Egon Schiele – Victor Ritter von Bauer arcképe

Victor Ritter von Bauer arcképe Egon Schiele 1918-as műve, amelyen világos öltönyös férfi ül egy sárga fapadon, kezét ölében egymáson nyugtatva. Az eredeti a bécsi Belvederében található, 3158-as leltári számon, és a múzeumi adatlap szerint a Felső Belvederében látható. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül lenvásznon, tizenhárom méretben vagy egyedi méretre, és a kész mű fényképét szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük.

Victor Ritter von Bauer arcképe – Egon Schiele

Mit mutat a mű?

Világos, csaknem fehér öltönyt viselő férfit, mellénnyel, aki sárgásokker fapadon ül, amelynek lécei jól látszanak, és amelynek két karfája van. A térdek szétnyílnak, a kezek ölében egymáson nyugszanak; az ujjak hosszúak és csontosak, az ujjízületek kirajzolva. A feje búbja majdnem kopasz, az arc sovány, a fülek elállnak, a tekintet pedig oldalra néz, nem a nézőre. A gallér alatt halvány sárgászöld nyakkendő. Mögötte vízszintes, sárgásokker deszkákból álló fal, közvetlenül a feje mögött pedig sötétbarna folt, amely árnyéknak vagy glóriának hat. A padon, a térdek között apró tárgy fekszik sötétkék, zöld és vörös csíkokkal – ez a mű egyetlen telített színe.

Ki volt Victor Ritter von Bauer?

Ezt a múzeumi adatlap nem mondja meg. Ehhez a műhöz a nevet adja meg címként, és semmi mást: sem évszámokat, sem foglalkozást, sem a festőhöz fűződő viszonyt. Néhány más Schiele-arcképnél ugyanez a ház rövid megjegyzést fűz az ábrázolthoz; itt ilyen nincs. Ezen az oldalon ezért nem talál róla életrajzot – nem azért, mintha nem lenne érdekes, hanem mert nincs hozzá forrásunk. Amit erről az emberről innen biztosan tudni lehet, azt a műből tudjuk: hogyan ült, mit viselt, és hogyan helyezte el őt a festő.

Hol van a szignó?

Lent középen. Az adatlap így adja meg: lent középen szignálva és datálva, „EGON / SCHIELE / 1918”. Ez szokatlan hely, és Schielénél nem szabály – más, ugyanezekből az évekből való munkáknál az adatlap balra lent, jobbra lent jelöli a szignót, vagy elöl egyáltalán nem említ ilyet. Itt pontosan a mű tengelyében áll, a pad lába alatt, mint pecsét egy lap alján.

Ki van állítva az eredeti?

A múzeumi adatlap szerint igen. A helymegjelölésnél a Felső Belvedere szerepel, nem pedig az a megjegyzés, hogy a mű jelenleg nincs kiállítva. Ezt érdemes elmondani, mert ugyanennek a gyűjteménynek több más Schiele-műve esetében – köztük Dr. Hugo Koller arcképénél és Dr. Franz Martin Haberditzl arcképénél – ugyanaz az adatlap azt mondja, hogy jelenleg nincsenek kiállítva. Ha tehát látogatást tervez, ez azon művek egyike, amelyek az adatlap szerint megtekinthetők; a múzeumnál mégis érdemes rákérdezni, mert a rendezések változnak. A reprodukció szempontjából mindez semmit nem változtat, a személyes összehasonlítás szempontjából viszont sokat: ennél a műnél az adatlap szerint van mit megnézni.

Milyen a vászon és milyen a formátum?

Álló formátum: az adatlap 140,6 x 109,8 cm-t ad meg, vagyis olyan vásznat, amely nagyjából egynegyeddel magasabb, mint amilyen széles. Az adatlap szerint az eredeti olajjal, vászonra készült; a mi reprodukciónk olajfestékkel, lenvászonra készül, ami a mi hordozóválasztásunk, és nem az eredetiről szóló adat. A kettőt nem keverjük: a fenti táblázatban az eredeti technikájánál vászon áll, a mi kivitelünknél len.

Honnan származik a mű?

A tulajdonosi láncot a Belvedere közli, és ez az oldal már hordozza is: az eredetről szóló bejegyzés közvetlenül alább következik, és szó szerint, változatlanul megőrizzük. Érdemes figyelmesen elolvasni, mert nemcsak azt mondja meg, kié volt a mű, hanem azt is, hol ÉR VÉGET a közzétett lánc: 1930-nál. Hogy a mű ez után az év után hogyan került a múzeumba, azt a közzétett adatlap nem mondja meg, és mi sem feltételezzük. A múzeum megadja a proveniencia-kutatás elérhetőségét. A kiállításjegyzék hosszú: 1954, 1968, 1990, „Franz Martin Haberditzl. Portrait eines Direktors” 2003-ban, „Die Tafelrunde” 2006-ban, „Nach Schiele” 2006–2007-ben, a 2011-es nagy Schiele-kiállítás, egy másik 2018–2019-ben, valamint a „Klimt ist nicht das Ende” 2018–2019-ben. A ház teljes Schiele-anyagát a Belvedere Egon Schiele-oldala sorolja fel.

