Edvard Munch – Éjszaka Nizzában

Éjszaka Nizzában

Edvard Munch Éjszaka Nizzában című festménye 1891-ben készült, olaj, vászon, és az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őrzi NG.M.00394 leltári számon. Az eredeti 54 x 48 cm nagyságú, álló formátumú. A jelenet magasból néz egy mediterrán városra éjjel: halvány, sík homlokzatú házak lépcsőznek le a lejtőn, fölöttük pedig széles ég terül el.

A házak lapos világos felületekként vannak megadva sötét tetőkkel, dísz és rajzolt építészet nélkül; az ablakok nem többek sötét foltoknál. Közöttük sötét ciprusok és cserjék nőnek, és ezek adják az alsó fél egyetlen függőlegeseit. A középen sötét dombgerinc fekszik keresztben, amely elválasztja a várost az égtől. Az ég a teljes felső harmadot elfoglalja, és látható vonásokkal van megdolgozva, amelyek vízszintesen futnak és soha nem olvadnak össze. Elöl jobbra a talaj sötét lejtőbe bukik, amely lezárja a jelenetet, és a nézőt a város fölé helyezi, nem pedig bele. Egyetlen alak sincs. A jelenet három sávból épül – tetők, gerinc és ég -, amelyek távlat nélkül vannak egymás fölé helyezve; a mélységet egyedül a sötétség különbsége hordozza.

Munch az 1891-es telet a francia Riviérán töltötte, ahová egészsége miatt utazott, és ahol Nizzáról és környékéről kis méretű látképek sora született. Az ilyen jelenetek ritkák munkásságában: a nyugtalan északi motívumok helyett itt egy város nyugodt, csaknem rendezett megfigyelése áll. Képeslap azonban mégsem. A formák nagy felületekre vannak visszavezetve, a kezelésmód pedig száraz és takarékos, így a vászon szövése helyenként átdereng a festéken. Munch ekkor huszonhét éves volt, és először járt délen; ez a látvány olyasvalaki feljegyzése, aki idegen várost néz, anélkül hogy szépíteni akarná. A déli fény nem oldotta fel a szigorát: a házak ugyanolyan szűkszavúan vannak megadva, mint az északi motívumokon, csak a paletta lett világosabb. A sorozat többi darabjához hasonlóan ez is kis méretű: olyan mű, amelyet egy ülésben, közvetlenül a látvány előtt lehetett befejezni.

Az éjszakai fény nincs erős ellentétekkel megfestve, hanem tompított, letompított tónusokban, amelyek az egész jelenetet csendbe tolják. A paletta szűk: kékesszürke, olíva, halvány homokszín és néhány melegebb folt a falakon. Fekete sehol nincs; a legsötétebb részek mélykékek. Ezért nem alvónak hat a város, hanem csupán hallgatagnak, mintha közvetlenül hajnal előtt látnánk. A vonások rövidek és egymás mellé tettek, nem elmosottak, ettől úgy tűnik, mintha az ég enyhén remegne, jóllehet valójában teljesen mozdulatlan.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, rendelésre, és sohasem nyomat. Mivel minden vászon egyenként készül, a tónusok és a vonások darabonként kissé eltérnek; ezek az apró különbségek a kéz nyomai. A legnehezebb rész az ég, amelynek különálló vonásokból összerakottnak kell maradnia, nem pedig sima felületté válnia. Híres festmények közül ez azok közé tartozik, amelyek mindenekelőtt a szomszédos tompa tónusok különbségére való érzéket kívánják.

A formátum álló, a jelenet csendes és hűvös, ezért a festmény jól illik hálószobába, munkasarokba vagy előszobába, ahol nem versenyez más színekkel. Világos, semleges fal szolgálja a legjobban; erősen színezett fal előtt a tompított tónusok elveszítik egymáshoz mért különbségüket. Szemmagasságban helyezze el, lágy fényben. Olaj vászon festményként oda való, ahol közelről nézik, hiszen csak közelről mutatja meg a látszólag egyenletes ég, hány tónust hordoz. Mivel a formátum álló és nem nagy, keskeny fülkében vagy két könyvespolc között is jól megáll.

Tíz méret választható, valamint egyedi méret is, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy keret nélkül. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki, ahol léceket és színeket próbálhat ki ezen a motívumon; semleges szürke vagy világos fa léc itt jobban hat, mint az aranyozott. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.