Edvard Munch – Önarckép a spanyolnáthával

Önarckép a spanyolnáthával

Edvard Munch Önarckép a spanyolnáthával című műve 1919-ben készült olajfestmény vásznon, amelyet NG.M.01867 leltári számon az oslói Nasjonalmuseet őriz. Az eredeti 131 x 150 cm nagyságú. A jelenet álló formátumú, és magát a festőt mutatja, amint egy szoba közepén fonott karosszékben ül, nehéz háziköntösbe burkolózva.

Az alak a középvonaltól jobbra ül, és szemből fordul a nézőnek. A fej kissé oldalra hajlik, az arc beesett, a szem mélyen ülő és sötét, a száj nyitott, mintha kevés volna a levegő. A haj ritka és kócos, a bőr halvány, zöld és lila árnyékokkal. Ez az arc a mű legkidolgozottabb része.

Sötétbarna köntös hullik a testre mély redőkben, alóla fehér, laza gallérú ing villan elő. A kezek az ölben pihennek, halványan és szinte részletek nélkül megfestve. A lábakra takaró borul, széles függőleges sávokban vörös, zöld és sötétkék színnel: ez az alsó fél legerősebb színfelülete.

Balra hátul vetetlen ágy áll világos ágyneművel, amelyen egy ágytakaró széles zöld hurkai kanyarognak. Ezek a zöld vonalak egyetlen mozdulattal vannak meghúzva, és rajzként maradnak láthatók. Az alak mögötti fal meleg narancsos okker, és olyan takarékosan van megfestve, hogy átüt rajta a vászon szövése.

Bal fent pirossal a szignó és az évszám áll, a jobb szélen pedig függőleges zöldeskék sáv fut, amely ajtófélfaként vagy függönyként olvasható. A padló zöld és kék, hosszú vonásokkal, jobbra lent pedig apró piros, narancs és kék foltok szóródnak szét.

A karosszék világos sárgászöld fonatból való, nyitott vonallal megrajzolva; körvonalai nem záródnak mindenütt, így a támla helyenként a mögötte lévő falba nyílik. A festékréteg mindenütt vékony és gyors, lágy átmenetek nélkül. A festék széles rétegekben fekszik, és az alap részt vehet a színben. A vászon szövése így a festmény részévé válik, és a felület mindvégig nyugtalan marad, mintha a munka egyetlen ülésben született volna.

A mű akkor keletkezett, amikor az első világháborút követő influenzajárvány végigsöpört Európán, és Munch maga is megbetegedett. Lábadozása közben festette meg magát, saját szobájában és saját köntösében, szépítés nélkül. A jelenet ezért nem egy tekintélyes festő portréja, hanem egy alig lábadozó beteg képmása. Éppen ezért lett az egyik legismertebb önarcképe: nem a művész szerepét mutatja, hanem a betegség állapotát, minden tartás nélkül.

A felépítés egyszerű és szilárd. Az alak függőlegese a vászon közepén áll, balról az ágy világos vízszintes tömege, jobbról a szélen futó sötét sáv tartja egyensúlyban. A háttér meleg fala és az előtér hideg padlója két oldalról zárja körül az alakot, így elszigeteltnek hat, noha a szoba körülötte nem üres. Semmi nem tereli el a figyelmet: a szoba tárgyai csak annyira vannak megfestve, amennyire az alak körülhatárolásához szükséges.

A mi kivitelünk kézzel festett olajfestmény vásznon, ecsetvonásról ecsetvonásra, és soha nem nyomtatott. Mivel minden vászon külön, megrendelésre készül, kettő sosem egyezik az utolsó részletig; a felhordás apró eltérései az emberi kéz jelei, nem hibák. Ebben a festmény reprodukcióban a legnehezebb rész az arc, amely kevés, gyors vonásból épül; ha túlságosan elsimítják, a beteg eltűnik, és csak egy ülő úr marad.

A formátum álló és nagy, a színek melegek és nyersen elevenek, ezért nyugodt falat és némi távolságot kíván. Jól működik dolgozószobában, könyvtárszobában vagy tágas folyosón, kevésbé hálószobában, ahová a téma nem való. Az alap legyen világos és semleges; meleg okker falon a megfestett fal beleolvad. Szemmagasságban akassza fel, egyenletes fény mellett.

Tíz méret választható 40 x 45 cm-től 180 x 200 cm-ig, ezen felül egyedi méret is; minden vászon kerettel vagy keret nélkül rendelhető. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és munkásságáról pedig az Edvard Munch blogon írunk.