Leírás
Paul Gauguin – Nevermore (Ó, Tahiti) – kézzel festett vászonfestmény
Egy nő fekszik az ágyon, és egyenesen ránk néz; a háttérben sötét madár ül, mellette két alak beszélget. A bal felső sarokban nagybetűkkel áll a szó: NEVERMORE. A mű 1897 februárjában készült a második tahiti tartózkodás alatt, olaj vásznon, 116 × 60,5 cm, és a londoni Courtauld Gallery (Courtauld Institute of Art) őrzi P.1932.SC.163 leltári számon. A sarokban álló szót nálunk kéz festi meg: kézzel festett vászonfestmény, olaj vásznon, nyomat nélkül. A múzeum a méretet magasság szorozva szélességgel adja meg: 60,5 × 116 cm.
A szó Poe-tól való, a madár a festő szerint nem
A cím félreérthetetlenül Poe-é: a Nevermore az 1845-ös A holló refrénje, amelyet Gauguin 1891-es búcsúvacsoráján fel is olvastak. A festményen látható madarat azonban maga a festő tagadta Poe hollójaként – úgy írta le, mint „az ördög madarát, amely figyel”. A vásznon tehát Poe szava áll, a madár viszont a szerző szerint nem az övé. Az ellentmondást nem oldjuk fel: a cím az egyik irányba mutat, a festő kijelentése a másikba, és mindkettő hozzátartozik ahhoz, amit a festményről tudunk.
Szín az elbeszélés helyett
Gauguin a hangulatot színből építette, nem eseményből: élénksárga párna, kék és zöld sávok az ágyneműn, függőleges rózsaszín és lila foltok a háttérben. A jelenet nem bontakozik ki – a nő semmit sem tesz, csak néz –, ezért az egész jelentést a színskála viszi. Az erotikus felhang nehezen kerülhető el, a festmény mégsem mond ki semmit nyíltan: a feszültség abból származik, ami az alak mellé van festve, nem magából az alakból.
A zeneszerző, aki megvette
Gauguin a vásznat Tahitiról barátjának, Daniel de Monfreidnek küldte, ő pedig 1898-ban eladta Frederick Delius brit zeneszerzőnek 500 frankért. Gauguin azt írta Monfreidnek, jól tette, hogy a Nevermore-t Deliusnak engedte át. Később a mű Samuel Courtauld gyűjtőhöz került, és 1932 óta a londoni Courtauld Galleryben van. Hogy az egyik legismertebb Gauguin-festmény évtizedekig egy zeneszerző házában függött, érdemes tudni.
Kézzel festett reprodukció az otthonába
A formátum kifejezetten hosszú és alacsony – csaknem kettő az egyhez –, és éppen ez dönti el, hová való: ágy fölé, alacsony komód fölé vagy folyosó mentén, nem pedig keskeny falra. A témát nyolc méretben festjük, 80 × 50 cm-től 200 × 120 cm-ig. Egy másik fekvő alakot háta mögötti figyelővel A halottak szellemei figyelnek című mű mutat; ugyanabból az 1897-es évből való a Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?, a szabadban töltött tahiti napot pedig a Fatata te Miti (A tenger mellett) ábrázolja.
- Téma: Nevermore (Ó, Tahiti), Paul Gauguin, 1897
- Technika: kézzel festett vászonfestmény, olaj vásznon, reprodukció – soha nem nyomat
- Eredeti: 116 × 60,5 cm, Courtauld Gallery, London, ltsz. P.1932.SC.163
- Érdekesség: a cím Poe-tól való, a madarat viszont Gauguin maga tagadta hollóként – az ördög figyelő madarának nevezte
