Edvard Munch – Rue Lafayette

Rue Lafayette

Edvard Munch Rue Lafayette című festménye 1891-ben készült, olaj, vászon, és az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őrzi NG.M.01725 leltári számon. Az eredeti 73 x 92 cm nagyságú, álló formátumú. A jelenet erkélyről néz le egy párizsi sugárútra: cilinderes férfi támaszkodik a kovácsoltvas korlátra, és az utca mélyébe bámul.

A férfi a bal szélen áll, hátulról és kissé oldalról látjuk, hosszú sötét kabátban, fején cilinderrel. Mindkét kezét a korlátra teszi, és kissé előredől. A kovácsoltvas korlát éles átlóként fut végig az egész vásznon, és kettéosztja a jelenetet: fent az erkély és az alak, lent az utca. Az úttest jobbra meredeken lejt, és tele van napfénnyel; apró alakok és hintók mozognak rajta, néhány vonással megadva, arc nélkül. Balra magas városi homlokzatok emelkednek ablaksorokkal, jobbra az erkély pereme és egy napellenző halvány vászna áll. Az égből szinte semmi sem látszik; a teljes teret az utca foglalja el. A jelenetnek nincs középpontja a szokásos értelemben: a szem a korlát átlója mentén fut lefelé, és sehol sem áll meg, amíg el nem éri az utca alját. Ezért hat a mű elkapott pillanatnak, nem pedig rendezett látképnek.

A festő jelezte és keltezte a vásznat: E.Munch 91. A mű Munch párizsi időszakához tartozik, amikor a Rue Lafayette-en lakott, és a látványt egyenesen saját erkélyéről festette. Szokatlan mindenekelőtt a nézőszög: a néző közvetlenül a férfi mellett áll, és vele együtt tekint le, tehát részesévé válik a jelenetnek, nem pusztán megfigyelőjévé. Ugyanezt a felépítést Munch még abban az évben megismételte a Rue de Rivoli című művében. A párizsi évek a tanulás idejét jelentették számára: nézte, mit csinálnak a francia festők, és saját motívumain próbálta ki, mielőtt visszatért volna északi témáihoz.

A kezelésmód itt apró és megtört, rövid, különálló ecsetérintésekből épül – Munch válasza a francia impresszionizmusra és neoimpresszionizmusra, amelyet Párizsban közelről látott. A szín világos és levegős, meglepő arca ez egy festőnek, akit inkább sötét északi motívumokról ismernek. A felületek soha nem olvadnak össze; az úttest, a homlokzatok és a napellenző ugyanazokból az apró vonásokból épülnek, és csak színben és irányban különböznek. A paletta hidegen világos: tégla- és homokszínű homlokzatok, kékes árnyékok az erkély alatt, zöldes és szürke tónusok az úttesten. Fekete szinte nincs; még a férfi kabátja is sötétkék és barna érintésekből épül.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, rendelésre, és sohasem nyomat. Mivel minden vászon egyenként készül, a tónusok és a vonások darabonként kissé eltérnek; ezek az apró különbségek a kéz nyomai. A legnehezebb rész az úttest, amelynek különálló érintésekből összerakottnak kell maradnia, nem pedig egyetlen világos felületté válnia. Faldekorációként ez a motívum a lassú festést jutalmazza.

A formátum álló, a jelenet világos és eleven, ezért a festmény jól illik nappaliba, étkezőbe, irodába vagy előszobába, ahol a nyitott ablak érzetét hozza. Világos fal szolgálja a legjobban; sötét fal előtt az úttest fénye elveszíti erejét. Szemmagasságban helyezze el, egyenletes fényben, lehetőleg úgy, hogy közvetlen napsugár ne érje. Műalkotás vászonra keskenyebb helyiségben is jól mutat, hiszen maga a tekintet lefelé irányul, nem a szélesség felé. Íróasztal fölött is jól mutat, ahol közelről nézik, és ahol az apró vonás igazán érvényesül.

Tíz méret választható, valamint egyedi méret is, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy keret nélkül. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki, ahol léceket és színeket próbálhat ki ezen a motívumon; világos, keskeny léc támogatja itt a jelenet levegősségét. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.