Egon Schiele – Bíboros és apáca (Simogatás)

Bíboros és apáca (Simogatás) Egon Schiele 1912-ben festett műve: egy vörös ruhás bíboros és egy fekete habitusú apáca térdel ölelkezve egy szinte fekete háttér előtt. Az eredetit a bécsi Leopold Museum 455-ös leltári számmal őrzi; mérete 80,5 x 70 cm, formátuma fekvő. Mi kézzel, olajfestékkel festjük meg, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, és a szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük Önnek a kész mű fotóját.

Bíboros és apáca (Simogatás) – Egon Schiele

Ki látható a festményen?

Egy bíboros és egy apáca. Egon Schiele (1890–1918) 1912-ben festette meg őket, és a mű a festő életében a Simogatás (Liebkosung) címet viselte: a múzeum szerint ezen a címen mutatták be és publikálták, de nem adták el. A Bíboros és apáca az a név, amelyen a mű széles körben ismert, és a múzeum mindkettőt közli, Caress (Cardinal and Nun) formában. A két alak típus, nem portré: a múzeum egyetlen modellt sem nevez meg, és mi sem.

Mi van a vásznon?

Két alak térdel szorosan egymás mellett egy szinte fekete háttér előtt. Balra a bíboros, piros sapkában és piros ruhában; az apáca felé hajol, és a feje az apácáéhoz ér. A jobb oldali apáca fekete habitust visel, fehér főkötővel, amely keretbe foglalja az arcát. Az apáca szeme tágra nyílt, és egyenesen kinéz a festményből, mintha épp most fordította volna a fejét a néző felé. Az apáca arcán és nyakán egy kéz nyugszik, a két test között pedig, a bíboros mellkasán, két tenyér simul össze, mint imádkozáskor. Lent a piros ruha széles skarlátvörös felületté szélesedik, amely az alsó fél nagy részét kitölti; ebből mezítelen lábfejek és lábszárak bukkannak elő, sápadtan, vékony narancsvörös vonásokkal körülrajzolva: balra egy pár behajlított láb, jobbra lent két talp. A pár mögött sötétzöld felület emelkedik, bal fent és a bal alsó szélen világosabb zölddel. A két alak együtt magas háromszöget alkot, amely a két fej felé keskenyedik. A jobb alsó sarokban a szignó és az évszám áll, három rövid sorban, nagybetűkkel: EGON / SCHIELE / 1912.

Miért fontos ez a festmény?

Három okból, amelyeket maga a múzeumi leírás alátámaszt. Az első a cím: a mű széles körben Bíboros és apáca néven ismert, valódi címe azonban Simogatás, és Schiele életében ezen a címen mutatták be és publikálták, de nem adták el. A második a Klimttel való összevetés: a múzeum értelmezése szerint Schiele Simogatása Gustav Klimt (1862–1918) 1907/08-as A csók (Szerelmesek) című művének sötét testvéreként hat. A harmadik a mű útja: 1939 után Friedrich Welz műkereskedő kezén ment át, 1945-ben az amerikai megszálló hatalom biztonságba helyezte, 1948-ban pedig visszaszolgáltatták; a múzeum a teljes láncot közzéteszi, és lent ismertetjük. A múzeumi leírás katalógus-hivatkozásai Otto Nirenstein 1930-as könyvétől (107. szám) Tobias Natter 2017-es katalógusáig (116. szám) terjednek.

Mit jelent a festmény?

A múzeum értelmezése szerint a vágyról és a tilalomról szól. A múzeumi szöveg (VG, 2021 jelzéssel) a jelenetet jelzőfénynek nevezi: egy vörösbe öltözött bíboros egy sötét habitusú apácát simogat, az apáca pedig – rajtakapva vagy megrendülten – a nézők felé fordul. Az imára kulcsolt kezek fogóvá válnak, a bíborosi vörös a lángoló vágyat jelöli, a mezítelen lábszárak pedig a testi bűnt szimbolizálják. Klimt négy évvel korábban ódát festett a szerelemhez; míg Klimt szakadéka stilizált, Schiele a múzeumi szöveg szerint bepillantást enged az emberi vágyak mélységeibe, mindenekelőtt a libidóba, amelyet tilalmak és konvenciók nem tudnak megfékezni. Azzal, hogy Schiele feltárja az ember libidinózus természetét, a belső zaklatottság, a törések és ellentétek szimbolikáját mutatja meg, amelyet Erósz és Thanatosz, az örömelv és a halálösztön alakít. Ez a művet őrző intézmény olvasata, és mi az övéként adjuk közre.

Honnan származik a mű, és miért szolgáltatták vissza?

