Edvard Munch – A vihar

A vihar

A vihar Edvard Munch 1893-ban készült olajfestménye vásznon, amelyet 1351.1974 leltári számon a New York-i Museum of Modern Art őriz. Az eredeti 130,8 x 91,8 cm nagyságú. A jelenet nyári éjszakát mutat egy tengerparti településen, alakok csoportját egy ház előtt, és egyetlen fehér alakot, aki a többiektől külön áll.

Az ég a felső harmadot tölti ki, halvány szürkéslila, vékonyan festve és felhő nélkül. A középtől jobbra nagy, világos, kétszintes ház áll, amelynek ablakai meleg sárgásnarancs színben égnek; ez a jelenet egyetlen erős fénye. Balra kisebb, sötétebb, barnás épület látszik. Köztük és körülöttük sötétzöld-fekete fák és bokrok állnak, egy magas fa pedig közvetlenül a kivilágított ház előtt áll, és részben eltakarja.

A bal előtérben mintegy hat alak csoportja áll szorosan egymás mellett, fehér, krémszínű, barnásvörös és sötét ruhában. Többüknek a kezük a fejükhöz emelve, az arcok alig jelzettek, vonások nélkül. Az előtér közepén egyetlen alak áll hosszú fehér ruhában, a csoporttól elválasztva, szintén a fejénél tartott kézzel, a néző felé fordulva. A talaj sziklás, tompa zöldekben, szürkékben és rózsás barnákban megfestve. A jobb alsó sarokban aláírás található, amely az évszámot is tartalmazza. A megvilágított ablakú ház a jelenet egyetlen olyan helye, ahol élet zajlik, mégsem látunk benne senkit. A csoport és a fehér alak ugyanabba az irányba fordul, mégsincs köztük érintkezés. A fehér ruha a vászon legvilágosabb foltja.

A jelenet Aasgaardstrandban játszódik, azon a kis tengerparti településen az Oslofjord mellett, ahol Munch a nyarait töltötte, és ahol több ismert munkája született. A fejhez emelt kéz mozdulata ugyanaz, mint A sikolyban, amely ugyanabban az évben készült; mindkét mű 1893-as, és mindkettő ugyanazt a testi gesztust használja, ami látható tény, nem pedig állítás a festő szándékáról. A cím viharról beszél, az égen mégsem villám, sem eső: a vihar itt állapot, nem időjárási esemény. Munch ezt a helyet tucatnyi változatban festette meg, nyáron és éjszaka. A színskála a szürkékre, zöldekre és barnákra korlátozódik, a sárga ablakokat leszámítva, a formátum pedig fekvő, nagyjából négy a háromhoz.

Munch nagyon vékonyan hordta fel a színt, helyenként szinte belédörzsölte a vászonba, így a szövés az egész felső felén átüt. Az alakok körvonalrajz nélkül készültek, lágy szélekkel, amelyek feloldódnak a háttérben. A sárga ablakok az egyetlen sűrűbb festékfelhordású részek, ezért fizikailag is kiemelkednek. A fák sziluettje szinte fekete, részletek nélküli, és élesen elválik a világos égtől. Az előtér kövei nagy, lapos foltokban vannak felrakva. A horizont nem látszik, mert a házak és a fák eltakarják.

A mi változatunk kézzel festett olajfestmény vásznon, vonásról vonásra, és soha nem nyomtatjuk. Mivel minden vászon kifejezetten a megrendelésre születik, kettő soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák.

A mű csendes és alacsony kontrasztú, ezért oda érdemes akasztani, ahol a néző közel kerül hozzá: hálószobába, dolgozószobába vagy olvasófotel mellé, nem pedig egy nagy tér végébe. Fali festményként nyugodt falat kíván, amely nem vakítóan fehér; a meleg szürkék és a zsályazöld jobban áll neki, mint a tiszta fehér, amely kifakítja halvány egét. A mesterséges fény legyen lágy és meleg, különben a sárga ablakok elvesztik hatásukat. A közvetlen napsütés nem tesz jót neki, és a halvány ég idővel amúgy is a legérzékenyebb része a felületnek.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.