Edvard Munch – Csendélet káposztával

Csendélet káposztával

Edvard Munch Csendélet káposztával című festménye 1926 és 1930 között készült, olaj, fatábla, és az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őrzi MM.M.00231 leltári számon. Az eredeti 55 x 45,5 cm nagyságú, fekvő formátumú. Világos abrosszal terített asztalon frissen szedett zöldségek fekszenek.

A középpontot nagy, kerek káposztafej foglalja el. Halványzöld és fehéres tónusokban van megfestve, kékes erezettel, amely széles, körkörös vonásokban forog a közepe körül. Ez a mű legnagyobb és legvilágosabb tárgya, és minden más köréje rendeződik.

A káposztától balra vörösesbarna hagymák vagy gyökérzöldségek fekszenek, két nagyobb elöl és egy hátrébb, sötét szárakkal, amelyek felfelé merednek. Meleg barnájuk az egyetlen valóban meleg hang a jelenet felső felében.

A bal alsó részen széles ívben ömlenek szét a hosszú, sötétzöld és kékeszöld levelek, amelyek póréhagyma- vagy mángoldlevélként olvashatók. Erős átlós vonásokkal vannak megfestve, amelyek a bal alsó saroktól a középpont felé futnak, és éppen ezek adnak mozgást az egyébként mozdulatlan jelenetnek.

A káposzta előtt sárga tök fekszik vízszintesen, a káposztától jobbra pedig lapos tálon apró, sötétlila gyümölcsök vannak. A jobb szélen kék-fehér csésze vagy kis tál áll, az egyetlen kidolgozott tárgy a sok zöldség között.

Az asztal mögött fal vagy spanyolfal emelkedik, függőleges okker és sötétzöld csíkokkal. A csíkok egyenesen felfelé futnak, és függönyként hatnak; mivel hidegek és sötétek, előrenyomják a világos káposztát. Az alsó szélen sötétbarna sáv zárja le a jelenetet.

A szín a zöld és az okker között mozog, közéjük vörösesbarna és ibolyaszínű hangsúlyok ékelődnek. Nincs erős oldalfény; a tárgyak egyenletesen vannak megvilágítva, így maga a szín hordozza a teljes hatást, nem az árnyék.

A kezelésmód széles, nedves és látható. Munch ott hagyja a festéket, ahová letette, nem simítja el és nem javítja, helyenként pedig olyan vékony, hogy átdereng az alap fája. Éppen ettől hat a jelenet frissnek és a legjobb értelemben befejezetlennek.

A múzeum jelöletlenként tartja nyilván, keletkezését 1926 és 1930 közé teszi. Ekelyben készült, az Oslo melletti birtokon, ahol Munch utolsó évtizedeit töltötte, és ahol maga termesztette az itt látható zöldségeket. Nem boltból való jelenet ez, hanem a saját kertjéből.

A szerkezet egyszerű: vízszintes asztal, rajta a levelek átlója, amely a káposzta kerek formája felé fut. A szem megáll a káposztán, mert az a legvilágosabb, majd lecsúszik a leveleken a bal sarok felé, és a vörösesbarna hagymákon át tér vissza.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, vonásról vonásra, rendelésre, sohasem nyomtatással. Világosan kimondva: az eredeti fatáblán van, a mi reprodukciónk viszont vászonra készül, ami az ilyen kézzel festett munka szokásos hordozója. Mivel mindegyik a saját megrendelésére készül, kettő sem egyezik a részletekig. A legnehezebb rész a káposzta, amelynek világosnak és gömbölyűnek kell maradnia anélkül, hogy fehér folttá válnék.

A formátum fekvő, a jelenet otthonos és csendes, ezért a festmény konyhába, étkezőbe vagy bármely helyiségbe illik, ahol ételt készítenek és fogyasztanak. Csendes, világos fal vagy fa szolgálja a legjobban.

A csendélet Munch kései éveiben nem mellékes műfaj. Ekelyben egyedül élt, keveset utazott, és ami közvetlenül körülvette – a kert, az asztal, a napi étel – vált témává. Ez a festmény ebből az egyszerű közelségből él: nincs benne se elbeszélés, se jelkép, csak megnevezett, megfestett dolgok.

Érdemes megfigyelni, milyen kevés részletet ad meg. A hagymáknak nincs héjrajzuk, a leveleknek nincs erezetük, a tál pereme egyetlen kék vonás. Munch a tárgyak tömegét és színét festi, nem a felületüket, és ettől marad a mű a végén inkább festői, mint leíró.

Kilenc méret választható, 45 x 38 cm-től 223 x 179 cm-ig, valamint egyedi méret is, kerettel vagy keret nélkül. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.