Edvard Munch – A kávéházban

A kávéházban

Edvard Munch A kávéházban című festménye 1890-ben készült, olaj, vászon, és az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őrzi MM.M.00251 leltári számon. Az eredeti 49,5 x 59,5 cm nagyságú, álló formátumú. Három alak tölti ki a jelenetet, beszélgetés közben.

A középtől balra egy férfi áll háttal nekünk. Hosszú világos kabátot visel homok és szürkésbarna színben, fején fekete cilinder, kezét maga elé emeli, mintha tartana valamit vagy éppen most szólalt volna meg. A kabát alatt sötét nadrág és fekete csizma áll szilárdan a padlón.

Tőle jobbra egy nő áll hosszú kék ruhában. Oldalról látjuk, a férfi felé fordulva; a felsőrész szorosan simul, a szoknya széles redőkben hullik a földig. Egyik kezét csípőjére teszi, a másikat maga előtt tartja. Haja feltűzve, arca meleg és világos a sok hideg kék között.

A jobb szélen egy harmadik alak áll: sötét kékesszürke kabátos, lapos sapkás férfi, világos oszlopnak dőlve. Bajuszos, és a középpont felé néz, a pár felé. Miatta a jelenet már nem négyszemközti beszélgetés, hanem valami, amit figyelnek.

A háttér meleg világos szín széles mezője, rövid, különálló érintésekben felrakva: krém, sárga, rózsaszín és mályva fut át egymáson anélkül, hogy összeolvadnának. A nő mögött sötétebb olívazöld sáv ereszkedik alá, amely ajtóként vagy függönyként olvasható, és éppen ez a sáv emeli ki őt a körülötte lévő fényből.

Balra lent narancsbarna szögletes forma nyomul a jelenetbe, amelyet asztal vagy pad sarkaként értünk. A padló lágy rózsaszín-szürke mezőként adott, rajzolt perspektíva nélkül; a tér a színből születik, nem a vonalakból.

A kezelésmód itt apró és szétválasztott, a felület csaknem egésze rövid, párhuzamos ecsetérintésekből épül. Ez Munch az 1880-as évek végén, aki a francia festészettől tanul. A múzeum jelöletlenként tartja nyilván, keletkezését 1890-re teszi.

A szín egyetlen ellentéten nyugszik: a nő hideg kék ruháján a homokszínű és rózsaszín meleg térben. Mivel minden más vissza van fogva, a kék azonnal magához vonja a szemet, a sötét cilinder pedig egy második, nehezebb megállót ad neki.

A szerkezet egyszerű és szilárd. Három álló alak sorakozik egymás mellett, akár az oszlopok, közöttük a háttér világos rései maradnak. A szem a sötét kalapról indul lefelé a kabáton, átlép a résen a kék ruhához, majd tovább a szélen álló megfigyelőhöz.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, vonásról vonásra, rendelésre, sohasem nyomtatással. Mivel mindegyik a saját megrendelésére készül, kettő sem egyezik a részletekig, és az apró eltérések a kéz nyomai. A legnehezebb rész a háttér, amelynek különálló érintésekként kell elevennek maradnia, nem pedig sima felületté válnia.

A formátum álló, a jelenet nyugodt és társas, ezért a festmény jól illik étkezőbe, otthoni kávézósarokba vagy bármely szobába, ahol az emberek leülnek beszélgetni. Csendes, világos fal szolgálja a legjobban, hiszen a vászon a saját színét hozza magával.

Maga a jelenet nyitva marad. Munch nem árulja el, mi történik a három ember között: a cilinderes férfit csak hátulról látjuk, a nő egyenesen ránéz, a harmadik pedig oldalt áll és hallgat. Éppen ezért hat a festmény egy este kimetszett darabjaként, amely korábban kezdődött és később folytatódik, nem pedig lezárt eseményként. Ez a tartózkodás választja el a szokásos kávéházi zsánerjelenettől.

A három alak ruhája egyben korrajz is: a cilinder és a hosszú kabát, a fűzött derekú földig érő ruha, a munkássapka és a rövid kabát három különböző helyet jelöl ki ugyanabban a helyiségben. Munch ezt nem magyarázza, csak egymás mellé állítja őket.

Tíz méret választható, 40 x 50 cm-től 120 x 150 cm-ig, valamint egyedi méret is, kerettel vagy keret nélkül. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.