Eredet

A festmény Karl Grünwald bécsi tulajdonában volt, majd 1930-ban Wolko Gartenberg szerezte meg Bécsben. A Belvedere által közzétett tulajdonosi lánc itt megszakad; a mű ma a bécsi Belvedereben található.

Hol a helye ennek az arcképnek Schiele életművében?

Az 1918-as kései arcképek között, vagyis a festő halálának évéből, A művész feleségének arcképe, Edith Schiele mellett, amely ugyanabban az évben készült, és amelyet ugyanaz a ház őriz. Expresszionista festményként ez is feltűnően nyugodt: a feszültség nem a testtartásból ered, hanem a világos, szinte színtelen öltöny és az azt körülvevő forró sárga háttér viszonyából. Hogy tizenegy évvel korábban mennyire más volt a festő, azt az 1907-es Enteriőr mutatja. A teljes válogatás az Egon Schiele-galériában található, az életéről pedig bővebben az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvashat. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, amelyből kilépett; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és a korszak osztrák művészetét ma is e két néven át olvassuk.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat festőművész fest olajjal, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, kifejezetten az Ön rendelésére. Ennél a témánál két hely a legnehezebb. Az első az öltöny: majdnem fehér, de szürke, zöld és rózsaszín árnyalatokból épül, és ha egyenletesen fehérre festik, az alak elveszíti a súlyát. A második a kezek, amelyeknek hosszúnak és csontosnak kell maradniuk, nem pedig esetlenné válniuk. Amikor a mű elkészül, lefényképezzük, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak azután megy szállításra. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a művet a műhelyünkben még nem fényképeztük le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefényképezzük, és a fényképeket felvesszük erre az oldalra. Vászonreprodukcióként fakeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra való?

Rövid válasz: kanapé fölé válasszon 110 x 140 cm-t vagy nagyobbat, kisebb falra elég a 70 x 90 cm. Ennél a témánál a 110 x 140 cm-nek külön helye van, mert valamennyi méretünk közül ez áll a legközelebb az eredeti nagyságához, amely 140,6 x 109,8 cm. Az álló téma másképp viselkedik, mint a fekvő: nem hosszú bútordarabra van szüksége maga alatt, hanem magasságra maga fölött, ezért jól működik ajtó mellett, ablakok között vagy egyedül egy keskeny falon. Ágy fölé a szokásos választás a 120 x 150 cm. A legnagyobb formátumunk 160 x 205 cm, a legkisebb 50 x 65 cm. Nagy léptékű művészi festményként távolságot kíván: az arc, a kezek és a sárga háttér csak néhány méterről áll össze.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenhárom méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön méretére festjük meg. A vászon fakeretre feszítve érkezik; a 3D-alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a művet a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás, és mit garantálunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt elküldjük a kész mű fényképét jóváhagyásra; ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk, vagy újra megfestjük. Mivel minden mű külön készül, a gyártási idő a mérettől és a műterem pillanatnyi leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Hol őrzik az eredetit?

A bécsi Belvederében, 3158-as leltári számon; az adatlap szerint a Felső Belvederében.

Kit ábrázol?

Victor Ritter von Bauert. A múzeumi adatlap a nevén kívül semmit sem mond róla.

Hogyan van szignálva a mű?

Lent középen, „EGON / SCHIELE / 1918” formában.

Ez nyomat?

Nem. Minden vásznat festőművész fest kézzel, olajjal.

Mekkora az eredeti vászon?

140,6 x 109,8 cm, tehát álló.

Melyik méretük áll a legközelebb az eredetihez?

A 110 x 140 cm; a tizenhárom közül ez közelíti meg leginkább az eredeti méreteit.

Mi az a csíkos tárgy a padon?

Apró tárgy sötétkék, zöld és vörös csíkokkal. Az adatlap nem nevezi meg, ezért csak leírjuk.

Kérhetek olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen, a művet bármilyen kívánt méretben megfestjük.

Hogyan érkezik?

Fakeretre feszítve és védőcsomagolásban; a keret nem kötelező.

Eladó az eredeti?

Nem eladó; a Belvedere közgyűjteményéhez tartozik, és nincs a piacon.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: világos öltönyös férfi sárga fapadon, kezek az ölben, mögötte deszkafal.
• Eredeti: 1918, olaj vásznon, 140,6 x 109,8 cm, lent középen szignálva, Belvedere Bécs, ltsz. 3158.
• A miénk: kézzel festve, olajjal lenvásznon, 13 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: az adatlap szerint a mű a Felső Belvederében látható, a közzétett tulajdonosi lánc pedig 1930-nál ér véget.