Edvard Munch – A szorongás

A szorongás

A szorongás Edvard Munch 1894-ben készült festménye, amelyet MM.M.00515 leltári számon az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őriz. Az eredeti olajjal vászonra készült, és 73 x 94 cm nagyságú. Embertömeg lép ki egyenesen a felületből a néző felé, fölötte pedig vörös és narancsszínű sávokban ég az ég.

Az ég a felső harmadot tölti ki, skarlát, narancs és sárga vízszintes szalagokban, amelyeken türkiz és kékeszöld szálak futnak át. A horizont alatt a fjord ibolyakék sávokban terül el, amelyek egymás mögött hajlanak a part felé, a vízen vörösesnarancs tükröződés kanyarog, és apró sötét hajótestek ülnek rajta. Az öböl jobb oldalán sötét part és árbócok sejlenek fel. Az előtérben alakok csoportja áll szorosan egymáshoz préselve. Az arcok halvány sárgászöldek és álarcszerűek, a szemek sötétek és tágra nyíltak. Pupilla nélküli sötét foltokként vannak megfestve, így a tekintetet nem lehet viszonozni, noha minden alak szemben áll velünk. A középtől balra egy férfi magas fekete cilindert visel, az álla alatt fehér háromszögben látszik az ingmell. Mögötte öt-hat további fej sorakozik hátrafelé, néhány kalapban. Jobbra egy nő korallrózsaszín főkötőt visel, amely zöldes arcát keretezi, alatta halvány rózsaszín gallér nyílik. A testek alul egyetlen fekete tömeggé olvadnak össze, és sehol nem látszik talaj.

A mű az Élet frízéhez tartozik, ahhoz a ciklushoz, amelyen Munch több mint két évtizeden át dolgozott. A jelenet két olyan dolgot fog össze, amelyeket külön fejlesztett ki: a nézőre rátörő tömeget az Este a Karl Johan utcán című műből, és a fjord fölött lángoló eget, amelyet az egy évvel korábbi A sikolyból ismerünk. A helyszín ugyanaz, a város fölötti út a vízre nyíló kilátással. A szorongás ezért egyik alkotás ismétlése sem, hanem a kettő találkozása. Munch az Élet frízét úgy állította össze, mint a szerelemről, a szorongásról és a halálról szóló festmények sorát, amelyeknek együtt kellett függeniük.

Munch vékonyan és hosszú, követhető vonásokkal hordta fel a színt; több helyen átüt a vászon szövése, ami száraz, szinte rostos megjelenést ad az égnek. Az arcok néhány vonásból, szinte rajz nélkül épülnek fel, a körvonalakat pedig helyenként sötétkék vonal emeli ki. Az ég vörös sávjai egyetlen lendülettel, javítás nélkül kerültek fel, és helyenként átfedik a sárgát. A festmény fekvő formátumú, és csak kevéssel szélesebb, mint amilyen magas.

A mi változatunk azok közé a híres festmények közé tartozik, amelyeket kézzel, olajjal vászonra festünk, vonásról vonásra, és soha nem nyomtatunk. Mivel a festő minden darabot külön az adott megrendelésre készít, két vászon soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák.

Vízszintes felépítése és erős ege miatt hosszabb bútor fölött érvényesül jól – komód, alacsony szekrény vagy kanapé fölött -, ahol az ég sávjainak van helyük futni. Faldekorációként nyugodt felületet kíván fehérben, szürkében vagy meleg homokszínben, kétoldalt némi üres hellyel, különben az arcok tömege szorongatottá válik. Este jól áll neki a meleg mesterséges fény, a közvetlen napsütés viszont széttöri a vörösöket. A sikoly mellett magától értetődően áll, hiszen a kettő ugyanazon a helyen és ugyanabban az években született. Sötétebb falat is elbír, például mélykéket vagy olívazöldet. A tömeg elülső sora a vászon alsó széléig ér, ezért az alakok nagyon közelinek hatnak. Az arcok mérete hátrafelé alig csökken, ami tovább sűríti a csoportot.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.