Egon Schiele – Remeték

Remeték: Egon Schiele 1912-es műve. Két sötét csuhás férfi áll rajta olyan szorosan egymáshoz simulva, hogy a csuhájuk egyetlen tömeggé olvad, barna földsávon, halvány háttér előtt, balra lent egy kis vörös virággal. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi 466-os leltári számon; mérete 181 x 181 cm, négyzet, és Schiele balra lent háromszor szignálta és datálta. Kézzel, olajfestékkel festjük meg, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, és a szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük Önnek a kész mű fotóját.

Remeték – Egon Schiele

Ki látható a festményen?

Két férfi, és közülük csak az egyiknek van neve. A bal oldali alak, a lehajtott fejű, a Leopold Museum adatlapja szerint önábrázolás: ő Egon Schiele (1890–1918) osztrák festő. A mögötte álló személyt nem lehet egyértelműen azonosítani. A múzeum három lehetőséget nevez meg: Schiele újabb önportréját, mentorát, Gustav Klimtet (1862–1918), vagy apját, Adolfot. A múzeum megállapítja, hogy ez a nyitott kérdés a kettős portré sokféle értelmezését ihlette, és nem választ közülük. Mi sem választunk.

Mi van a vásznon?

Két szemből látott alak, szorosan egymáshoz simulva. Csuhájuk, amely csaknem fekete, sötétzöld és barna tónusokkal, egyetlen nagy tömeggé olvad össze, és a négyzet közepét a felső széltől majdnem az alsóig kitölti. A bal oldali férfi előre és oldalra hajtja a fejét, a tekintete lesütött. A csuhán derékmagasságban széttárt ujjú kéz fekszik, mellette egy második kéz markolja a posztót. Mögötte, jobbra, egy második fej hajol az övéhez, félig takarva, egy tágra nyílt szemmel és apró színes virágokból álló szalaggal a hajában. A ruhaujjakon két színfolt ül: egy kicsi, halvány a bal karon, a jobb vállon pedig egy nagyobb vörös, narancs, kék és sárga háromszög. Alul a csuha alól mezítelen láb bukkan elő, a két férfi pedig széles, egymást keresztező ecsetvonásokkal felrakott barna földsávon áll. Balra lent vékony, zöld levelű szár apró vörös virágokat tart, mellette halvány betűkkel a földbe írva áll a szignó. A háttér foltos szürkésbarna, a virág körül világosabb, és finom fehér vonalak szelik át.

Miért fontos ez a festmény?

Három okból. Az első a lépték: a vászon minden irányban 181 cm, és a múzeum a két férfit megközelítőleg életnagyságúnak írja le. A második, hogy Schiele maga magyarázta el a művet. Gyűjtőjének, Carl Reininghausnak (1857–1929) írt levelében, amelyet a múzeum idéz, kifejtette, mit kell kifejeznie az alakoknak, a színeknek, sőt a virágnak is. A harmadik az a párhuzam, amelyet a múzeum egy ugyanabból az évből való másik művel, az Önportré lehajtott fejjel cíművel von: az arról szóló adatlapon azt írja, hogy a fej tartása és a szélesen széttárt ujjak gesztusa e festmény bal oldali alakjában tükröződik.

Mit jelent a festmény?

Erre maga Schiele felelt, abban a levélben, amelyet a múzeum idéz. Szavai szerint ez nem szürke ég, hanem gyászoló világ, amelyben a két test mozog; ez az egész világ az alakokkal együtt minden dolog mulandóságát hivatott ábrázolni. A bal oldali alak az, amely meghajol egy ilyen komoly világ előtt. A fakó színek szándékosak, az alakokat pedig Schiele önmagukba roskadtnak gondolta – életunt emberek testeinek, de érző emberek testeinek. A nézőt arra kérte, lássa őket porfelhőnek, amely fel akar épülni, de erőtlenül össze kell omlania. A két fejen koszorúba font virágokkal szemben, amelyeknek hidegnek és kialudtnak kellett hatniuk, Schiele egyetlen hervadt rózsát állított, amely fehér ártatlanságát leheli ki: ez a kis virág balra lent.

Honnan származik a mű, és mit tesz közzé a múzeum?

A Leopold Museum online adatlapja, amely a fenti táblázatban van belinkelve, a művet Hermits angol címen tartja nyilván, és az eredetéről szóló része sorrendben négy tulajdonost nevez meg. Közülük az utolsó a bécsi Leopold Museum-Privatstiftung, azaz a múzeum magánalapítványa, amely 1994 óta birtokolja a festményt, és a 466-os leltári számon őrzi. Forrásai között a múzeum Nirenstein 1930-as katalógusát is megnevezi, amelyben a mű a 106-os számot viseli. Az adatlapon nincs restitúcióra vagy igényre vonatkozó megjegyzés. Az alapítvány előtti tulajdonosokat a lenti jegyzet sorolja fel.

Eredet

Schiele hagyatékából (1918) a festmény Arthur Stemmerhez (Bécs/London, 1918–1953), majd Rudolf Leopoldhoz (1953–1994) került; ma a bécsi Leopold Museumban található.

Hol áll ez a mű Schiele munkái között?

