Egon Schiele – Herbert Reiner portréja (Reiner fiú)

Herbert Reiner portréja (Reiner fiú) Egon Schiele 1910-ben festett műve: megrendelésre készült portré egy kisfiúról, aki üres háttér előtt áll, bő köpenyként köré tekeredő vörös ruhában, feltűnően durva kezekkel. Az eredetit a bécsi Belvedere őrzi a 4766-os leltári számon; mérete 101 x 101,5 cm, formátuma majdnem négyzetes. Mi kézzel, olajfestékkel festjük meg, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, és a szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük Önnek a kész mű fotóját.

Herbert Reiner portréja (Reiner fiú) – Egon Schiele

Ki látható a festményen?

Herbert Reiner, Max Reiner ortopéd szakorvos fia. A Belvedere leírása szerint Max Reiner 1910-ben a fiatal Egon Schielétől (1890–1918) rendelt portrét ötéves fiáról, Herbertről; a múzeum fotója alatti felirat viszont nagyjából hatévesnek mondja a fiút. Schiele egyedül ábrázolja a fiút, semmi sincs körülötte. A vezetéknevet kétféle módon írják. A New York-i Metropolitan Museum of Art, amely ugyanannak a fiúnak egy rajzát őrzi, ezt a lapot Portrait of Herbert Rainer címen tartja nyilván; a Belvedere az angol címben és a leírásban Reiner, a német címben Rainer alakot használ. Mi mindkét írásmódot úgy adjuk meg, ahogyan az intézmények írják, és nem választunk közöttük; a mi címünk a Reiner alakot követi.

Mi van a vásznon?

Egy fiú áll egy üres felület előtt: nincs szoba, nincs bútor, nincs meghatározható padló. Vörös ruhát visel, amely bő köpenyként burkolja be, és csak a feje meg a keze bukkan elő belőle. A kezek vonzzák a tekintetet. A múzeum feltűnően durvának nevezi őket, és sokkal idősebbnek tűnnek, mint a gyermek, akihez tartoznak; fölöttük az arc gyermeki marad, a tekintetét pedig a leírás ragyogónak és ártatlannak mondja. A színvilág visszafogott – vörös, okker és szürkésfehér háttér –, és a figura körüli üresség előre, a néző felé tolja az alakot. A formátum majdnem négyzetes. A múzeumi leírás Dimensions mezője 101 × 101,5 cm-t ad meg, a fotó alatti felirat viszont 100 x 100 cm-t; táblázatunk a Dimensions mezőt követi.

Miért fontos ez a festmény?

Három okból, és mindhármat a múzeum saját leírása tartalmazza. Az első a megrendelés: a leírás megnevezi a megrendelőt, a modellt és az alkalmat – egy apa a fiatal Schielétől rendelt portrét a fiáról. A második a helye egy csoportban. A Belvedere azt írja, hogy Schiele a Reiner fiút egy olyan portrésorozattal együtt festette, amelynek minden darabja négyzetes formátumú és hasonló kompozíciójú; a leírás egyetlen ilyen portrét sem nevez meg, ezért mi sem nevezünk meg egyet sem. A harmadik az, hogy a múzeum milyen gyakran állította ki: kiállítási listáján szerepelnek a Belvedere 1968-as, 1990-es, 2011-es és 2018–2019-es Schiele-kiállításai.

Mit jelent a festmény?

A múzeum értelmezése szerint egy ellentétről szól. Schiele semmit sem ad a fiúnak, ami a korát mutatná – a vásznon egyetlen tárgy sincs –, ehelyett a kezekre bízza a portrét: ezek a feltűnően durva kezek sokkal idősebbnek hatnak, mint maga a modell, és szemben állnak a fiú ragyogó, ártatlan tekintetével. A leírás ennél tovább nem megy, és mi sem. Expresszionista műként nem a pózzal túloz, hanem a kezekkel.

Honnan származik a mű?

A Belvedere a leírásában közli a tulajdonosok láncát, ebben a sorrendben. Elsőként Max Reiner, Bécs szerepel – annak az apának a neve, aki a múzeum leírása szerint a portrét megrendelte. Utána Sigmund Rosenbaum következik, szintén Bécsből. A következő bejegyzés 1919-es: Richard Lanyi, Bécs. Majd 1930-as dátummal Arthur Stemmer, Bécs. Az utolsó bejegyzés 1954-es, és cserét rögzít a bécsi Rudolf Leopolddal. Ugyanez a leírás a múzeum kiállításait is felsorolja; az első az Österreichische Galerie bemutatója a Felső Belvederében, amely 1954. július 17-én nyílt meg, 1957-ben pedig a galéria 1952 és 1957 közötti új szerzeményeinek kiállítása következik. A leírás semmilyen igényről vagy visszaszolgáltatásról nem tartalmaz megjegyzést. Az alábbi rövid jegyzet ugyanezt a láncot egy mondatban foglalja össze.

