Edvard Munch – A nő három stádiumban

A nő három stádiumban

A nő három stádiumban Edvard Munch 1894-ben készült olaj vászon festménye, amelyet RMS.M.00252 leltári számon a bergeni Művészeti Múzeumok (KODE) őriznek. Az eredeti 250 x 164 cm nagyságú, és ez a legnagyobb mű ezen a polcon. Három női alak áll egymás mellett, a jobb szélen pedig egy férfi áll külön, akit sötét függőleges oszlop választ el tőlük.

Balra hosszú fehéreskrém ruhában áll egy nő, profilban és a nézőtől elfordulva, hosszú világos haja a hátára omlik. Alatta a talaj homokos okker, mögötte pedig kék partvonal ível el. Középen meztelen nő áll, egyenesen felénk fordulva, karját a feje mögé emelve, haja vörösesnarancs; sötétzöld alapon áll, mögötte rózsás mályvaszínű sáv hajlik. Tőle jobbra hosszú fekete ruhában áll egy nő, szintén szemből, sápadt arccal, sötét hajjal és nagy sötét szemekkel, amelyek egyenesen kifelé merednek.

A jobb szélen sötét ruhás férfi áll sápadt arccal és kissé lehajtott fejjel, sötétkék téglalapba illesztve, amely ajtónyílásra emlékeztet; függőleges sötét vörösesbarna oszlop választja el a nőktől. A nyílás kerete a jobb szélt lezárja, és a férfit külön térbe helyezi. A bal oldali alak profilja a partvonal ívét követi. A fekete ruhás nő és a férfi között az alsó szélről sötétvörös, csepegő formák kúsznak fölfelé. A bal felső sarokban sötét zöldesfekete, megnyúlt tömeg fekszik a kéken. A bal alsó sarokban aláírás található. Mind a négy alak ugyanabban a sorban áll, mélység és perspektíva nélkül. Az alakok között nincs tekintetváltás; egyik sem néz a másikra. A férfi melletti vörös formák a mű egyetlen nyugtalan része. A középső alak a legvilágosabb folt, ezért oda esik először a tekintet.

A mű Szfinx néven is ismert, és az Élet frízéhez tartozik. A három női alakot rendszerint három életkorként vagy a nőiség három képmásaként olvassák, az oldalt álló férfit pedig szemlélőként, aki kívül marad; ez bevett értelmezés, nem múzeumi tény. Ami nem vitatott, az az elrendezés: három alak azonos léptékben, és egy negyedik, amelyet építészeti elem fizikailag elválaszt.

Munch nagyon vékony festékkel birkózott meg egy ekkora vászonnal. A hátterek széles, ritkás felhordásban készültek, amelyeken sok helyen átüt a szövés, míg az arcok és a haj sűrűbben vannak kidolgozva. Kontúrok szinte nincsenek; az alakok csak tónuskülönbséggel válnak el az alaptól, a ruhák szélei pedig helyenként szabadon hagyják az alávázolást. A színskála a bal oldali homokszíntől a jobb oldali sötétkékig tart, a vászon pedig széles és alacsony, ami a négy alak sorát még hangsúlyosabbá teszi. A fekete ruha szinte teljesen elnyeli a fényt, a háttér kékje pedig felül világosabb, alul sötétebb.

A mi változatunkat kézzel festjük olajjal vászonra, vonásról vonásra, és soha nem nyomtatjuk. Mivel minden vászon kifejezetten a megrendelésre születik, kettő soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák. Ebben a formátumban a legtöbb munka a háttér nagy, nyugodt felületeiben van, ahol minden egyenetlenség meglátszik.

Az eredeti mérete és a négy alak vízszintes elrendezése miatt a mű hosszú, megszakítatlan falat kíván: hosszabb kanapé fölé, étkezőbe vagy előtérbe, ahol van hely hátralépni. Kis szobában válasszon kisebb méretet, különben az alakok összezsúfolódnak. Fali festményként világos, semleges felületet kér, mert színt bőven hoz magával; a fény legyen egyenletes a teljes szélességben, mert egyetlen oldalról érkező sugár a másik felét árnyékban hagyja.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.