Egon Schiele – Önarckép fekete agyagedénnyel

Az Önarckép fekete agyagedénnyel Egon Schiele 1911-es munkája: a festő feje és válla sötét köpenyben, egyik keze szétnyitott ujjakkal a mellkasán, mögötte sötét edény száraz ággal, jobbra pedig élénk színek sávja világos felületen. Az eredetit a bécsi Wien Museum őrzi, ltsz. 104207; mérete 27,5 x 34 cm, és olajjal, fára festették. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül vásznon, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, az elkészült munkáról pedig szállítás előtt fotót küldünk jóváhagyásra.

Önarckép fekete agyagedénnyel – Egon Schiele

Mit ábrázol a mű?

A festőt mellképig, a tábla bal felébe helyezve. Az arc sápadt, sárgás és zöldes tónusokban, vöröses foltokkal; a szemek tágra nyíltak és mellettünk néznek el, a száj kissé nyitva, a fülek elállnak. A haj sűrű és sötét. A testet sötét, csaknem fekete köpeny fedi, s belőle emelkedik ki a jobb kéz: a tenyér laposan fekszik a mellkason, az ujjak legyezőbe nyílnak, kettő közülük távolabb a többinél. A fej mögött sötét, kerek edény áll, belőle száraz ág nyúlik jobbra, barnásnarancs levelekkel, szürkészöld fal előtt. A középtől jobbra, világos, csaknem fehér felületen élénk csíkok sávja fekszik – zöld, vörös, narancs, kék és lila –, köztük sötét vonalakkal. Jobbra lent három sorban a szignó. A háttér két részre válik: bal felül élénk, kockás mintájú folt sejlik fel a fej mögött, jobbra pedig nagy, üres világos mező marad, amelyben csak az ág és a színes sáv jelenik meg.

Kit ábrázol?

Magát Schielét. A motívumok közt a múzeumi adatlap portrét, férfit, kezet és Egon Schielét sorol, tehát önarcképként tartja nyilván, jóllehet egyszerűen „Selbstbildnis“ címen, minden hozzátoldás nélkül. Az a név, amelyen nálunk és másutt ismerik, a festő feje mögötti sötét edényből ered; az adatlap ezt az edényt nem nevezi meg.

Mit mond a műről a múzeumi adatlap?

Leíró szövege nincs, de pontos adatai vannak. A művet a 104207-es leltári számon tartja nyilván, 1911-re datálva, olajfestékként fán, 27,5 × 34 cm-es festett felülettel és 32,5 × 39 × 4,5 cm-es kerettel. A katalógusok P 204 néven tartják számon Jane Kallirnál és 85. számon Tobias G. Natternél (2017). Az adatlap öt könyvet is felsorol, amelyben a mű megjelent – köztük az Egon Schiele. Leben und Werk című 1968-as monográfiát, ahol a borítón szerepel.

Szignálva van a munka?

A művön a szignó látható: jobbra lent három sorban a név és az évszám. A múzeumi adatlapon nincs szignó-mező, ezért ezt nem az ő adataként közöljük, hanem annak, ami a táblán látszik.

Mire festették az eredetit?

Fára. A múzeumi adatlap olajfestéket és fát ad meg, tehát olajfestményt fatáblán. Reprodukciónkat olajfestékkel festjük vászonra. Ezt nem tüntetjük fel ugyanannak: a fatábla és a kifeszített vászon eltérő hordozó, és a különbséget kimondjuk. A Schiele-művek közül, amelyeket kínálunk, az 1915-ös Házfal a folyó mentén olaj vásznon; ez a tábla nem az.

Álló vagy fekvő a formátum?

Fekvő. Az adatlap 27,5 x 34 cm-t ad meg, a magasságot a szélesség előtt, a tábla tehát nem egészen negyedével szélesebb, mint amilyen magas. Fokozataink ezt követik fekvő formátumban, 43 x 35 cm-től 205 x 164 cm-ig, mindig a szélességet adva meg elsőként. A szélesség helyet ad a fejnek és a jobb oldali színsávnak is.

Megkaphatom az eredeti méretében?

Az eredeti méretében nem: a tábla 34 x 27,5 cm, a legkisebb fokozatunk pedig, a 43 x 35 cm, mindkét irányban nagyobb. Arányban a fokozatok közel járnak. Az eredeti oldalaránya 1 : 1,24, és öt fokozat egy centiméteren belül van: 43 x 35 cm, 50 x 40 cm, 80 x 65 cm, 100 x 80 cm és 130 x 105 cm. Nyolc fokozat egy és két centiméter között tér el, kettő kettő és három között. Az eredeti méretéhez válasszon egyedi méretet.

Honnan származik a munka és hol van ma?

Ez az oldal nem hordoz proveniencia-feljegyzést, mert a múzeumi adatlap nem közöl ilyet: ehhez a műhöz nincs tulajdonosi lánc. Nem pótoljuk találgatással. Amit az adatlap megad, az a mai hely: a bécsi Wien Museum, ltsz. 104207. A művet többször publikálták, egyebek közt a Traum und Wirklichkeit. Wien 1870–1930 című 1985-ös kiállítási katalógusban és a Schiele & Roessler. Der Künstler und sein Förderer című 2004-es könyvben.

