Egon Schiele – Kálvária

A Kálvária Egon Schiele 1912-es munkája: kopár domb színsávokban megfestett ég alatt, a gerincén pedig három kereszt kopár fák és vékony karók között. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi 480-as leltári számon; mérete 81,7 x 80 cm – 80 cm széles és 81,7 cm magas, vagyis csaknem négyzet. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül vásznon, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, az elkészült munkáról pedig szállítás előtt fotót küldünk jóváhagyásra.

Kálvária – Egon Schiele

Mit ábrázol a mű?

Egy dombot, fölötte az eget. A vászon nagyobb részét nyílt föld tölti ki barnában, okkerben és olajzöldben, vékonyan felhordva, kék foltokkal és zöld nyomokkal. A gerinc bal oldalon magasan fut, és jobbra enyhén lejt. A középtől balra barna sziklatömb fekszik, rajta és mellette három kereszt áll: egy vörös, egy magas, vékony szürkésfehér és egy alacsony, sötét. A gerinc mentén közönként vékony karók állnak, vörösek, kékek és zöldek, mellettük kopár, vézna facsemeték; egészen a jobb szélen kis, csúcsos tetejű útszéli kápolna látható. Az ég vízszintes sávokba rendeződik – fehér, szürke, kék és csaknem fekete –, vékony vörös vonalak szelik át, a látóhatár fölött jobbra pedig rózsaszínbe és vörösbe vált.

Miért festett Schiele tájként kálváriát?

A múzeumi adatlap Schiele költözésével felel. 1911 augusztusában Český Krumlovból (Krumau) Neulengbachba költözött, és a múzeum szerint ez egy olyan motívum önállósodásában tükröződött, amelynek addig csak mellékszerep jutott a munkásságában: a tájéban. Az adatlap idézi a festőtársának és későbbi sógorának, Anton Peschkának (1885–1940) írt levelét: a Neulengbach melletti Buchbergről a legpompásabb szántóföldvidék látszik, amelyet ismer. A Kálváriában, írja a múzeum, a figuratív elemek visszaszorítása a természet atmoszférikus és spirituális minőségei javára korai csúcspontjához ér. Ez a művet őrző ház olvasata, és az övékként adjuk tovább.

Mi történik a látóhatáron?

A múzeumi leírás szerint a három kereszt kopár, szélhajlította fák és karók körmenetébe illeszkedik, amely egészen egy keresztúti stációig vezet a jobb szélen – a kis, csúcsos tetejű kápolnáig. A látóhatár fölött sötét felhősávok feszülnek, amelyek felizzanak az alkony utolsó pírjában, és a múzeum szavaival drámaivá teszik a kálváriát, vele együtt pedig a természetet mint a vallásos áhítat helyét. A karók és a facsemeték tehát nem díszítések: ők maguk a körmenet.

Hogyan festették az eredetit?

Az adatlap szerint olajjal, gouache-sal és ceruzával, vászonra; a jobb alsó szignó is ceruzával készült. A múzeum ennek a módszernek egy következményét nevezi meg: a festék lazúrosan van felhordva, ami a rét felületét megfosztja minden testiségtől, és a tekintetet a látóhatár felé irányítja. A mi reprodukciónk kizárólag olajfestékkel készül, vásznon. Ezt nem tüntetjük fel ugyanannak: a vékony, lazúros hatást olajjal festjük meg, és nem állítjuk, hogy az eredeti anyagait ismételjük.

Négyzet alakú a formátum?

Majdnem, de nem egészen. Méretben közel áll az előző évi Önlátó II című munkához, amely 80,5 x 80 cm-es, és ugyanabban a gyűjteményben van. Ennél a munkánál minden fokozatunk négyzetes formátum, 50 x 50 cm-től 200 x 200 cm-ig; mivel a látóhatár magasan fut, a súly nagy részét a föld viseli.

Megkaphatom az eredeti méretében?

Méretben szinte igen; a pontos oldalarányban nem, és ezt inkább kimondjuk. Az eredeti 80 cm széles és 81,7 cm magas. A 80 x 80 cm-es fokozatunk szélességben pontosan egyezik vele, magasságban 1,7 cm-rel alacsonyabb. Mivel ennél a munkánál minden fokozatunk négyzet, az eredeti pedig nem az, a különbség a mérettel nő: 200 x 200 cm-nél az eredeti aránya körülbelül 204 cm-es magasságot kívánna. Ezt az arányt pontosan csak egyedi méret éri el.

Honnan származik a munka és hol van ma?

Ez az oldal eddig nem hordozott proveniencia-feljegyzést – ennél a műnél nem volt ilyen, és ezt nyíltan megmondjuk ahelyett, hogy csendben pótolnánk valamivel. Ami következik, az a lánc úgy, ahogyan a múzeum közli: Heinrich Benesch, Bécs, 1947-ig; Otto Benesch, Bécs, 1947–1964; Eva Benesch, Bécs, 1964–1983; Jenö Eisenberger, Bécs, 1983; Rudolf Leopold, Bécs, 1983–1994; 1994-től pedig a Leopold Múzeum Magánalapítvány. Három dolog érdemel benne figyelmet, az értelmezés pedig a miénk. Egyrészt 1947 után a dátumok hézag nélkül illeszkednek, a láncnak viszont nincs kezdete: az első tulajdonosnál csak ennyi áll, „1947-ig”. Másrészt a munka legalább harminchat évig három azonos vezetéknevű tulajdonosnál maradt; az adatlap nem mondja meg, rokonok voltak-e és hogyan, így mi sem állítjuk. Harmadrészt 1983-ban a mű egy éven belül kétszer cserélt gazdát; a múzeum forrásai között van egy 1983. szeptember 30-i nyugta, a Giese & Schweiger műkereskedés 2002. február 19-i igazolása és Sonja Niederacher 2011. április 30-i dossziéja. A munka ma a Leopold Museumban van 480-as leltári számon; a ház teljes Schiele-anyagát a Leopold Museum Egon Schiele-oldala mutatja be.