A Leopold Museum saját kutatásán alapuló tulajdonosi láncot tesz közzé, lépésről lépésre. Az első tulajdonos, akit megnevez, dr. Heinrich Rieger Bécsben, 1918 és 1939 között. 1939 és 1945 között a mű Friedrich Welznél volt, Bécsben és Salzburgban. 1945 szeptemberében az amerikai megszálló hatalom Salzburgban biztonságba helyezte, 1947 decemberében a salzburgi szövetségi műemlékvédelmi hivatal vette megőrzésre a salzburgi Rezidencia raktárában, 1948 májusában pedig visszaszolgáltatták dr. Robert Riegernek és Tanna Bergernek. Erre a lépésre a múzeum a Salzburgi Tartományi Bíróság 1948. május 31-i részítéletével hivatkozik, az RK 108/48 számú visszaszolgáltatási ügyben. 1950 és 1957 között a mű a bécsi Österreichische Galerie Belvedere tulajdona volt; a múzeum egy 1950. december 27-i adásvételi megállapodást idéz, amelyet dr. Christian Broda, dr. Robert Rieger és Tanna Berger meghatalmazottja kötött a galériával. 1957 és 1994 között dr. Rudolf Leopold birtokolta, 1994 óta pedig a Leopold Museum magánalapítványáé. A Leopoldhoz vezető lépés nem vétel volt, hanem csere: egy 1957. február 7-i jegyzőkönyv szerint a galéria ezt a művet és a Két guggoló nő című festményt adta át Leopoldnak, cserébe pedig Klimt Pipacsos rétjét, Rudolf Ribarz Holland táját és egy salzburgi szentszobrot kapott. Forrásai között a múzeum a Friedrich Welz elleni népbírósági büntetőügy iratait és Michael Wladika e festményről szóló, 2011. április 30-i dossziéját említi.

Hogy ki volt Heinrich Rieger, azt ugyanennek a múzeumnak egy másik oldala rögzíti. Az egyezség szövege, amelyet a múzeum Wally Neuzil portréjának adatlapján közöl, zsidó műgyűjtőként írja le, akit 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborban meggyilkoltak, és rögzíti, hogy az amerikai erők 1947-ben átadták a szövetségi műemlékvédelmi hivatalnak azokat a festményeket, amelyeket Welz Riegertől szerzett meg. E lánc összefoglalása az alábbi jegyzetben olvasható.

Eredet

A festmény a bécsi gyűjtő, dr. Heinrich Rieger tulajdona volt (1918–1939), majd a náci korszakban Friedrich Welz kereskedőhöz került. A háború után, 1948 májusában dr. Robert Riegernek és Tanna Bergernek adták vissza, 1950 és 1957 között pedig az Österreichische Galerie Belvedere gyűjteményében volt; ma a bécsi Leopold Museum őrzi.

Hol áll ez a mű Schiele munkái között?

Schiele kínálatunkban szereplő, vászonra festett festményei között. Ugyanabból az évből és ugyanabból a múzeumból való a Remeték című festmény, egy 181 x 181 cm-es négyzetes vászon. Egy évvel korábban, 1911-ben készült A lírikus, szintén olajjal, vászonra festve, és szintén a Leopold Museumban. 1917-ből való a szintén a Leopold Museumban őrzött Fekvő nő, valamint a Négy fa című táj, amely egykor a Belvederében volt, és a 2020-as visszaszolgáltatás óta magántulajdonban van. A Schiele-művek teljes válogatása az Egon Schiele galériában látható, Schiele élete pedig az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvasható.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat egy festő fest meg olajfestékkel, vonásról vonásra – nem gépi nyomat, hanem az Ön megrendelésére készülő kézzel festett másolat. Itt három pont a legnehezebb. Az első a vörös: a ruha sötétebb vörösének fent és a világosabb skarlátnak lent két külön színnek kell maradnia, különben az alakok egyetlen felületté olvadnak össze. A második a fekete, amelyben az apáca habitusának még el kell válnia a szinte fekete háttértől. A harmadik a két arc, amely kicsi az egész vászonhoz mérten, mégis ez hordozza a teljes kifejezést. Az eredeti olajjal, vászonra készült, és a mi másolatunk is. Amikor a festmény elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük Önnek; csak ezután indul útnak. Ezt a művet a műhelyünkben még nem fotóztuk le; a fotókat feltesszük erre az oldalra, amint elkészülnek. Mint minden művészi festményünk, ez is érkezhet vakkeretre feszítve; ezt a Vakráma opciónál választhatja ki.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: a fekvő formátum csak kicsivel szélesebb, mint amilyen magas, ezért jól illik alacsony, széles bútor fölé. Az eredetihez a 80 x 70 cm áll a legközelebb: 5 mm-rel keskenyebb nála, és pontosan ugyanolyan magas. Keskeny falra vagy előszobába a 45 x 38 cm, az 50 x 45 cm vagy a 60 x 55 cm illik; komód vagy íróasztal fölé a 70 x 60 cm vagy a 80 x 70 cm; a nappaliba a kanapé fölé a 110 x 95 cm vagy a 120 x 105 cm; nagy falra, lépcsőházba vagy magas helyiségbe a 170 x 150 cm és a 180 x 160 cm. Egy ekkora festmény távolságot kíván: közelről a skarlátvörös felület egyes vonásokra bomlik, a két arc csak néhány méterről áll össze. A kézzel festett festmény akkor mutat a legjobban, ha a közepe szemmagasságba kerül, a padlótól nagyjából 145–150 cm-re; kanapé fölött 15–25 cm-rel a háttámla felett.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a tizenöt méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön mérete szerint festjük meg. Ha a Vakráma opciónál az „IGEN”-t választja, a vászon vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik. 3D-alkalmazásunk csak a keret kiválasztására szolgál, nem a mű megjelenítésére az Ön falán; a falon való megjelenítés külön szolgáltatás. A keretet külön választja, és nem kötelező része a rendelésnek.