Hol áll ez a munka Schiele életművében?

Az 1911-es és 1912-es önarcképek között, amelyek szinte mind kis táblák. Ugyanabból az évből és ugyanabból a gyűjteményből való A művész szobája Neulengbachban; egy évvel később készült az Önarckép zsidócseresznyével, ahol a száraz zsidócseresznye úgy jelenik meg, mint itt az ág, és az Önarckép lehajtott fejjel. A teljes válogatás az Egon Schiele galériában található, a festő életéről pedig többet ír az Egon Schieléről szóló cikkünk; Schiele műveit ebben a gyűjteményben a Wien Museum online gyűjteményének keresője sorolja fel. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, ahonnan elindult; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és az osztrák művészet ezen éveit ma is e két néven keresztül olvassuk. Expresszionista festményként nem hízeleg az arcnak, hanem felfedi.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat művész fest olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – kézzel festett másolat születik, az Ön rendelésére. Itt két hely a legnehezebb. Az első a kéz: az ujjak szét vannak nyitva, mindegyiknek saját hossza és körvonala van, nem lehet egységesíteni őket – ha összeolvadnak, a mozdulat elveszíti feszültségét. A második az arc, amely zöld, sárga és vörös kis felületekből épül, és amelynek kontúrja néhol sötét vonallal zárul, máshol pedig nyitva marad a háttér felé; ha a festő egyenletes bőrré simítja, a portré hétköznapivá válik, és épp az tűnik el, ami ezt különlegessé teszi. Amikor a munka elkészül, lefényképezzük, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak ezután indul útnak. Műtermi fotóink erről a műről még nincsenek – a műhelyünkben még nem fényképeztük le, és semmit nem távolítottunk el; amikor megfestjük, a felvételek erre az oldalra kerülnek. Vászonreprodukcióként fa vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: a nézőn túlra tekintő arc a közepes méretekben jobban hat, mint a legnagyobbakban. Keskeny falra vagy polcra a 43 x 35 cm és az 50 x 40 cm; íróasztal vagy komód fölé a 80 x 65 cm vagy a 100 x 80 cm; nagyobb falra a 130 x 105 cm és afölött, egészen 205 x 164 cm-ig. A legkisebb méretünk a 43 x 35 cm. Erős arcú művészi festményként a nagy méretekben gyorsan uralja a szobát, ezért érdemes átgondolni, milyen távolságból fogja nézni.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenöt méret közül egyik sem illik a falához, a munkát az Ön mérete szerint festjük meg. A vászon fa vakkeretre feszítve érkezik; a 3D alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a munkát a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás és mit vállalunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt az elkészült munkáról fotót küldünk jóváhagyásra, és ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk vagy újrafestjük. A gyártási idő a mérettől és a műterem aktuális leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Hol található Schiele fekete agyagedényes önportréja?

A bécsi Wien Museumban, a 104207-es leltári számon. Ugyanebben a gyűjteményben van az ugyanabban az évben festett A művész szobája Neulengbachban is.

Miért hívják fekete agyagedényes önportrénak?

A nevét a festő feje mögötti sötét edényről kapta, amelyből száraz ág nyúlik ki. A Wien Museum egyszerűen „Selbstbildnis“, azaz önportré címen tartja nyilván, és az edényt nem nevezi meg. Angolul gyakran Self-Portrait with Black Vase and Spread Fingers címen is szerepel.

Mit csinál Schiele a kezével?

Semmit sem tart: a saját jobb keze az, laposan a mellkasára helyezve, legyezőszerűen szétnyitott ujjakkal, amelyek közül kettő jobban eltávolodik a többitől. A szétfeszített ujjak visszatérnek Schiele ezekben az években készült önportréin és portréin, és a szerzők többnyire a feszültség és az önfeltárás jeleként olvassák őket. A múzeumi adatlap nem értelmezi őket.

Mikor festette Schiele a fekete agyagedényes önportrét?

1911-ben, abban az évben, amikor 21 éves lett. Ebben az évben Wally Neuzillal elhagyta Bécset, és előbb Krumauba (Český Krumlov), majd Neulengbachba költözött.

Vászonra festették az eredetit?

Nem: olajjal fatáblára festették, ráadásul kicsire, 27,5 cm magasra és 34 cm szélesre, kerettel 32,5 x 39 x 4,5 cm. A katalógusok Jane Kallirnál P 204, Tobias G. Natternél (2017) 85. számon tartják nyilván.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha nem biztos benne, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: a festő feje és válla, szétnyitott ujjú kéz a mellkason, sötét edény száraz ággal.
• Eredeti: 1911, olaj, fa, 27,5 x 34 cm, Wien Museum, Bécs, ltsz. 104207.
• A miénk: kézzel festett olajfestmény vásznon, 15 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: a múzeum a művet „Selbstbildnis“ címen tartja nyilván; a fekete edényről kapott név nem az övé.