Edvard Munch – Melankólia

Melankólia

Melankólia Edvard Munch 1894 és 1896 között készült olajfestménye vásznon, amelyet RMS.M.00249 leltári számon a bergeni Művészeti Múzeumok (KODE) őriznek, a Rasmus Meyer-gyűjteményben. Az eredeti 100,5 x 81 cm nagyságú. Az előtérben férfi ül kezére támasztott fejjel, mögötte pedig hosszú ívben nyílik a part, apró alakokkal egy stégen.

A férfi feje és válla a vászon jobb harmadát foglalja el, és leér az alsó szélig. Háromnegyed profilban látjuk, balra fordulva; állát a kezére támasztja, tekintete lesütve. Haja sötétbarna, arca okkersárga, kabátja nehéz és sötét bordóvörös. A másik keze ökölbe szorítva pihen az alsó szélen.

Tőle balra és az alsó él mentén nagy, lekerekített parti sziklaformák fekszenek, rózsaszínben, lazacszínben, krémben és okkerben megfestve, köztük zöld sáv és sötétbarna íves alakzat. A part hosszú ívben emelkedik a bal alsó saroktól a jobb közép felé; a strand rózsás mályva és szürkéslila, a víz halvány szürkéslila néhány sötétebb örvénnyel. Balra kicsi, vörösesnarancs csónak fekszik a vízen, az egyetlen tárgy, amely megtöri a víz hosszú üres felületét. A part és a tenger a vászon csaknem kétharmadát elfoglalja.

A távolban, egy stégen, apró alakok állnak: egy világos, csaknem fehér, mellette egy vagy két sötét. Elég kicsik ahhoz, hogy elkerüljék a figyelmet, mégis ők hordozzák a jelenet teljes értelmét. A festmény éppen ezen a méretkülönbségen nyugszik: ami közel van, hatalmas, ami számít, alig látszik. Mögöttük alacsony zöldessárga földnyelv emelkedik sötét fákkal, jobbra pedig kis ház vörös tetővel. Az ég halvány szürkéslila, ibolyaszínű és rózsaszín sávokkal átszőve.

A mű az Élet frízéhez tartozik. Rendszerint Munch barátjának, Jappe Nilssennek a boldogtalan szerelmi történetével hozzák összefüggésbe, és ebből a kapcsolatból olvassák a stégen álló alakokat párként és egy harmadikként, aki nézi; ez bevett értelmezés, nem múzeumi adat. A stég és a rajta állók a horizont vonalán ülnek, ezért a tekintet önkéntelenül odavándorol. Ami nem vitatott, az az elrendezés: aki gondolkodik, nagy és közel van, amire gondol, kicsi és távol.

A festmény felülete végig lágy: Munch a színt széles, lágyan lekerekített felületekben hordta fel, kemény élek nélkül, így a sziklák, a strand és még a kabát is egyetlen vonal hullámaivá válnak. Körvonalrajz nincs; a formákat csak tónuskülönbség választja el. A festék vékony, több helyen átüt a szövés, és az arc az egyetlen rész, ahol a felhordás sűrűbb és kidolgozottabb. A színek sehol nem ütköznek egymásnak, hanem lassan mennek át egymásba. A vászon álló formátumú, és csak kevéssel magasabb, mint amilyen széles.

A mi változatunk kézzel festett olajfestmény vásznon, vonásról vonásra, és soha nem nyomtatjuk. Mivel minden vászon kifejezetten a megrendelésre születik, kettő soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák. Ez a festmény közepes és nagyobb méretben sokat nyer, mert csak akkor válnak el tisztán a stégen álló alakok.

Műalkotás vászonra készítve ez a polc egyik legnyugodtabb motívuma: erős kontrasztok nélkül, lágy rózsaszín, lila és bordó hangokban. Ezért pihenésre szánt térbe illik – hálószobába, nappaliba vagy munkasarokba -, és meleg színű falat is elbír, ami Munchnál ritkaság. Szemmagasságban vagy kissé alatta akassza fel, mert a jelenet ülő alak köré épül. A fény legyen lágy és szórt; a kemény sugarak széttörik a part finom átmeneteit. Egyszínű, matt falfelület mellett érvényesül a legjobban, mintás tapéta elnyomja a halvány tónusait.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.