Egon Schiele – Dr. Franz Martin Haberditzl arcképe

Dr. Franz Martin Haberditzl arcképe Egon Schiele 1917-es műve, amelyen egy művészettörténész egyszerű faszéken ül, és térdén kiterítve tart egy nagy fehér lapot napraforgókkal. Az eredeti a bécsi Belvederében található, 9638-as leltári számon; a múzeumi adatlap szerint jelenleg nincs kiállítva. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül lenvásznon, tizenhárom méretben vagy egyedi méretre, és a kész mű fényképét szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük.

Dr. Franz Martin Haberditzl arcképe – Egon Schiele

Ki volt Franz Martin Haberditzl?

A múzeumi adatlap pontosan ezt mondja: Franz Martin Haberditzl művészettörténész (1882–1944) 1915-től 1938-ig az Osztrák Galéria igazgatója volt. Ez az a ház, amelyet ma Belvedereként ismerünk – és amely ezt a művet őrzi. Az ábrázolt tehát azt a gyűjteményt vezette, amelyben a saját arcképe ma leltári számot visel. Az adatlap az évszámokat és a helyeket is megadja: 1882-ben Bécsben született, 1944-ben Bécsben halt meg.

Mit mutat a mű?

Egy férfit bő szürkésbézs öltönyben, egyszerű sötét, lécezett faszéken ülve. A test enyhén az egyik oldalra fordul, a fej élesen a másikra, így a tekintet a nézőt elkerülve kilép a műből. A zakó alatt fehér gallér és okkersárga nyakkendő látszik. Az arc sovány, a bajusz rövid, a haj rövidre nyírt. A kezek nagyok és csontosak, az ujjak szétnyitva. A háttér sötét barnászöld és sűrűn átfestett, tárgyak nélkül; az egyetlen dolog, ami egyáltalán teret sejtet, a szék. Jobbra lent sötétkék, téglalap alakú felület támaszkodik a lábához.

Mit tart a kezében?

Nagy fehér lapot, térdén kiterítve, mindkét kezével fogva. Napraforgók vannak ráfestve zöld levelekkel – sárga fejek, némelyik nyitott, némelyik lehajló. A múzeumi adatlap a lapot nem írja le, és nem mondja meg, minek kellene lennie, ezért mi sem találgatunk; csak azt mondjuk el, ami látszik. Hogy éppen ez a motívum szembeötlő, azt a múzeum kiállításjegyzéke is megerősíti: 2018-ban a mű szerepelt egy „Sag’s durch die Blume!” című kiállításon, vagyis a művészet virágairól szóló tárlaton.

Hol van a szignó?

Jobbra lent. A múzeumi adatlap így adja meg: jobbra lent szignálva és datálva, „EGON / SCHIELE / 1917”. A művön álló, okkersárga téglalapként olvasható, blokkba rendezett betűkkel, szinte pecsétszerűen. Schielénél ez nem magától értetődő – más, ezekből az évekből való munkáknál az adatlap balra lent jelöli a szignót, vagy elöl egyáltalán nem említ ilyet –, ezért ennél az arcképnél érdemes elmondani, melyik oldalra kell nézni.

Miért különleges ez az arckép?

Mert a modell az, aki a házat vezette. 1915-től 1938-ig az Osztrák Galéria igazgatója volt; az őt ábrázoló mű ma ugyanabban a gyűjteményben van. Expresszionista festményként mindeközben feltűnően visszafogott: semmi póz, semmi nagy gesztus, csak egy ülő ember, kezében egy színes lappal. A feszültséget a szinte üres sötét háttér és az az egyetlen világos, virágzó tárgy közötti viszony hordozza.

Milyen a vászon és milyen a formátum?

Álló formátum: az adatlap 140 x 110 cm-t ad meg, vagyis olyan vásznat, amely nagyjából egynegyeddel magasabb, mint amilyen széles. Az adatlap szerint az eredeti olajjal, vászonra készült; a mi reprodukciónk olajfestékkel, lenvászonra készül, ami a mi hordozóválasztásunk, és nem az eredetiről szóló adat. A kettőt nem keverjük: a fenti táblázatban az eredeti technikájánál vászon áll, a mi kivitelünknél len.

Honnan származik és hol van ma?

A Belvedere közli a tulajdonosi láncot, és ez az oldal már hordozza is: az eredetről szóló bejegyzés közvetlenül alább következik, és szó szerint, változatlanul megőrizzük. Itt ezért csak azt tesszük hozzá, amit maga a lánc nem mond el. A múzeum megadja a proveniencia-kutatás elérhetőségét, a vásárlást pedig 2003-ra datálja – és éppen ebben az évben jegyzett fel a múzeum kiállításjegyzéke egy „Franz Martin Haberditzl. Portrait eines Direktors” című tárlatot. A vásárlás és az igazgatóról szóló kiállítás tehát ugyanabba az évbe esett, a mű pedig csaknem hatvan évvel a halála után került abba a házba, amelyet vezetett. A kiállításjegyzék ezen kívül 1968-as, 1990-es, 2011-es, 2018–2019-es, 2019-es és 2022–2024-es tárlatokat sorol fel. A mű ma a Belvederében van, 9638-as leltári számon, és az adatlap szerint jelenleg nincs kiállítva; a ház teljes Schiele-anyagát a Belvedere Egon Schiele-oldala sorolja fel.

