Egon Schiele – Wally Neuzil portréja

Wally Neuzil portréja Egon Schiele 1912-ben festett műve: a festő régi élettársának félalakos portréja egy kis fatáblán, nagy kék szemekkel, vörösesszőke hajjal és fehér fodros gallérral a sötét ruha fölött. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi a 453-as leltári számon; mérete 39,8 x 32 cm, formátuma fekvő. Mi kézzel, olajfestékkel festjük meg, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, és a szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük Önnek a kész mű fotóját.

Wally Neuzil portréja – Egon Schiele

Ki látható a festményen?

Wally Neuzil, teljes nevén Walburga Neuzil (1894–1917), Egon Schiele (1890–1918) régi élettársa. Schiele 1912-ben festette meg őt ezen a fatáblán. A múzeum szövege szerint ők ketten 1915 tavaszáig tartották a kapcsolatot, noha Schiele már 1914-ben későbbi felesége, Edith Harms (1893–1918) felé fordult.

Mi van a fatáblán?

Egy fiatal nő mellig ábrázolva, fejét kissé oldalra billentve. A haja dús és vörösesszőke, a fejtetőn két piros folt dereng át rajta. A szemek aránytalanul nagyok és kékek, sötét vonal keretezi őket; az arcon, az orron és az állon rózsaszín és vöröses foltok ülnek, ajkai pirosak és kissé nyitottak. A nyak alatt fehér fodros gallér, alatta sötét, szinte fekete ruha, széles vonásokkal felhordva. A jobb szélen fentről vékony inda fut lefelé, hegyes levelekkel barna és olívzöld tónusokban, apró piros és sötétkék pöttyökkel. A háttér krémfehér, teljes egészében rövid, keresztező vonásokból épül, amelyek láthatók maradnak. Az inda nem mellékes díszítés: a bécsi Würthle galéria 1925-ös katalógusa, amelyet a múzeum a források között említ, a művet „Weibliches Bildnis mit Blumenranke” címen, azaz virágos indás női portréként tartja nyilván.

Miért fontos ez a festmény?

Két okból. Az első a pár, amelynek a fele. Schiele a zsidócseresznyés önportréja párdarabjaként festette, amely szintén 1912-ből való, szintén fára készült, és majdnem ugyanakkora: 32,2 x 39,8 cm, szemben a 39,8 x 32 cm-rel. A második a festmény sorsa 1938 után. 1998 és 2010 között a festmény New Yorkban bírósági eljárások tárgya volt, ezért ma a művészettörténeten kívül is ismert.

Mit jelent a festmény?

A múzeum értelmezése szerint a közelségről szól. A portré bensőségességet és gyengéd vonzalmat sugároz, és a két szerelmes szoros kötődéséről tanúskodik; a fekvő formátum hangsúlyozza a kapcsolatot a párdarabként elgondolt önportréval, és ezzel a két ember kapcsolatát is, akiknek érzelmi kifejezése a két kompozícióban kiegészíti egymást. A szöveg a formára is utal: az alapvető geometriai formákra fordított figyelemmel és harmonikus színösszeállításával a mű ügyesen egyensúlyoz a feszültség és a nyugalom között. Expresszionista festményként nem a gesztussal túloz, hanem a szemekkel.

Honnan származik a mű, és miért volt vita tárgya?

A Leopold Museum saját kutatásán alapuló tulajdonosi láncot tesz közzé. Az elején Emil Toepfer és Richard Lanyi áll, mindketten Bécsből, majd Lea Bondi Jaray (1880–1969) bécsi műkereskedő, akinél a mű 1925 előttől 1939-ig volt. Utána Friedrich Welz következik Salzburgban (1939–1944) és a Salzburgi Tartományi Galéria (1944–1945). 1945-ben az amerikai megszálló erők biztonságba helyezték a festményt, 1947-ben pedig e lánc szerint Salzburg tartomány kapta meg; ugyanezen az oldalon az egyezség szövege erre a lépésre az osztrák szövetségi műemlékvédelmi hivatalt nevezi meg. Ezután dr. Robert Rieger és Tana Berger (New York, 1948), az Österreichische Galerie Belvedere (1950–1954), dr. Rudolf Leopold (1954–1994), 1994 óta pedig a Leopold Museum magánalapítványa szerepel.

