Edvard Munch – Holdfény

Holdfény

Edvard Munch Holdfény című festménye 1895-ben készült, olaj, vászon, és az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őrzi NG.M.02815 leltári számon. Az eredeti 110 x 93 cm nagyságú, álló formátumú. A jelenet éjszakai part: magasan az égen halvány hold áll, tükröződése pedig hosszú, egyenes fényoszlopként hull a teljesen mozdulatlan vízre.

Sötét fatörzsek zárják le a szerkezetet balra és jobbra, a vászon teljes magasságában végigfutva. Balra két törzs áll szorosan egymás mellett, jobbra egyetlen, fölötte sötétzöld lombkorona terül szét. Bal fent nehéz, sötét felhő húzódik át az égen, formájában megismételve a tenger vízszintesét. Az ég mélykék és zöldeskék, az alatta lévő víz világosabb és sima, akár a fém. E simaság közepén fekszik a holdoszlop: egyenes, a tövénél kissé szélesebb, és a törzseken kívül az egyetlen függőleges. A part mentén vízszintes sáv fut halvány, gömbölyded kövekből rózsaszínben és fehérben, alul pedig sötétzöld fű zárja a jelenetet. Minden széles vízszintes sávokra van visszavezetve: az ég, a tenger, a köves part és a fű rétegekként rakódnak egymásra, és csak a törzsek meg a holdoszlop töri meg ezt a rétegződést. Nincs a jelenetben alak, sem csónak, sem ház; üres, és éppen ez az üresség teszi csendessé.

A mű Munch szimbolista éveihez tartozik, az 1890-es évek közepén, abban az évtizedben, amelyben legismertebb motívumai megszülettek. A múzeum 1895-ös Holdfényként tartja nyilván NG.M.02815 számon. A félreértés elkerülése végett világosan kimondandó: ugyanez a múzeum őriz egy másik, Holdfény című művet NG.M.01914 számon, valamint egy Holdfény a Földközi-tengernél című alkotást NG.M.00842 számon. A mi forrásunk az 1895-ös vászon, az NG.M.02815, és egyik másik sem. A hold tükröződése a mozdulatlan vízen Munchnál az északi nyári éjszakák visszatérő motívuma, és más partjelenetein is felbukkan; itt van a legszigorúbban, csaknem mértanian megvalósítva.

Az eredeti festékrétege vékony és sima, felépített felületi szerkezet nélkül. Munch széles vízszintes húzásokkal viszi fel a színt, amelyek az ég és a víz sávjait követik, a törzseket pedig néhány sötét függőleges vonással teszi oda. Éppen ez a simaság teszi, hogy a fényoszlop inkább a vízbe vágottnak hat, mint rá festettnek. A paletta szűk: az ég kékjei, a víz hideg fénye, a rózsaszín-fehér part és az alul lévő sötétzöld. A sávok közötti átmenetek nincsenek elmosódva, hanem egymás mellé vannak téve, így a mélységet a szín hordozza, nem a távlat.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, rendelésre, és sohasem nyomat. Mivel mindegyik a saját megrendelésére készül, kettő sem egyezik az utolsó részletig, és az apró eltérések a kéz nyomai. A legnehezebb rész a holdoszlop, amelynek nyugodtnak és egyenesnek kell maradnia anélkül, hogy kemény fehér vonallá merevednék. A festő ezt a sávot rendszerint utoljára viszi fel, amikor a víz kékje már megült, mert nedves alapon szétfutna és elveszítené az élét. Fali festményként ez a motívum akkor a legerősebb, ha az ég kékje eltalált.

A formátum álló, a hangulat csendes és hűvös, ezért a festmény jól illik hálószobába, az ágy melletti falra, a nappali egy nyugodt sarkába vagy előszobába. Csendes, világos fal szolgálja a legjobban, hiszen maga a mű sötét; erősen színezett fal előtt az ég kékje elveszíti mélységét. Szemmagasságban helyezze el, lágy, egyenletes fényben, kerülve a kemény szpotot, amely a sima felületen tükröződést okozna. Faldekorációként olyan helyiségbe való, ahol este olvasnak vagy pihennek. Mivel a motívum álló és keskeny, jól mutat keskeny komód fölött, ajtó mellett vagy fülkében is, ahol szélesebb műnek nem volna helye.

Tíz méret választható, valamint egyedi méret is, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy keret nélkül. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki, ahol léceket és színeket próbálhat ki ezen a motívumon. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.