Edvard Munch – Vámpír

Vámpír

Vámpír Edvard Munch 1893-ban készült olajfestménye vásznon, amelyet MM.M.00679 leltári számon az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őriz. Az eredeti 109 x 91 cm nagyságú és fekvő formátumú. A jelenet két alakot mutat ölelésben: lángvörös hajú nő hajol egy férfi fölé, akinek a feje lehajtva simul hozzá.

Az alakok csaknem az egész vásznat kitöltik, és közelről látjuk őket. A nő haja a legerősebb elem: hosszú narancsvörös vonásokkal van megfestve, amelyek a férfi hátára és vállára hullanak, némelyik pedig vékony fonálként fut lefelé. Arca a férfi tarkójába mélyed, így csak a homloka és az arca látszik, mindkettő sápadtan, a szeme csukva. Karjai halvány rózsaszín testszínben készültek; az egyik vízszintesen keresztezi az előteret, és jobbra a kézfejjel ér véget. Az ő alakja világos, a férfié sötét, és éppen ez a kontraszt hordozza az egész kompozíciót. Nincs köztük üres tér; a két test teljes hosszában érintkezik. A nő karja zárja le a kompozíciót alul.

A férfi előrehajol, és sötét tömeg marad: ruhája és haja csaknem fekete, kékkel és zölddel keverve, az arca pedig egyáltalán nem látszik. Kettejük között halvány kékesfehér folt csillan. A háttér mélykék és kékesibolya, balra pedig nagy szürkésbarna és olívazöld ív húzódik át a teljes magasságon, mint egy görbe árnyék. A jobb felső sarokban melegebb vörösesbarna és sötétkék foltok jelennek meg. A háttér nem ad támpontot: nincs se szoba, se táj. A formátum fekvő, és csak kevéssel szélesebb a négyzetnél, a vörös pedig az egyetlen telített szín a vásznon.

A cím nem Munchtól származik. Ő Szerelem és fájdalom néven nevezte a művet; a Vámpír nevet Stanislaw Przybyszewski író adta neki, és ez a név ragadt rajta. Ez nem művészettörténeti értelmezés, hanem a cím dokumentált története, és érdemes ismerni: a vásznon nincs sem harapás, sem vér, csak ölelés, minden mást a név hoz magával. A motívum több festett változatban létezik; a mi reprodukciónk a Munch Múzeum 109 x 91 cm-es művét követi. A datálás nem teljesen rögzült: a mi adatlapunk 1893-at ad meg, a múzeumi bejegyzés viszont a kilencvenes évek közepére helyezi a művet.

A festék folyékonyan és hosszú vonásokban van felhordva. A haj tincsenként egyetlen vonással készül, már sötét alapra helyezve, így a vörös világos marad, és nem keveredik az alávázolásba. Az alakok szélei lágyak, és helyenként feloldódnak a háttérben; körvonalrajz nincs. Éppen ezért közelről mindkét test színfoltokra bomlik. A festék néhol áttetsző, és átengedi az alsó réteget. Az ölelés iránya balról jobbra vezeti a tekintetet.

A mi változatunk kézzel festett olajfestmény vásznon, vonásról vonásra, és soha nem nyomtatjuk. Mivel minden vászon kifejezetten a megrendelésre születik, kettő soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák. Ez a festmény reprodukció a hajban kívánja a legnagyobb pontosságot, mert az egész hatás attól függ.

A mű sötét és bensőséges, ezért nem való nagy, erősen megvilágított falra. Kisebb térben érvényesül a legjobban: hálószobában, dolgozószobában vagy egy rövid folyosó végén, ahol a néző közel kerül hozzá. Faldekorációként meleg és kissé sötétebb felületet kíván – mély szürkét, téglabarnát vagy sötétzöldet -, amely előtt a vörös haj felragyog; fehér falon a testek sötét tömege ellaposodik. A fény legyen meleg és irányított, ne szórt. A férfi válla nagyjából a vászon középvonalában van, ami az egész jelenetet stabilan tartja.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.