Edvard Munch – Téli éjszaka

Téli éjszaka

Téli éjszaka Edvard Munch 1900-ban készült olajfestménye, amelyet 2204 leltári számon a zürichi Kunsthaus őriz. Az eredeti 120 x 80 cm nagyságú és fekvő formátumú. A jelenet havas lejtőt mutat sűrű sötét fákkal, amelyeken át kinyílik a kilátás a fjordra és a túlsó partra.

A felső szélet halvány kékesszürke ég foglalja el, alatta pedig a túlsó part fut keskeny sávban, alacsony havas dombokkal. E part gerincén határozott vörösesbarna vonal húzódik, az egyetlen meleg hangsúly az egész műben. A közepet a fjord széles felülete tölti ki tompa kékesszürkében, nyugodtan és hullámok nélkül, világosabb sávokkal átszőve.

Csaknem fekete fenyősor keresztezi a középteret, és elválasztja a vizet a lejtőtől, éles határt húzva a kettő között. A fjord az Oslofjord, erdős lejtőről nézve. Az előtér fái csaknem a vászon teljes magasságát elfoglalják, és a festék vastagsága a sötét részeken tapintható. Az előtérben nagy sötét fatömegek állnak, kékesfeketében és sötét barnászöldben megfestve; a festék olyan vastagon van felhordva, hogy benne láthatók maradnak az ecset örvényei és fordulatai. A középtől balra karcsú törzs emelkedik vörösesbarnában, a bal szélen pedig néhány kisebb fenyő áll világosabb zöldben. A fák közötti hó halvány kékesfehér és lilásfehér, hideg kék árnyékokkal, hiszen a hó sehol nem tiszta fehér, hanem mindenütt kékkel vagy lilával árnyalt, a bal alsó sarokban pedig néhány apró világos kör ül a hóban, ahol az ecsetet megforgatták.

Ezen a festményen egyetlen emberi alak sincs, ami ezen a polcon ritkaság: Munch mindenekelőtt emberek festője volt, itt viszont egyedül marad a fákkal, a hóval és a vízzel. Az ég csak keskeny sávot foglal el a felső szélen, a kompozíció pedig három vízszintes sávra épül. A távoli part havas dombjai szinte egybeolvadnak az éggel. A téli éjszaka motívuma évtizedeken át foglalkoztatta, és több változatban létezik, amelyek helyben, formátumban és évben különböznek; a mi reprodukciónk a zürichi Kunsthaus 1900-as darabját követi. Éppen ezekben az években fordult Munch az Élet frízének megterhelő évtizede után egyre inkább a tájkép felé.

A felület Munchtól szokatlanul sűrű. A sötét fák nehezebb felhordással épülnek, míg a víz és az ég vékonyan és egyenletesen van festve, így a különbség köztük fizikailag is érzékelhető. Kontúrok nincsenek; a formák a tónusok különbségéből születnek, a hó pedig gyakran egyszerűen a világosabb alapozás, amelyet fedetlenül hagytak. Éppen e vastagságkülönbség miatt a felület oldalról érkező fényben másképp olvasható, mint szemből. A tél Munchnál gyakran a magány festői megfelelője.

A mi változatunk olajfestmény-reprodukció, amelyet a festő kézzel, olajjal vászonra, vonásról vonásra fest meg, és soha nem nyomtatjuk. Mivel minden vászon kifejezetten a megrendelésre születik, kettő soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák. A híres festmények közül ez az egyik, amely a legtöbbet nyeri a nagyobb mérettel.

Mivel a mű hideg és csaknem végig kék, meleg falon érvényesül a legjobban: homokszínen, zabszínen vagy világos fán, ami kiegyensúlyozza a kéket. Fehér falon kissé keménnyé válik. Oda akassza, ahol a néző néhány lépést hátraléphet, mert a fatömegek csak távolabbról bomlanak külön fákra. Jól bírja a nappali fényt, és a hidegebb mesterséges világítást is, amely megőrzi a kékeket. Téli motívumként jól áll a sötét fához és a természetes színű textilekhez, és nyugodtan kerülhet olyan helyre is, ahol kevés más szín van a közelben.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.