A lánc mellett a múzeum a 2010. júliusi egyezségben elfogadott szöveget is közli. Eszerint a festmény Lea Bondi Jaray, zsidó műkereskedő és a bécsi Würthle galéria tulajdonosának személyes tulajdona volt. Lea Bondi Jarayt 1938 áprilisában arra kényszerítették, hogy a galériát átadja Friedrich Welznek, 1939-ben pedig a nácik elől Londonba menekült. A Leopold Museum 1997-ben kölcsönadta a festményt a New York-i Museum of Modern Artnak; 1999-ben az amerikai kormány polgári elkobzási eljárást indított. A New York-i kerületi bíróság 2009-ben megállapította, hogy a festmény Lea Bondi Jaray tulajdona volt, és hogy Welz, az NSDAP tagja, a harmincas évek végén Bécsben lopta el tőle, amikor az „árjásítás” keretében átvette a galériáját. A bíróság azt is megállapította, hogy az amerikai erők a háború után lefoglalták a festményt Welznél, és 1947-ben átadták a szövetségi műemlékvédelmi hivatalnak, azokkal a festményekkel együtt, amelyeket Welz Heinrich Rieger zsidó gyűjtőtől szerzett meg; Riegert 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborban meggyilkolták. A hivatal 1950-ben alkotásokat adott át a Rieger-örökösök megbízottjának, és ezek közé ezt a portrét is besorolta; az örökösök még abban az évben eladták azokat a Belvederének, a Belvedere pedig 1954-ben cserébe Rudolf Leopoldnak engedte át a festményt. Az ügyet 2010-ben az alábbi jegyzetben összefoglalt egyezség zárta le; a 19 millió dolláros összeget a New York-i déli körzet amerikai szövetségi ügyészsége 2010. július 20-i sajtóközleményében hozta nyilvánosságra.

Eredet és egy hosszú per

Eredete a bécsi műkereskedő Lea Bondi Jaraytól a náci gyűjtő Friedrich Welzig vezet, aki 1939-ben, az „árjásítás“ során szerezte meg, majd Rudolf Leopoldhoz. 1998-ban a festményt a New York-i MoMA-nak kölcsönzött műként az amerikai hatóságok lefoglalták; a vitát csak 2010 júliusában rendezték, amikor a Leopold Museum 19 millió dollárt fizetett a Bondi-hagyatéknak, és megtartotta a művet.

Hol áll ez a mű Schiele munkái között?

Schiele 1912-es kis fatáblás festményei között. Legközelebb a párdarabja áll hozzá, az önportréja zsidócseresznyével: ugyanaz az év, ugyanaz a hordozó, majdnem ugyanaz a méret és ma ugyanaz a gyűjtemény, ahol a múzeum Self-Portrait with Chinese Lantern Plant címen, 454-es leltári számon tartja nyilván. Ugyanabból az évből és ugyanabból a gyűjteményből való a Bíboros és apáca (Simogatás) is, de az vászonra készült és jóval nagyobb, 70 x 80,5 cm. Egy évvel korábban, 1911-ben készült A lírikus, 1917-ből pedig a Négy fa című táj, amelyet a Belvedere 2020-ban visszaszolgáltatott, és amely ma magántulajdonban van. A Schiele-művek teljes válogatása az Egon Schiele galériában látható, Schiele élete pedig az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvasható.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat egy festő fest meg olajfestékkel, vonásról vonásra – nem gépi nyomat, hanem az Ön megrendelésére készülő kézzel festett másolat. Itt két pont a legnehezebb. Az első a szemek: nagyok, kékek, és kicsit másutt ülnek, mint ahová az anatómia tenné őket; aki „kijavítja” őket, éppen azt veszíti el, amiről az arc ismert. A második a háttér, amely nem sima, hanem rövid, keresztező vonásokból épül; ezeknek nagy méretben is láthatónak kell maradniuk, különben a fej mögött üres fal nyílik. Az eredeti fára készült, a mi másolatunk olaj vásznon; a fatábla és a feszített vászon másként viselkedik, és ezt nem mutatjuk be úgy, mintha ugyanaz volna. Amikor a festmény elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük Önnek; csak ezután indul útnak. Mint minden művészi festményünk, ez is érkezhet vakkeretre feszítve; ezt a Vakráma opciónál választhatja ki.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: mivel az eredeti ilyen kicsi, a méret kiválasztásakor valójában arról dönt, milyen közel legyen az arc. Az eredetihez a legkisebb méretünk, a 40 x 32 cm áll a legközelebb: mindössze 2 mm-rel szélesebb nála, a magassága pedig ugyanannyi. A többi méret mind nagyobb az eredetinél. Komód vagy íróasztal fölé a 65 x 52 cm és a 75 x 60 cm illik, a nappaliba a kanapé fölé a 100 x 80 cm vagy a 125 x 100 cm, nagy falra, lépcsőházba vagy magas helyiségbe a 180 x 145 cm és a 200 x 160 cm. Egy ekkora festmény távolságot kíván: közelről a háttér vonásai egyenként olvashatók, az arc csak néhány méterről áll össze. A kézzel festett festmény akkor mutat a legjobban, ha a közepe szemmagasságba kerül, a padlótól nagyjából 145–150 cm-re; kanapé fölött 15–25 cm-rel a háttámla felett.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a tizenöt méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön mérete szerint festjük meg. Ha a Vakráma opciónál az „IGEN”-t választja, a vászon vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik. 3D-alkalmazásunk csak a keret kiválasztására szolgál, nem a mű megjelenítésére az Ön falán; a falon való megjelenítés külön szolgáltatás. A keretet külön választja, és nem kötelező része a rendelésnek.