Szállítás és garancia

Megrendelésre festünk, és Magyarországra, valamint további tizenöt uniós országba szállítunk, köztük Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Olaszországba és Németországba. A szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük a kész mű fotóját, és minden rendelésre a visszaküldési szabályaink érvényesek. Az elkészítés ideje a mérettől és a műhely leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Kik a bíboros és az apáca Schiele festményén?

Típusok, nem portrék: a Leopold Museum leírása egyetlen modellt sem nevez meg. Balra egy vörös sapkás, vörös ruhás bíboros hajol egy fekete habitusú, fehér fejkendős apáca felé, és ketten szorosan egymás mellett térdelnek a szinte fekete háttér előtt. Az apáca tágra nyílt szeme egyenesen kifelé néz a festményből, mintha épp most fordult volna a néző felé.

Miért hívják a festményt Simogatásnak is?

A Simogatás (Liebkosung) a mű valódi címe: ezen a címen mutatták be és publikálták még Schiele halála előtt, de nem adták el. A Bíboros és apáca az a név, amelyen széles körben ismertté vált, a Leopold Museum pedig mindkettőt közli, Caress (Cardinal and Nun) formában.

Válasz-e a Bíboros és apáca Klimt Csókjára?

A két művet gyakran összevetik. A Leopold Museum értelmezése szerint Schiele 1912-es Simogatása Gustav Klimt 1907/08-as A csók (Szerelmesek) című művének sötét testvéreként hat. Míg Klimt szakadéka stilizált, Schiele bepillantást enged az emberi vágyak mélységeibe.

Mit jelent a Bíboros és apáca?

A Leopold Museum értelmezése szerint a vágyról és a tilalomról szól. Az imára kulcsolt kezek fogóvá válnak, a bíborosi vörös a lángoló vágyat, a mezítelen lábszárak a testi bűnt jelölik, az apáca pedig mintha rajtakapták volna, a nézők felé fordul. A múzeum Schiele belső zaklatottságának szimbolikáját látja benne, amelyet Erósz és Thanatosz alakít.

Hol van ma a Bíboros és apáca?

A bécsi Leopold Museumban, a 455-ös leltári számon. A náci korszakban Heinrich Rieger gyűjtőtől Friedrich Welz kereskedőhöz került; 1948 májusában visszaadták Robert Riegernek és Tanna Bergernek, 1950 és 1957 között a Belvederéé volt, 1957-ben pedig csere útján Rudolf Leopoldhoz került.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha bizonytalan a méretben, választhat ajándékutalványt.

• Téma: egy vörös ruhás bíboros és egy fekete habitusú apáca ölelkezve térdel, mezítelen lábfejek és lábszárak egy skarlátvörös felületen, szinte fekete háttér.
• Eredeti: 1912, olaj vásznon, 80,5 x 70 cm, jobbra lent szignálva és datálva, Leopold Museum, Bécs, leltári szám: 455.
• A mi változatunk: kézzel, olajjal festve, 15 méretben vagy egyedi méretben, igény szerint vakkeretre feszítve (Vakráma: „IGEN”).
• Érdemes tudni: a valódi cím Simogatás; a múzeum értelmezése szerint a mű Klimt Csókjának sötét testvére.