Edvard Munch – A műtőasztalon

A műtőasztalon

Edvard Munch A műtőasztalon című műve 1902 és 1903 között készült olajfestmény vásznon, amelyet MM.M.00022 leltári számon a Munch Múzeum (Munchmuseet) őriz Oslóban. Az eredeti 149 x 109 cm nagyságú. A jelenet fekvő formátumú, és egy meztelen férfit mutat, aki hanyatt fekszik egy műtőasztalon.

A test a vászon teljes szélességében elnyúlik, a fej jobbra, a lábak balra. Laposan fekszik egy fehér lepedőn, karjai a teste mellett, mellkasa és hasa a néző felé fordul. Ez a hosszú vízszintes alak az egész szerkezet gerince.

A fej hátravetve, az áll felemelve, a száj kissé nyitva. A haj sötét és sűrű, és szétterül a lepedőn. Az arcot halvány, sárgás testszínben festette meg a művész, a szemgödrökben sötét árnyakkal, így távollévőnek és öntudatlannak hat.

Balra egy ápolónő áll fehér köpenyben, sötét gallérral és köténnyel. Két kezében lapos tálat tart, benne élénkvörös folyadékkal. Ő a jelenet legtömörebb és legsötétebben körvonalazott alakja, és lezárja a bal szélt.

Az asztal mögött három fehér ruhás alak áll. Fejük sötét oválisként, szinte vonások nélkül van megfestve; egyikük lefelé, a test felé fordul. Nem egyének, hanem fehér formák sora, amely a vízszintes asztal mögött emelkedik.

A lepedő közepén nagy vörös folt fekszik. Sűrűn és telítetten van megfestve, kemény széllel, és vékony erekben csorog le az asztal peremén. Ez a legerősebb szín az egész vásznon, és ez az első, amit a tekintet elkap.

A jobb felső sarokban sötét vonallal keretezett téglalap alakú mezőben fejek sora zsúfolódik. Ők a jelenet fölötti nézők. Az arcokat néhány rózsaszín és barna ecsetvonás jelzi, szemük nincs; tömegként olvashatók, nem személyekként.

A fal okkersárga, hosszú, ferde ecsetvonásokkal felhordva, amelyek nem olvadnak össze. A vászon szövése mindenütt átüt a színen, helyenként az alap egyáltalán nincs befedve. A festékréteg vékony és gyorsan felhordott, minden simítás nélkül. A művész itt nem takarja el az anyagot, hanem hagyja, hogy a vászon és az alapozás része legyen a hatásnak.

A festmény színbeli felépítése három sávon nyugszik: fent a meleg okkerfal, középen a fehér alakok sora, lent a fehér asztal a testtel. Ebbe a nyugodt skálába csak két erős hangsúly kerül, a vörös folt a lepedőn és a vörös tál az ápolónő kezében.

A jelenet háttere ismert. A festőt 1902 őszén kézen sebesítette egy revolver, amely egy veszekedés közben elsült, és beavatkozáson kellett átesnie. A jelenet nem ennek az esetnek a jegyzőkönyve; Munch nézőkkel teli arénává formálta át, ahol az asztalon fekvő testet közszemlére teszik.

Ez az emelt nézőpont a hallgatók közé állítja a nézőt. A vízszintes test, a függőleges fehér alakok és a sarokban lévő fejmező háromszöget alkot, amely a lábaktól a vörös folton át az arcig, majd fel a nézőkig vezeti a tekintetet. Ezért hat a jelenet előadásnak, és nem beszámolónak. A festmény nem a fájdalmat mutatja meg, hanem azt, hogy a szenvedő testet mások nézik, és ez a nézés maga lesz a téma.

A mi kivitelezésünk kézzel festett, olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, és soha nem nyomtatott. Mivel minden vászon megrendelésre készül, kettő sosem egyezik meg minden részletében; az apró eltérések az emberi kéz jelei, nem hibák. A legnehezebb rész itt a vörös folt, amelynek sűrűnek kell maradnia, és nem szabad barnába fordulnia.

A formátum fekvő, a színek melegek és földszerűek, egyetlen erős hangsúllyal, ezért jól érvényesül dolgozószobában, könyvtárban vagy csendes folyosón. A mögötte lévő fal legyen világos és semleges; sárga vagy vörös falon az okker alap összeolvad a fallal. Akassza szemmagasságba, egyenletes fényben.

Kilenc méret érhető el, 50 x 37 cm-től 150 x 115 cm-ig, valamint egyedi méret is; minden vászon kerettel vagy keret nélkül rendelhető. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és munkásságáról pedig az Edvard Munch blogon írunk.