Leírás
Merahi metua no Tehamana – Gauguin portréja Tehamanáról és őseiről
1893-ban Paul Gauguin megfestette Tehamana, tahiti társa portréját, és a Merahi metua no Tehamana címet adta neki – Tehamanának sok őse van. A lány egyenesen a nézőre fordulva ül, kék-fehér csíkos misszionárius ruhában, fehér gallérral, kezében legyezőt tart. Háta mögött teljes szélességben sárga jelek sávja húzódik, alatta pedig egy istenség és egy kisebb kísérő alak tűnik fel. A művet az Art Institute of Chicago őrzi, 1980.613 leltári számon. A formátum álló – a múzeum a mértéket magasságként, majd szélességként adja meg.
Ki Tehamana
Tehamana nem névtelen modell, hanem megnevezett személy: a mű címe az ő nevét viseli. Gauguin abban a ruhában festette meg, amelyet a misszionáriusok hoztak Tahitira, tehát európai szabásúban, míg a háttér egészen más – tahiti és a misszióknál régebbi. Éppen ez az ellentét tartja a művet: a lány két világ között ül, az egyikbe öltözve és a másikkal körülvéve.
A jelek a háta mögött
A fölötte húzódó sárga jelsáv nem tahiti írás. Gauguin a formákat máshol, Óceánia más vidékein látott minták nyomán vette át, és díszítő frízként rendezte el. Írásként vannak megfestve, de nem olvashatók – az ősök jeleként hatnak, nem szövegként. Alattuk sötét női alak áll fölemelt karral, mellette kisebb figura; együtt olyan jelenetet alkotnak, amely a hiedelemhez tartozik, nem a missziós iskolához.
A felirat a bal alsó szélen
A bal alsó sarokban magában a festékben áll a megfestett cím, MERAHI METUA NO TEHAMANA, mellette a festő kézjegye és az évszám. Ez a saját ecsetvonása és az eredeti mű része, nem utólag hozzáadott vízjel vagy kiadói jelzés. A reprodukción ugyanúgy megfestjük, mint a jelenet többi részét, mert a képhez tartozik.
A méret: két forrás eltér egymástól
Itt őszintének kell lenni: két megbízható forrás eltérő méretet ad meg. Az Art Institute of Chicago 75 x 53 cm-t közöl, a Wikidata 76,3 x 54,3 cm-t. Az évszám, a múzeum és a leltári szám mindkét bejegyzésben egyezik – csak a méretek térnek el. A formátum kiválasztásánál ez nem számít, mert az oldalarány mindkét esetben szinte azonos, és az álló formátum álló marad. A hordozó juta, durva szövet, amelyet a festő ezekben az években más művein is használt.
Hogyan készül a kézzel festett reprodukció
A reprodukciót festő készíti kézzel, olajjal vásznon, ecsetvonásról ecsetvonásra. Ennél a témánál az arc kívánja a legtöbb figyelmet: ha elvész az a nyugodt, kissé tartózkodó tartás, a portré puszta jelmezzé válik. Szállítás előtt fényképet kap a kész munkáról jóváhagyásra.
- Téma: a címben megnevezett Tehamana ülve, misszionárius ruhában, a sárga jelek sávja és az istenség alakja előtt.
- Technika: olaj jután, lapos színek hangsúlyos kontúrral.
- Méretek: álló formátum, 35 x 50 cm-től 140 x 200 cm-ig; a leggyakrabban választott méret a 65 x 90 cm és a 80 x 110 cm.
- Érdekesség: a cím magára a vászonra van festve, a bal alsó sarokban, és a megfestett lány nevét viseli.
Ha Gauguin többi tahiti portréja is érdekli, nézze meg a Vairaumati volt a neve, a A halottak szellemei figyelnek és a Nevermore című műveket is, amelyeken Gauguin ugyancsak egyetlen tahiti nőt ábrázol jelekkel teli térben.
