Leírás
A szieszta – Gauguin tahiti verandája és egy hétköznapi délután
1892 és 1894 között, az első tahiti korszakban Paul Gauguin olyan jelenetet festett, amelyben semmi különös nem történik: négy nő tölti a délutánt egy fedett verandán. Az egyik ruhát vasal, a másik narancsszínű öltözékben fekszik megtámaszkodva, a harmadik háttal ül a nézőnek, a negyedik pedig az előtérben ül a deszkákon, fején nagy szalmakalappal. Kint, a füvön, egy ötödik alak ül. A művet a Metropolitan Museum of Art őrzi New Yorkban, 1993.400.3 leltári számon. A formátum fekvő – a múzeum a mértéket magasságként, majd szélességként adja meg, tehát 88,9 x 116,2 cm.
Hétköznapi délután, nem ünnepség
Gauguint rendszerint mitológiai jelenetekkel kötjük össze, itt viszont egészen hétköznapi délutánt figyel meg. A fehér vásznon vasaló áll, mellette fonott kosár vár sárga gyümölccsel, a nők pedig dolgoznak vagy pihennek, mindegyik a maga módján. Senki nem pózol, és senki nem mesél történetet – a festő olyan órát rögzített, amely esemény nélkül telik el. Éppen ezért kivétel ez a mű a tahiti életművében.
A kalap, amely lezárja a középteret
A középponti alak az előtérben ülő nő, aki háttal fordul felénk. Széles, világos szalmakalapja a kék pöttyös szalaggal a vászon legvilágosabb foltja, és az első, amit a szem elkap. Ezzel zárta le Gauguin a vászon közepét: a tekintet megáll a kalapon, és csak azután siklik tovább a vasaló nő, majd a narancsszínben fekvő alak felé.
Rózsaszín deszkák és zöld fű
A veranda padlója meleg rózsaszínnel van megfestve, amilyet valódi árnyékban nem találnánk, közvetlenül mögötte pedig erős zöld fű kezdődik, fölötte sárga lombsáv. Ez a három szín tartja az egész vásznat. Ha a reprodukcióban a rózsaszín padló kihűl, a jelenet elveszíti a délutáni fényt, és puszta belső térré válik.
Hol az eredeti, és hogyan datálják
Az eredetit a Metropolitan őrzi, 1993.400.3 leltári számon, olaj vásznon. A múzeum hozzávetőlegesen datálja a művet, 1892 és 1894 közé, az enciklopédikus bejegyzés pedig ennek az intervallumnak a kezdetét adja meg. Ez a datálás pontosságában mutatkozó különbség, nem pedig ellentmondás a források között: a méretben a két bejegyzés egyezik.
Hogyan készül a kézzel festett vászonfestmény
A reprodukciót festő készíti kézzel, olajjal vásznon, ecsetvonásról ecsetvonásra. Ennél a témánál a legnehezebb éppen a padló rózsaszín felülete: melegnek és egyben nyugodtnak kell maradnia, különben foltokra esik szét. Szállítás előtt fényképet kap a kész munkáról jóváhagyásra.
- Téma: négy nő egy fedett verandán, egyikük ruhát vasal, egyikük narancsszínben fekszik, az előtérben szalmakalap és gyümölcsöskosár.
- Technika: olaj vásznon, széles nyugodt színfoltok és meleg rózsaszín padló.
- Méretek: fekvő formátum, 40 x 30 cm-től 200 x 150 cm-ig; a leggyakrabban választott méret a 80 x 60 cm és a 100 x 75 cm.
- Érdekesség: a fehér vásznon álló vasaló a házimunka egyik ritka ábrázolása Gauguin tahiti életművében.
Ha más tahiti hétköznapi jeleneteket is szeretne látni, nézze meg az Arearea (Vidámság), a Fatata te Miti (A tenger mellett) és az Anyaság (Nők a tengerparton) című műveket is, amelyeken Gauguin ugyancsak mindennapi munkában vagy pihenésben ábrázol embereket.
