Edvard Munch – A beteg gyermek

A beteg gyermek

Edvard Munch A beteg gyermek című festménye 1885-1886-ban készült, olaj, vászon, és az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őrzi NG.M.00839 leltári számon. Az eredeti 118,5 x 120 cm nagyságú, csaknem négyzetes. A jelenet betegágy: sápadt, vörös hajú leány támaszkodik nagy fehér párnának, és oldalra néz.

A leányt oldalnézetben látjuk; arca beesett és világos, haja vörös és kibontva terül szét a párnán. Egy sötét függöny felé néz, amely az oldalánál lóg, és a vászon teljes magasságában végigfut. Az ágy mellett fekete ruhás asszony ül lehajtott fejjel, és fogja a leány kezét; összekulcsolt kezük pontosan a vászon közepén van, és egyben a jelenet jelentésbeli középpontja is. Balra egy kis asztalon üveg és pohár áll. A háttér határozatlan és sötét, falak és ablakok nélkül; a teret nem mérjük, csak sejtjük. Minden fölösleges el van hagyva: se bútor, se ablak, se kitekintés. Csak az ágy és két alak marad, és éppen ez az üresség teszi közelibbé a jelenetet annál, mint amilyen akkor volna, ha a szoba meg volna festve.

A motívum a festő nővérének, Johanne Sophie-nak a halálából ered, aki 1877-ben tizenöt évesen hunyt el tuberkulózisban. Munch, aki gyermekként maga is majdnem belehalt ugyanebbe a betegségbe, több mint negyven éven át tért vissza ehhez a jelenethez, és hat változatban festette meg; ez az első közülük. A lehajtott fejű asszonyt sohasem nevezte meg, a művészettörténet pedig azt feltételezi, hogy Karen nagynénje az; ez is értelmezés, nem pedig a festő följegyzése. A leány elnéz az asszony mellett, az asszony pedig lefelé néz; a tekintetek nem találkoznak, és pontosan ez a jelenet magva. Munch a mű keletkezésekor alig huszonkét éves volt, ami külön súlyt ad neki: nem biztonságos távolból való visszatekintés ez, hanem olyasvalaki feljegyzése, aki ott volt.

Éppen a technika tette akkoriban botrányossá a művet. Munch felvitte a festéket, lekaparta, majd újra felvitte, így a felület felszakadozott és helyenként csaknem sérült; a kaparás nyomai az egész vásznon látszanak. A festék vékony és szürke, egyetlen világos hangsúlya a vörös haj és a párna fehérje. A mű nem befejezett abban az értelemben, ahogyan a kor a szót értette, és éppen ez volt a célja. Munch később azt írta, emléket akart festeni, nem jelenetet, és a felszakadozott felület pontosan ez: ábrázolás, amely nézés közben szétesik és újra összeáll.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, rendelésre, és sohasem nyomat. Mivel minden vászon egyenként készül, a tónusok és a vonások darabonként kissé eltérnek; ezek az apró különbségek a kéz nyomai. A legnehezebb rész az arc, amelynek sápadtnak és áttetszőnek kell maradnia anélkül, hogy üressé válnék. A híres festmények közül ez a motívum mindenekelőtt tartózkodást kíván: minden hozzáadott részlet elvesz az erejéből.

A formátum csaknem négyzetes, a jelenet csendes és komoly, ezért a festmény nyugodt falat és némi távolságot igényel: nappalit, dolgozószobát vagy galériafolyosót. Világos, semleges fal szolgálja a legjobban; erős szín mellett a jelenet szürkéje elveszíti feszültségét. Szemmagasságban helyezze el, lágy, egyenletes fényben. Olaj vászon festményként ne kerüljön hangos motívumok közé; a mű elbír, sőt megkíván egy saját helyet.

Tíz méret választható, valamint egyedi méret is, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy keret nélkül. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki, ahol léceket és színeket próbálhat ki ezen a motívumon; egyszerű sötét vagy natúr léc itt jobban hat, mint a díszes. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.