Eredet

A festmény Franz Martin Haberditzl bécsi tulajdonában volt, 1944-től 1976-ig Margarete Haberditzlé Bécsben, 1976-tól 2003-ig magántulajdonban Bécsben és Párizsban, majd 2003-ban ebből a magángyűjteményből vásárolták meg; ma a bécsi Belvedereben található.

Hol a helye ennek az arcképnek Schiele életművében?

Az utolsó évek arcképei között, közvetlenül az 1918-as Dr. Hugo Koller arcképe mellett, amely szintén ülő férfiarckép ugyanabban a gyűjteményben. Egy évvel később készült A művész feleségének arcképe, Edith Schiele, amelyet a ház 1918-ban vásárolt meg – annak a műnek az adatlapja azt mondja, hogy az akkori igazgató kérte, Schiele fesse át a ruhát tompább tónusokra, ez az adatlap pedig azt mondja meg, ki vezette akkor a házat; egyik adatlap sem nevezi meg a másikat, ezért egymás mellé állítjuk őket, és tovább nem következtetünk. A korábbi, 1910-es Eduard Kosmack arcképe és Herbert Reiner arcképe azt mutatja, honnan érkezett a festő. A teljes válogatás az Egon Schiele-galériában található, az életéről pedig bővebben az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvashat. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, amelyből kilépett; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és a korszak osztrák művészetét ma is e két néven át olvassuk.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat festőművész fest olajjal, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, kifejezetten az Ön rendelésére. Ennél a témánál két hely a legnehezebb. Az első az öltöny: puha, éles élek nélkül, szürke, okker és lila árnyalatokból építve, amelyek nem olvadhatnak össze egyetlen szürkeséggé. A második a napraforgós lap, a mű egyetlen világos és színes felülete – ha túl kidolgozott, matricának hat, ha túl kevéssé, elvész. Amikor a mű elkészül, lefényképezzük, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak azután megy szállításra. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a művet a műhelyünkben még nem fényképeztük le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefényképezzük, és a fényképeket felvesszük erre az oldalra. Vászonreprodukcióként fakeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra való?

Rövid válasz: kanapé fölé válasszon 110 x 140 cm-t vagy nagyobbat, kisebb falra elég a 70 x 90 cm. Ennél a témánál a 110 x 140 cm-nek külön helye van, mert valamennyi méretünk közül ez áll a legközelebb az eredeti nagyságához, amely 140 x 110 cm. Az álló téma másképp viselkedik, mint a fekvő: nem hosszú bútordarabra van szüksége maga alatt, hanem magasságra maga fölött, ezért jól működik ajtó mellett, ablakok között vagy egyedül egy keskeny falon. Ágy fölé a szokásos választás a 120 x 150 cm. A legnagyobb formátumunk 160 x 205 cm, a legkisebb 50 x 65 cm. Nagy léptékű művészi festményként távolságot kíván: az arc, a kezek és a napraforgós lap csak néhány méterről áll össze.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenhárom méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön méretére festjük meg. A vászon fakeretre feszítve érkezik; a 3D-alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a művet a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás, és mit garantálunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt elküldjük a kész mű fényképét jóváhagyásra; ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk, vagy újra megfestjük. Mivel minden mű külön készül, a gyártási idő a mérettől és a műterem pillanatnyi leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Hol őrzik az eredetit?

A bécsi Belvederében, 9638-as leltári számon; a múzeumi adatlap szerint jelenleg nincs kiállítva.

Kit ábrázol?

Franz Martin Haberditzl művészettörténészt (1882–1944), az adatlap szerint 1915 és 1938 között az Osztrák Galéria igazgatóját.

Milyen virágok ezek?

Napraforgók, egy fehér lapra festve, amelyet a térdén tart. A múzeumi adatlap a lapot nem magyarázza.

Ez nyomat?

Nem. Minden vásznat festőművész fest kézzel, olajjal.

Hogyan van szignálva a mű?

Jobbra lent, „EGON / SCHIELE / 1917” formában.

Mekkora az eredeti vászon?

140 x 110 cm, tehát álló.

Melyik méretük áll a legközelebb az eredetihez?

A 110 x 140 cm; a tizenhárom közül ez közelíti meg leginkább az eredeti méreteit.

Kérhetek olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen, a művet bármilyen kívánt méretben megfestjük.

Hogyan érkezik?

Fakeretre feszítve és védőcsomagolásban; a keret nem kötelező.

Eladó az eredeti?

Nem eladó; a Belvedere közgyűjteményéhez tartozik, és nincs a piacon.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: Franz Martin Haberditzl faszéken ül, térdén kiterített fehér lap napraforgókkal.
• Eredeti: 1917, olaj vásznon, 140 x 110 cm, jobbra lent szignálva, Belvedere Bécs, ltsz. 9638.
• A miénk: kézzel festve, olajjal lenvásznon, 13 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: a múzeumi adatlap szerint az ábrázolt éppen azt a házat vezette, amely a művet ma őrzi.