Edvard Munch – A sárga rönk

A sárga rönk

Edvard Munch A sárga rönk című műve 1912-ben készült olajfestmény vásznon, amelyet MM.M.00393 leltári számon az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őriz. Az eredeti 159,5 x 129,5 cm nagyságú. A jelenet havas fenyőerdő télen, amelynek közepén kidöntött rönk fekszik.

A rönk a téma. Elfűrészelt vége egyenesen a néző felé fordul, és nagy, világossárga korongként van megfestve a vászon alsó közepén, fehér vonallal átvágva. Innen a rönk meredek perspektívában húzódik felfelé és hátra, egyre keskenyebb sárga ékként, míg el nem vész a fák között. Ez az egyetlen futás hordozza a jelenet egész terét.

Előtte és mellette magas fenyőtörzsek emelkednek. Három különösen erős: egy a bal szélen, egy a középvonaltól jobbra, egy pedig egészen jobbra. Kérgük nem barna, hanem rózsás lila és szürke, rajtuk pedig sötét hurkok és körök vannak megfestve, amelyek egyszerre olvashatók kéregrajzolatként és díszítésként.

A talajt hó borítja. A hó nem fehér, hanem fehér, lila és kék mezőkből épül fel, a rönk mellett pedig barna és zöld nyomokban felbolygatott föld látszik. Balra, a középső síkban, második sárga rönk fekszik vízszintesen, kisebb vágott végével kifelé fordulva.

Mögöttük sötétzöld fenyők állnak és karcsú, csupasz törzsek sora, köztük az erdő kékeszöld mélysége. A felső szélt sötét ágak zárják le. Sehol nincs ég: az erdő mind a négy szélig ér, és a jelenet zárva marad.

A festékréteg vastag és határozott. A festék széles vonásokban fekszik, amelyek semmit sem rejtenek el, és helyenként a vászon fölé emelkedik. A sárga rönkök a festmény legsűrűbb része, a hó pedig hosszú vízszintes vonásokban van elhúzva. A sárga és a lila szembenállása hordozza az egész színfeszültséget; a zöld és a kék a háttérben marad.

A szín ebben a jelenetben nem leírja a dolgokat, hanem egymásnak feszíti őket. A kéreg nem barna, a hó nem fehér, a rönk pedig sárgább, mint a fa valaha lehetne. Munch a színt aszerint választotta, mit tesz a szomszédos felülettel, nem aszerint, mit lát a szem az erdőben.

A tél sem hideg itt. A hó lila és kék mezőkből áll, a törzsek rózsásak, és az egész erdő inkább izzik, mint dermed. Ez a fűtött, szinte nyugtalan tél Munch kései tájainak sajátja, és élesen elüt a hagyományos téli tájkép hideg csendjétől.

A felépítés szokatlan, és éppen ettől emlékezetes. A rönk meredek átlón fut a mélységbe, miközben a függőleges törzsek keresztezik ezt az átlót és megállítják. Így a mű egyszerre kínál mély teret és lapos mintát, a néző pedig a kettő között ingadozik. Munch nem oldotta fel az ellentmondást, hanem nyitva hagyta.

A mi kivitelünk kézzel festett olajfestmény vásznon, ecsetvonásról ecsetvonásra, és soha nem nyomtatott. Mivel minden vászon külön, megrendelésre készül, kettő sosem egyezik az utolsó részletig; a felhordás apró eltérései az emberi kéz jelei, nem hibák. Ebben a festmény reprodukcióban a legnehezebb rész a sárga: tisztának és világosnak kell maradnia, különben a jelenet barnába süllyed, és a rönk abbahagyja a világítást.

A formátum fekvő, a jelenet világos és erősen színes, ezért nagyobb falat és némi távolságot is elbír, ami hagyja kinyílni a rönk perspektíváját. Jól működik nappaliban, irodában vagy folyosón. A fal legyen nyugodt és világos, mert a sárga sötét alapon lecsendesedik és elveszíti a fényét. Szemmagasságban akassza fel, egyenletes és semleges fény mellett.

Kilenc méret választható 45 x 38 cm-től 231 x 180 cm-ig, ezen felül egyedi méret is; minden vászon kerettel vagy keret nélkül rendelhető. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és munkásságáról pedig az Edvard Munch blogon írunk.