Edvard Munch – A sikoly

A sikoly

A sikoly Edvard Munch 1893-ban készült expresszionista alkotása, amelyet NG.M.00939 leltári számon az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őriz. Az eredeti 73,5 x 91 cm nagyságú, és egyáltalán nem vászonra készült, hanem temperával és olajkrétával kartonra. Egy alak áll a fjord fölötti hídon, két kezét a fejéhez szorítja, a száját pedig hosszú, hangtalan kiáltásra nyitja. A híd korlátja és a fjord vonala a kompozíció két fő átlóját adja.

Az ég a felső harmadot tölti ki, vörös, skarlát és narancssárga vízszintes sávokban, amelyek közé rövid kékeszöld vonások ékelődnek. Alatta a fjord sötétkék és szinte fekete ívekben tekeredik, hosszú S alakban fordulva vissza a horizont felé, a vízen pedig apró sötét hajótestek és két árbóc látszik. A híd átlósan vágja át a felületet a bal alsó saroktól, korlátja barna, okker és vöröses vonalakkal van megrajzolva. A középtérben két sötét, cilinderes alak távolodik e korlát mentén, a nézőnek háttal. Az előtérben álló alak megállt, két kísérője pedig továbbmegy, és éppen ez a különbség hordozza a jelenet teljes feszültségét. A helyszínt általában a város fölötti Ekeberg-domb útjaként azonosítják, ahonnan kilátás nyílik a fjordra. A sikoltó fej sárgászöld, a szem és a száj sötét üreg, a test hullámzó kékesfekete sziluett. Több helyen, főként a jobb szélen és az égen, a karton festetlen marad, és meleg homokszíne a jelenet részévé válik. A festetlen részek nem hibák, hanem a kompozíció részei. A kompozíció álló formátumú, és az alak az alsó harmadban áll.

A motívum négy változatban létezik, kettő festett, kettő pasztell. A mi reprodukciónk ezt követi, az 1893-as első festett változatot, amely az oslói Nemzeti Múzeum tulajdona. Munch feljegyezte, hogy egy este két barátjával sétált a város fölötti úton, amikor az ég vérvörössé vált, és úgy érezte, végtelen sikoly fut át a természeten. Ez a leírás a saját naplólapjairól származik, és ma a szokásos értelmezési keret, de a festő megjegyzése marad, nem művészettörténeti magyarázat.

Az eredeti technikailag szokatlan. Munch temperát és olajkrétát vitt a kartonra, a szín vékony, helyenként szinte száraz, az ecsetvonások gyorsak és láthatók maradnak. Éppen ezért olyan fényérzékeny az eredeti, hogy a múzeum ritkán állítja ki hosszabb ideig. A mi változatunk más: olaj vászon festmény, amelyen ugyanez a motívum sűrűbb és jóval tartósabb felületet kap.

Minden megrendelés kézzel festett vászonfestmény, amelyet a festő ecsettel, vonásról vonásra épít fel olajjal. Semmi nincs nyomtatva és semmi nincs géppel sokszorosítva, ezért két vászon soha nem egyezik meg a részletekig; a felhordás apró eltérései bizonyítják, hogy kéz készítette. A leírás melletti fényképek nem a múzeumi eredetit mutatják, hanem a saját elkészült festményünket, a műhelyben fotózva, hogy valóban látható legyen az a felület, amelyet megkap.

Az erős vörös ég miatt ez az olajfestmény-reprodukció nyugodt, semleges falon érvényesül a legjobban – fehéren, szürkén vagy homokszínen –, ahol a szín nem versenyez a környezetével. Hagyjon neki távolságot: ülőgarnitúrával szemben vagy egy folyosó végén, mert az ég sávjai távolabbról egyetlen mozgássá állnak össze. Este jól bírja a meleg mesterséges fényt, a közvetlen napsütés viszont nem tesz jót neki. Sötét fa előtt és fekete széllel szigorúbban hat, világos tölgy előtt lágyabban. Természetesen egészíti ki A szorongást, amely egy évvel később ugyanezen a helyen készült a fjord fölött. A vászon feszítőkeretre van húzva, és felakasztásra készen érkezik.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.