Schiele azon festményei mellett, amelyeken két alakot állít egymás mellé. Közülük kettő, ahogy a címük is mutatja, a mi kínálatunkban is szerepel: az Önlátó II (A halál és a férfi) és a Bíboros és apáca (Simogatás). Megfestjük A lírikus című művet is. A Schiele-művek teljes válogatása az Egon Schiele-galériában látható, Schiele élete pedig az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvasható.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat egy festő fest meg olajfestékkel, vonásról vonásra – nem gépi nyomat, hanem az Ön megrendelésére készülő kézzel festett másolat. Itt két pont a legnehezebb. Az első a csuha: messziről feketének látszik, de sötétzöld, barna és csaknem fekete tónusokból épül fel; ha a festő egyetlen lapos feketével festené meg, a két férfi sziluetté válna. A második a halvány háttér a finom fehér vonalakkal, amelynek világosnak, vékonynak és kissé egyenetlennek kell maradnia – Schiele gyászoló világa, nem üres fal. Az eredeti olajfestékkel, vászonra készült, és a mi másolatunk is. Amikor a festmény elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük Önnek; csak ezután indul útnak. Ezt a művet a műhelyünkben még nem fotóztuk le; a fotók, amint lesznek, felkerülnek erre az oldalra. Mint minden művészi festményünk, ez is érkezhet vakkeretre feszítve; ezt a Vakráma opciónál választhatja ki.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: egy nagy, sötét négyzetnek a fal közepe és körülötte szabad tér kell. Egyik méretünk sem egyezik az eredeti 181 x 181 cm-ével. A legközelebbi a 170 x 170 cm, amely 11 cm-rel keskenyebb és 11 cm-rel alacsonyabb; a következő a legnagyobb méretünk, a 200 x 200 cm, amely 19 cm-rel szélesebb és 19 cm-rel magasabb. Mind a tizenöt méretünk négyzetes, akárcsak a mű, így csak a léptéket választja meg, a formát nem. Előszobába vagy ágy mellé az 50 x 50 cm vagy a 60 x 60 cm illik, komód vagy íróasztal fölé a 70 x 70 cm vagy a 80 x 80 cm, a nappaliba a kanapé fölé a 100 x 100 cm vagy a 120 x 120 cm, nagy falra, lépcsőházba vagy magas helyiségbe pedig a 150 x 150 cm és afölött. Egy ilyen sötét festmény fényt és távolságot kíván: néhány méterről a csuha egyetlen tömegnek látszik. A kézzel festett festmény akkor mutat a legjobban, ha a közepe szemmagasságba kerül, a padlótól nagyjából 145–150 cm-re; kanapé fölött 15–25 cm-rel a háttámla felett.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a tizenöt méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön mérete szerint festjük meg, akár az eredeti 181 x 181 cm-es méretében is. Ha a Vakráma opciónál az „IGEN”-t választja, a vászon vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik. 3D-alkalmazásunk csak a keret kiválasztására szolgál, nem a mű megjelenítésére az Ön falán; a falon való megjelenítés külön szolgáltatás. A keretet külön választja, és nem kötelező része a rendelésnek.

Szállítás és garancia

Megrendelésre festünk, és Magyarországra, valamint további tizenöt uniós országba szállítunk, köztük Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Olaszországba és Németországba. A szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük a kész mű fotóját. Az elkészítés ideje a mérettől és a műhely leterheltségétől függ. Minden rendelésre a visszaküldési és visszatérítési szabályzatunk érvényes.

Gyakori kérdések

Kik a férfiak Schiele Remeték című festményén?

A Leopold Museum szerint a bal oldali, lehajtott fejű alak maga Schiele. A mögötte álló férfit nem lehet biztosan azonosítani: a múzeum lehetőségként egy újabb önportrét, Schiele mentorát, Gustav Klimtet vagy apját, Adolfot nevezi meg. Ez a nyitott kérdés a kettős portré sokféle értelmezését ihlette.

Mit jelent Schiele Remeték című festménye?

Schiele maga magyarázta el a Carl Reininghaus gyűjtőnek írt levelében: nem szürke ég ez, hanem gyászoló világ, amelyben a két test mozog, és ez az egész világ minden dolog mulandóságát hivatott ábrázolni. Az alakok önmagukba roskadtak, életunt, de érző emberek. A fejükön lévő virágkoszorúkkal szemben egyetlen hervadt rózsát festett, ez a kis virág balra lent.

Mikor festette Schiele a Remetéket?

1912-ben; a vászon bal alsó részén háromszor szerepel a szignó és a dátum. Schiele már 1912. február 27-én védelmébe vette a művet egy Carl Reininghausnak írt levélben, aki bírálta a kompozíciót. Ugyanebben a levélben azt írta, hogy a mű az apja halála utáni élményeiből született.

Hol látható ma a Remeték?

A bécsi Leopold Museumban, a 466-os leltári számon. Schiele hagyatékából Arthur Stemmerhez, majd 1953-ban Rudolf Leopoldhoz került; 1994 óta a Leopold Museum-Privatstiftung tulajdona.

Ugyanaz a mű az Eremiten és a Remeték?

Igen: az Eremiten Schiele német címe, a Leopold Museum angol nyelvű adatlapja pedig Hermits címen tartja nyilván ugyanazt a vásznat. A 181 x 181 cm-es, négyzetes műről van szó, két megközelítőleg életnagyságú férfival, amelyet Schiele a Reininghausnak írt levelében is „Eremiten” néven említ.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha bizonytalan a méretben, választhat ajándékutalványt.

• Téma: két férfi sötét csuhában, amely egybeolvad, a bal oldali Schiele, balra lent egy kis vörös virág.
• Eredeti: 1912, olaj vásznon, 181 x 181 cm, balra lent háromszor szignálva és datálva, Leopold Museum, Bécs, leltári szám: 466.
• A mi változatunk: kézzel, olajjal festve, 15 négyzetes méretben vagy egyedi méretben, igény szerint vakkeretre feszítve (Vakráma: „IGEN”).
• Érdemes tudni: Schiele maga írta le a festményt egy Carl Reininghausnak szóló levélben, amelyet a múzeum idéz.