of Art, Washington
- Technika: kézzel festett festmény, olaj vásznon, reprodukció
- Méretek: 15 méret, kérésre egyedi méret is
- Érdekesség: az œuvre-katalógus a jobbra fent álló fehér virágtartóról nevezi el a művet, míg a múzeum és minden más név az almákról és őszibarackokról
