Leírás
Paul Gauguin – Neve Vairaumati volt – kézzel festett vászonfestmény
A tahiti hagyományban Vairaumati nem az isten lánya, hanem a felesége. Ez a különbség adja a mű nevét. A vászon 1892-ben készült Tahitin, olaj vásznon, 68 × 91 cm (szélesség × magasság, álló formátum), és a moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeum őrzi; korábban Szergej Scsukin gyűjteményéhez tartozott. Nálunk ecset alatt születik újjá: kézzel festett vászonfestmény, olaj vásznon, nyomat nélkül. A mű leltári száma Ж-3266.
Oro a férje, nem az apja
A hagyomány szerint Vairaumati Ta’ata, az első ember lánya volt. Oro isten szivárványt épített, azon ereszkedett a földre, és feleségül vette; fiat szült neki, Hoa-tabu-i-te-ra’it, akiből nagy uralkodó lett, az arioi társaság pedig ebből a házasságból vezeti le eredetét. Az apa és a férj tehát két külön alak, és Oro a második. A kettő összekeverése régi hiba, amely e mű számos leírásán végigvonul – azon is, amelyet mi magunk vittünk eddig.
A cím magán a vásznon áll
Alul középen, a festő kezétől, ez áll: „Vaïraumati tei oa” – a neve Vairaumati. A bal alsó sarokban a Paul Gauguin szignó, a 92-es évszám és a Tahiti szó olvasható. A cím tehát nem múzeumi tábla, hanem a mű része. A nő kék, fehér virágos pareun ül, mögötte sötét, faragott bálvány emelkedik, a lábánál pedig fehér madár áll, karmában gyíkkal; hogy ez a jelenet mit jelent, nincs eldöntve, és nem is nyilvánítjuk ténynek.
Az út Moszkvába
A mű előbb a festő családjánál maradt, majd a párizsi műkereskedő, Ambroise Vollard kezébe került. Tőle vásárolta meg 1904-ben a moszkvai gyűjtő, Szergej Scsukin. A forradalom után 1918-ban államosították, és az Új Nyugati Festészet Első Múzeumába került, 1948 óta pedig a Puskin Múzeumban van. Tizenkét év telt el tehát egy tahiti vászon és egy moszkvai fal között.
Kézzel festett reprodukció az otthonába
Az álló formátum és a pareu mély kékje miatt ez a mű keskeny falra való, amely elé közel állnak – ajtó mellé, előtérbe, folyosó végére. Nyolc méretben festjük; a 68 × 91 cm pontosan az eredeti mérete, nagyobb falra pedig gyakran a 90 × 120 cm kerül. Ugyanabból az 1892-es évből való A halottak szellemei figyelnek – ismét tahiti hagyomány, de félelemként, nem származásként; az Arearea ugyanezt a sík színt mutatja történet nélkül, a Három tahiti nő pedig a másik olyan művünk, amely ugyanezen a magángyűjteményi úton jutott Oroszországba.
- Téma: Neve Vairaumati volt (Vaïraumati tei oa), Paul Gauguin, 1892, Tahiti
- Technika: kézzel festett vászonfestmény, olaj vásznon, reprodukció – soha nem nyomat
- Eredeti: olaj vásznon, 68 × 91 cm, Puskin Szépművészeti Múzeum, Moszkva, korábban Szergej Scsukin gyűjteménye
- Érdekesség: Oro nem Vairaumati apja, hanem a férje – az apja Ta’ata, az első ember
