Edvard Munch – Az élet tánca

Az élet tánca

Edvard Munch Az élet tánca című festménye 1899-1900-ban készült, olaj, vászon, és az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őrzi NG.M.00941 leltári számon. Az eredeti 191 x 125 cm nagyságú, fekvő formátumú. A jelenet táncosokat mutat a tengerparti füvön, hold alatt, amelynek tükröződése egyetlen függőleges fényoszlopként hull a vízre.

Középen egy pár táncol: fekete ruhás férfi és piros ruhás nő, akinek ruhája a férfi lába köré tekeredik. Arcuk közel van egymáshoz, mégsem néznek egymásra. Balra egyedül áll egy fiatal nő fehérben, karja a teste mellett, feje kissé oldalra hajtva; jobbra idősebb nő áll feketében, keze leengedve, arca szigorú és zárt. A háttérben további párok forognak, sötét és színes felületekként megadva, részletek nélkül. Fölöttük a tenger sávja fut a hold tükröződésével, azon felül pedig sápadt éjszakai ég. A három fő alak sorban áll, csaknem mint egy színpadon, és mindegyik a vászon saját részét foglalja el: fehér balra, piros középen, fekete jobbra. Éppen ez az elrendezés teszi, hogy a jelenet inkább élőképszerű, mint táncos.

A mű központi darabja Munch Élet frízé című ciklusának, amelyben a szerelem, a szorongás és a halál motívumait gyűjtötte össze. A három női alakot rendszerint egyetlen nő három életkoraként olvassák: a fehér ruhás leány, a piros ruhás érett nő és a fekete ruhás özvegy. Ez értelmezés, és nem olyasmi, amit a festő leírt volna. Gyakran mondják azt is, hogy Helge Rode egyik drámája ösztönözte; ez szintén feltevés. Munch a motívumot később több változatban megismételte, és a ciklus központi darabjai közé sorolta; ez a legnagyobb és a legismertebb közülük.

A festék széles, lapos mezőkben van felhordva, tiszta körvonalakkal. A piros ruha a vászon legtelítettebb felülete, és elsőként vonja magára a szemet; az oldalt lévő fehér és fekete keretezi. A vonások hosszúak, és követik azt a formát, amelyet felépítenek, helyenként pedig a réteg olyan vékony, hogy átdereng a vászon szövése. A fű zöld és kékeszöld, a tenger sima és világosabb. A holdoszlop az egyetlen függőleges a felső félben, és összetartja a jelenetet; nélküle a vízszintes sávok szétesnének. Munchnál a nyári éjszaka az az idő, amikor az emberek találkoznak, és amikor múlik az idő; itt mindkettő ugyanazon a vásznon áll egymás mellett. A háttérben forgó párok ezt még nyomatékosabbá teszik: a tánc folytatódik akkor is, amikor az előtér három alakja már megállt.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, rendelésre, és sohasem nyomat. Mivel minden vászon egyenként készül, a tónusok és a vonások darabonként kissé eltérnek; ezek az apró különbségek a kéz nyomai. A legnehezebb rész a piros ruha, amelynek tisztának és telinek kell maradnia anélkül, hogy lapos folttá válnék. Olajfestmény-reprodukcióként ez a motívum mindenekelőtt pontosságot kíván a három fő alak viszonyában.

A formátum kifejezetten fekvő, a mű pedig nagy, ezért széles, megszakítatlan falat és némi távolságot igényel: nappalit, étkezőt vagy tágas folyosót. Világos, csendes fal szolgálja a legjobban, és teret hagy a pirosnak; piros vagy erősen színezett fal előtt a középső felület elvész. Szemmagasságban helyezze el, egyenletes fényben. Kézzel festett olajfestményként hosszabb bútor fölött érvényesül a legjobban, ahol a teljes szélesség rendelkezésére áll.

Tíz méret választható, valamint egyedi méret is, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy keret nélkül. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki, ahol léceket és színeket próbálhat ki ezen a motívumon; ekkora szélességnél az egyszerű, nem túl széles léc szolgál a legjobban. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.