Szállítás és garancia

Megrendelésre festünk, és Magyarországra, valamint további tizenöt uniós országba szállítunk, köztük Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Olaszországba és Németországba. A szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük a kész mű fotóját. Az elkészítés ideje a mérettől és a műhely leterheltségétől függ. Minden rendelésre a visszaküldési és visszatérítési szabályzatunk érvényes.

Gyakori kérdések

Ki volt Wally Neuzil?

Walburga „Wally” Neuzil (1894–1917) Egon Schiele régi élettársa és több évig a modellje volt; 1911-ben, amikor megismerkedtek, 17 éves volt. A Leopold Museum szerint 1915 tavaszáig tartották a kapcsolatot, noha Schiele már 1914-ben későbbi felesége, Edith Harms felé fordult. Neuzil 1917 decemberében, 23 évesen halt meg.

Mikor festette Schiele a Wally Neuzil portréját?

1912-ben: a tábla bal alsó sarkában az „EGON SCHIELE 1912” szignó és dátum áll. Olajjal, fára festette, és mindössze 39,8 x 32 cm-es, fekvő formátumú.

Hol látható ma a Wally Neuzil portréja?

A bécsi Leopold Museumban, a 453-as leltári számon. Párdarabja, Schiele ugyanabban az évben festett zsidócseresznyés önportréja, ugyanebben a gyűjteményben van, a 454-es leltári számon.

Miért foglalták le a Wally portréját New Yorkban?

1998-ban, amikor a tábla kölcsönben volt a New York-i Museum of Modern Artban, az amerikai hatóságok lefoglalták: Lea Bondi Jaray bécsi zsidó műkereskedőé volt, akitől a harmincas évek végén az NSDAP-tag Friedrich Welz vette el. A vita csak 2010 júliusában zárult egyezséggel, amelyben a Leopold Museum 19 millió dollárt fizetett a Bondi-hagyatéknak, és megtartotta a művet. A történetet a 2012-es Portrait of Wally című dokumentumfilm meséli el.

Mit jelent a Wally Neuzil portréja?

A Leopold Museum értelmezése szerint a közelségről szól: bensőségességet és gyengéd vonzalmat sugároz, és a két szerelmes szoros kötődéséről tanúskodik. Schiele az ugyanabban az évben festett önportréja párdarabjaként készítette, szintén fára és majdnem ugyanakkorára, ezért a két tábla együtt olvasandó.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha bizonytalan a méretben, választhat ajándékutalványt.

• Téma: Wally Neuzil félalakos portréja, nagy kék szemek, fehér fodros gallér, sötét ruha, inda a jobb szélen.
• Eredeti: 1912, olaj fán, 39,8 x 32 cm, balra lent szignálva, Leopold Museum, Bécs, leltári szám: 453.
• A mi változatunk: kézzel, olajjal festve, 15 méretben vagy egyedi méretben, igény szerint vakkeretre feszítve (Vakráma: „IGEN”).
• Érdemes tudni: a portré a zsidócseresznyés önportré párdarabjának készült; a múzeum szerint a fekvő formátum ezt a kapcsolatot hangsúlyozza.