Leírás
Tájkép lóval az úton – a kerítés az egyetlen egyenes vonal
A vászon alsó harmadát széles, rózsaszín út foglalja el, amely jobbról lassan emelkedik balra. Mellette barna ló legel lehajtott fejjel. Közvetlenül mögötte apró alak áll hosszú piros ruhában, világos fejfedővel. A festmény teljes szélességében alacsony, függőleges lécekből álló fakerítés fut. A kerítés mögött világos, hegyes oromzatú ház és nagy szalmatető látszik. A vászon felső felét sűrű zöld lombkorona tölti ki, fölötte pedig a felső peremről pálmalevelek ereszkednek le. Hátul sárgászöld dombok állnak. A művet a moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeum őrzi Zh-3263 leltári szám alatt; 1899-ben készült.
A kerítés az egyetlen egyenes vonal a festményen
Ezen a vásznon minden más ívelt vagy szabálytalan: az út kanyarog, a lombok szabálytalan csomókban terjeszkednek, a szalmatető megereszkedik, a dombok hullámoznak. Az egyetlen egyenes, ismétlődő ritmus a kerítés, és éppen az fut az egyik peremtől a másikig. Miatta a tekintet nem csúszik a mélységbe, hanem megáll, és csak azután emelkedik a fák közé.
Az út a legnagyobb felület, és nem barna
Az út több helyet foglal el, mint bármi más a vásznon, a házaknál is többet. Rózsaszín és lazacszín tónusokban van megfestve, a keréknyomokban egy-egy zöld és kékes ecsetvonással. Ez nem olyan szín, amelyet bárki a helyszínen megmért volna: döntés, amely az egész alsó harmadnak olyan melegséget ad, amilyen a fölötte lévő zöldnek nincs.
A ló legel, az út üres
A cím az útra teszi a lovat, a festmény pedig mellé: az állat a füves szélen áll, fejjel a földig, és nem mozdul. Maga az út üres. A jelenetben így nincs semmilyen cselekmény, csak néhány élőlény, amely ugyanazon a helyen, ugyanabban az órában megállt.
Az aláírás és az évszám
Balra lent aláírás van a vászonra festve, évszámmal. Az alatta lévő útnál sötétebb színnel készült, ezért könnyen elkerüli a figyelmet; ha megtaláljuk, egyezik a múzeumi leírásban közölt évvel.
Hogyan készül a kézzel festett reprodukció
A kézzel festett olajfestmény nálunk olajfestékkel készül, ecsetvonásról ecsetvonásra. Ennél a motívumnál éppen az út a legnehezebb: nagy és világos, de élőnek kell maradnia, különben üres rózsaszín felületté válik. Ugyanez áll a kerítés léceire, amelyeknek egyenesnek kell maradniuk, de nem merevnek. A küldés előtt fényképet kap a kész műről jóváhagyásra. A híres festők festményei nálunk mindig újrafestve készülnek, és sosem nyomtatva.
- Téma: rózsaszín út, mellette ló, a kerítés mögött ház és szalmatető.
- Technika: olaj vásznon, lent rózsaszín, fent sűrű zöld.
- Méretek: álló formátum, 40 x 50 cm-től 160 x 200 cm-ig; gyakran a 72 x 90 cm és a 87 x 110 cm a választás.
- Érdekesség: a kerítés az egyetlen egyenes vonás az egész vásznon.
Itt az út, a fák pedig másutt vannak ezen a polcon: Te raau rahi (A nagy fa), I raro te oviri (A pandánusz alatt) és Te burao (A hibiszkuszfa). A múzeumi leírás a méretet magasság szorozva szélességgel adja meg: 94 x 73 cm.