Hol áll ez a munka Schiele életművében?

A Neulengbachba költözést követő tájak között. Az előző évből való az Önlátó II, egy négyzetes önportré, és a Kis fa késő ősszel, egy kis táj fatáblán; magáról a településről kapta nevét A művész szobája Neulengbachban. A teljes válogatás az Egon Schiele galériában található, a festő életéről pedig többet ír az Egon Schieléről szóló cikkünk. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, ahonnan elindult; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és az osztrák művészet ezen éveit ma is e két néven keresztül olvassuk. Expresszionista festményként a Kálvária ezt az irányt egy arc helyett egy tájra fordítja. Az Önlátó II tisztán olaj vásznon; itt az olajhoz gouache és ceruza is társul.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat művész fest olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, az Ön rendelésére. Itt két hely a legnehezebb. Az első a domb: a színének vékonynak kell maradnia, hogy a kék és zöld foltok átderengjenek a barnán; ha a festő egyenletes, fedő rétegben hordja fel, a föld éppen azt a testiséget kapja meg, amelyet a múzeumi adatlap szerint a lazúrok elvesznek tőle. A második a látóhatár: a keresztek, a színes karók, a facsemeték és a kis kápolna aprók, néhány vékony vonással rajzoltak, és ilyennek is kell maradniuk – vékonynak és egyenetlennek; ha a festő megvastagítja őket, a körmenetből kerítés lesz. Amikor a munka elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak ezután indul útnak. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a műhelyünkben még nem fotóztuk le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefotózzuk, és a felvételeket ide illesztjük. Vászonreprodukcióként fa vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: a négyzet nem követi a bútort, hanem a fal közepét kéri és némi ürességet maga körül. Kanapé fölött a 100 x 100 cm és a 110 x 110 cm működik, kisebb falra elég a 60 x 60 cm vagy a 65 x 65 cm, nagy térbe a 170 x 170 cm és a 200 x 200 cm. A legkisebb méretünk az 50 x 50 cm. Művészi festményként ez a téma a mérettel nyer: a keresztek és a karók kicsik, 100 x 100 cm-től fölfelé viszont a körmenet a szoba túlsó végéből is olvasható.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenöt méret közül egyik sem illik a falához, a munkát az Ön mérete szerint festjük meg. A vászon fa vakkeretre feszítve érkezik; a 3D alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a munkát a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás és mit vállalunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt az elkészült munkáról fotót küldünk jóváhagyásra, és ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk vagy újrafestjük. A gyártási idő a mérettől és a műterem aktuális leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Mit ábrázol Schiele Kálváriája?

Egy kopár dombot sávos esti égbolt alatt, gerincén három kereszttel: egy vörössel, egy magas, vékony szürkésfehérrel és egy alacsony sötéttel. A Leopold Museum szerint a keresztek csupasz, szélfútta fák és karók menetébe illeszkednek, amely a jobb szélen egy keresztúti stációhoz, a kis hegyes tetejű kápolnához vezet. Emberi alak nincs rajta.

Mikor festette Schiele a Kálváriát?

1912-ben: a vászon jobbra lent ceruzával szignált és datált, „EGON SCHIELE 1912”. Azok közé a tájak közé tartozik, amelyek azután születtek, hogy a festő 1911 augusztusában Český Krumlovból Neulengbachba, Bécs közelébe költözött.

Hol látható ma a Kálvária?

A bécsi Leopold Museumban, a 480-as leltári számon. 81,7 x 80 cm-es, tehát majdnem négyzetes: 80 cm széles és 1,7 cm-rel magasabb ennél.

Miért tájként festette meg Schiele a Kálváriát?

A Leopold Museum szerint a neulengbachi költözés után a táj mellékmotívumból munkásságának önálló témájává vált. A Kálváriában a múzeum a figurális elem háttérbe szorításának korai csúcspontját látja, a természet hangulati és spirituális minőségeinek javára. A sötét felhősávok, amelyek a lenyugvó nap utolsó fényében felizzanak, drámaivá teszik a kálváriát, és vele a természetet mint a vallásos áhítat helyét.

Hogyan festette Schiele a Kálváriát?

Olajjal, gouache-sal és ceruzával vászonra, és a szignó is ceruzával készült. A múzeum szerint a festéket vékony lazúrokban vitte fel, amelyek elveszik a rét minden testi súlyát, és a horizont felé vezetik a tekintetet.

Alkalmas ajándéknak?

Alkalmas; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: kopár domb három kereszttel a gerincén, fák és karók körmenetével és kis kápolnával a jobb szélen.
• Eredeti: 1912, olaj, gouache és ceruza, vászon, 81,7 x 80 cm, jobbra lent szignálva, Leopold Museum, Bécs, ltsz. 480.
• A miénk: kézzel festett olajfestmény vásznon, 15 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: ez az oldal ennél a műnél nem hordozott proveniencia-feljegyzést; a láncot úgy adjuk meg, ahogyan a múzeum közli.