Edvard Munch – Önarckép az üvegverandán

Önarckép az üvegverandán

Edvard Munch Önarckép az üvegverandán című festménye 1930 és 1933 között készült, olaj és kréta fatáblán, és az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őrzi MM.M.00245 leltári számon. Az eredeti 55,5 x 45,5 cm nagyságú, fekvő formátumú. A festő saját üvegezett verandáján ábrázolja magát Ekelyben.

A fej foglalja el a középpontot, és nagy a formátumhoz mérten. Szemből látjuk, alig jobbra fordulva, közvetlenül a fejtető fölött elvágva. A homlok magas, a haj ritkás, a szemöldök nehéz, a száj zárt és lefelé húzódik. A tekintet nem felénk tart, hanem oldalt halad el, és éppen ettől hat az arc összeszedettnek és önmagába zártnak.

Az arc a meleg és a hideg ellentéteiből épül: okker és narancs felületek a homlokon és az orron, zöld és olívazöld árnyékok a szem alatt és az állkapocs mentén. Munch nem simítja el az átmeneteket, hanem hagyja, hogy a két szín egy élen találkozzon, ami mozgásban tartja az arcot ott is, ahol a bőr nyugodt.

A váll és a zakó gyors, párhuzamos húzásokkal van megadva zöldben, ibolyaszínben és sötétkékben. A nyak alatt fehér gallér és halványzöld nyakkendő tűnik elő, az alsó fél egyetlen világos függőlegese. A vonások itt olyan nyíltak, hogy közöttük átdereng az alap.

Mögötte megnyílik a veranda. Álló sötét ablakkeretek és ferde osztók vágják mezőkre a hátteret, amelyeken át látszik a kert. Balra csupasz fa áll fehér és szürke húzásokkal megfestve, jobbra pedig ibolyaszínű és kék vonások ömlenek szét az üvegen, amelyek ágakként vagy tükröződésként olvashatók.

A tér ezért kettős: egyszerre belső és kert, csupán vékony osztórács választja el őket. Munch ezekben az években sokat festett Ekelyben erről a verandáról, és az üvegfal motívuma önmaga és a világ között újra meg újra visszatér kései munkáiban.

A szín a zöldön nyugszik. Zöld van a háttérben, a zakóban, az arc árnyékában, sőt a nyakkendőben is, így az arc okker és narancs részei az egyetlen valóban meleg felületként gyulladnak ki. Az ablak ibolyaszínű érintései az ellensúly, amely elevenen tartja a felső felet.

A kezelésmód nyílt és gyors. Az olaj mellett Munch krétát is használt, amelynek száraz vonalai a hajban, a szem mellett és a vállon láthatók; helyenként a festék olyan vékony, hogy átdereng a fatábla. A mű egyszerre rajz és festés.

A múzeum jelöletlenként tartja nyilván, keletkezését 1930 és 1933 közé teszi; az ábrázoltak között magát Edvard Munchot nevezi meg. A festő ekkor a hetvenes éveiben járt, és ez egy a hosszú sorozatból, amelyet egész életében készített önmagáról.

A szerkezet egyszerű és szilárd: nagy fej a függőlegesek és ferdék rácsának közepén. Ezek a vonalak még nyugodtabbnak mutatják a fejet, hiszen az az egyetlen kerek forma a sok egyenes között. A szem egyenesen az archoz megy, és ott marad.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, vonásról vonásra, rendelésre, sohasem nyomtatással. Világosan kimondva: az eredeti olaj és kréta fatáblán, a mi reprodukciónk viszont olajjal vászonra készül, ami az ilyen kézzel festett munka szokásos hordozója. A legnehezebb rész az arc, amelynek melegnek kell maradnia a sok zöld közepette.

A formátum fekvő, a tekintet közvetlen és komoly, ezért a festmény jól illik dolgozószobába, könyvtárba vagy erős hangsúlyként a nappaliba. Csendes, világos fal szolgálja a legjobban.

Munch egész pályáján visszatért önmagához: fiatalon, betegen, öregen egyaránt megfestette magát, és ezek a művek együtt egyfajta naplót alkotnak. Ez a késői darab abban különleges, hogy a festő nem semleges háttér elé, hanem saját házának egy konkrét helyére állítja magát.

Az üveg itt nemcsak díszlet. Elválaszt és átenged egyszerre: a kert látszik, de nem érhető el, a fény bejön, de a hideg kint marad. A festő az üveg innenső oldalán áll, és ez a helyzet éppúgy szól a kései évekről, mint maga az arc.

Tíz méret választható, 45 x 38 cm-től 223 x 179 cm-ig, valamint egyedi méret is, kerettel vagy keret nélkül. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.