Edvard Munch – Fekete és sárga férfi a hóban

Fekete és sárga férfi a hóban

Edvard Munch Fekete és sárga férfi a hóban című festménye 1910 és 1912 között készült, olaj, vászon, és az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őrzi MM.M.00926 leltári számon. Az eredeti 52,5 x 59 cm nagyságú, álló formátumú. Két férfi áll a mély hóban, egyikük feketében, másikuk sárgában.

Balra egy férfi lépdel előre sötét, majdnem fekete öltönyben. Szemből látjuk, de lehajtott fejjel, így az arca alig olvasható; egyszerű rózsás-vörös felületként van felrakva, szem és száj nélkül. A kezek ugyanígy adottak, két vöröses foltként a test mellett, lent pedig a sötét nadrág nehéz csizmákban végződik, amelyek a hóba nyomódnak.

Jobbra a másik férfi áll, egyenesen felénk fordulva, világossárga öltönyben és sárga sapkában. Az ő arca is vörös folt. Mozdulatlanul áll, karját kissé eltartva a testétől, és éppen ez a mozdulatlanság állítja szembe a balra lépdelő sötét alakkal.

Közöttük és mögöttük emelkedik a hó: fehér és krémszínű felületek vastag festékkel felrakva, közöttük pedig sötét sziklafoltok nyílnak, ahol a hó nem fedte be a talajt. Jobbra fent a hó sima buckává emelkedik, balra fent pedig vörös téglalap alakú forma sötét tetővel bódéként vagy szánként olvasható.

A hó nem fehér. Munch fehérből, krémből, halványkékből és ibolyaszínből építi fel, az árnyékokat pedig hideg kékbe húzza, amely végigfut a vászon alsó felén. Éppen ezek a hideg árnyékok gyújtják lámpaként lángra a jobb oldali sárga öltönyt.

Balra lent sötét zöldesfekete forma, valószínűleg bokor vagy alacsony fa, lezárja a sarkot, és súlyt ad a jelenetnek azon az oldalon. Fölötte keskeny rózsaszürke égsáv fut, a bal felső sarokban pedig kis kék folt tűnik elő.

A szín három tiszta hangon nyugszik: feketén, sárgán és vörösön, mindhárom hideg fehéreskék alapra helyezve. Mivel a háttér mozgalmas, de kevéssé telített, mindkét alak azonnal előrelép, jóllehet ugyanazzal a széles vonással van megfestve, mint a körülöttük lévő hó.

A kezelésmód itt vastag és nyílt. A festék nedvesen nedvesre van felhordva, helyenként egyetlen húzással, helyenként olyan vékonyan, hogy átdereng a vászon szövése. Munch ezekben az években sokat festett a szabadban és télen, és ez a közvetlenség a jelenet része.

A múzeum jelöletlenként tartja nyilván, keletkezését 1910 és 1912 közé teszi. A cím, amely alatt nyilvántartják, csak a két alak színéről beszél, arról nem, kik ők; maga a mű sem árulja el, és éppen ez tartja nyitva.

A szerkezet egyszerű: két álló alak széles fehér felületen, egyikük mozgásban, másikuk nyugalomban. A szem először a sárgához megy, mert az a legvilágosabb, majd visszatér a sötét alakhoz, amely nagyobb és közelebb van. Közöttük üres hó marad, és ez az üresség a valódi tárgy.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, vonásról vonásra, rendelésre, sohasem nyomtatással. Mivel mindegyik a saját megrendelésére készül, kettő sem egyezik a részletekig, és az apró eltérések a kéz nyomai. A legnehezebb rész a hó, amelynek tele kell maradnia színnel, nem pedig fehér felületté válnia.

A formátum álló, a színek tiszták és erősek, ezért a festmény jól illik világos térbe: nappaliba, előszobába vagy irodába. Csendes fehér vagy világosszürke fal szolgálja a legjobban, hiszen a sárga és a fekete maguk hordozzák a hangsúlyt.

A két alak viszonya az egész mű kulcsa. Nem beszélgetnek, nem is néznek egymásra: az egyik felénk tart, a másik megállt és vár. Munch nem magyarázza meg, mi köti össze őket, és éppen ez a magyarázat hiánya adja a jelenetnek a feszültségét. A hó, amely elválasztja őket, ugyanolyan fontos, mint maguk az alakok.

Az arcok hiánya nem hanyagság. Munch ezekben az években gyakran hagyta üresen vagy egyetlen színfoltra egyszerűsítve az arcot, hogy az alak inkább jelenlétként hasson, semmint arcképként. Itt mindkét férfi arca ugyanaz a vörös folt, és emiatt egyformán névtelenek maradnak.

Tíz méret választható, 40 x 45 cm-től 180 x 200 cm-ig, valamint egyedi méret is, kerettel vagy keret nélkül. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.