Eredet

A festmény több bécsi gyűjtőn (Max Reiner, Sigmund Rosenbaum, Richard Lanyi, Arthur Stemmer) ment át, mielőtt a Belvedere 1954-ben megszerezte, ahol ma is található.

Hol áll ez a mű Schiele munkái között?

Schiele 1910 és 1913 között festett vásznai között. A múzeumi leírás négyzetes portrék egy sorozatához köti ezt a portrét, de nem nevezi meg őket; Schiele festményei közül kínálatunkban négy vászon mutatja meg a formátumot a környezetében. Formájában a Trude Engel áll hozzá a legközelebb: 1912–1913, olajfesték négyzetes vásznon, 100 x 100 cm, ma a linzi Lentos Kunstmuseumban. Egy évvel a Reiner-portré után, 1911-ben készült A lírikus, amely 80,5 x 80 cm-es, és ma a bécsi Leopold Museumban van. 1912-ből és ugyanabból a gyűjteményből való a nagy, négyzetes Remeték, 181 x 181 cm, valamint a Bíboros és apáca (Simogatás), amely 70 x 80,5 cm-es méretével már nem négyzetes. A Schiele-művek teljes válogatása az Egon Schiele galériában látható, Schiele élete pedig az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvasható.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat egy festő fest meg olajfestékkel, vonásról vonásra – nem gépi nyomat, hanem az Ön megrendelésére készülő kézzel festett másolat. Itt két pont a legnehezebb. Az első a ruha vöröse: a festéknek élőnek kell maradnia, különben a köpeny elveszíti a súlyát, és lapos színfolttá válik. A második a kezek, amelyek rajzként ülnek a festményen belül; durvának és pontosnak kell maradniuk, és aki meglágyítja őket, éppen azt veszíti el, amit a múzeum kiemel. Az eredeti olaj vásznon, és a mi másolatunk is az, így a felület ugyanúgy viselkedik. Amikor a festmény elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük Önnek; a festmény csak ezután indul útnak. Ezt a művet a műhelyünkben még nem fotóztuk le; a fotókat feltesszük erre az oldalra, amint meglesznek. Mint minden művészi festményünk, ez is érkezhet vakkeretre feszítve; ezt Ön a Vakráma opciónál választhatja ki.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: az eredetihez a 100 x 100 cm-es méretünk áll a legközelebb; az egyik oldalon 1 cm-rel, a másikon 1,5 cm-rel kisebb, és a múzeumi leírás nem mondja meg, melyik oldal melyik. Mivel a motívum négyzetes, nem hosszú bútort kíván maga alá, hanem nyugodt falat maga köré, így egyedül is jól mutat keskeny falon, két ablak között vagy előszobában; oda elég a 60 x 60 cm vagy a 70 x 70 cm. Komód vagy íróasztal fölé a 80 x 80 cm illik, a nappaliba a kanapé fölé a 100 x 100 cm vagy a 120 x 120 cm, nagy falra, lépcsőházba vagy magas helyiségbe a 150 x 150 cm és legnagyobb méretünk, a 200 x 200 cm. Egy ekkora festmény távolságot kíván: egy ilyen nagy négyzetet néhány méterről néz az ember, nem két lépésről. A kézzel festett festmény akkor mutat a legjobban, ha a közepe szemmagasságba kerül, a padlótól nagyjából 145–150 cm-re; kanapé fölött 15–25 cm-rel a háttámla felett.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a tizenöt méret egyike sem illik az Ön falához, a művet az Ön mérete szerint festjük meg. Ha a Vakráma opciónál az „IGEN”-t választja, a vászon vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik. 3D-alkalmazásunk csak a keret kiválasztására szolgál, nem a mű megjelenítésére az Ön falán; a falon való megjelenítés külön szolgáltatás. A keretet Ön választja ki külön, és nem kötelező része a rendelésnek.

Szállítás és garancia

Megrendelésre festünk, és Magyarországra és további tizenöt uniós országba szállítunk, köztük Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Olaszországba és Németországba. A szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük a kész mű fotóját, és minden rendelésre a visszaküldési szabályaink érvényesek. Az elkészítés ideje a mérettől és a műhely leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Ki volt Herbert Reiner?

Herbert Reiner a bécsi Max Reiner ortopéd szakorvos fia volt. A Belvedere szerint apja 1910-ben a fiatal Egon Schielétől rendelt portrét ötéves fiáról; a múzeum fotója alatti felirat viszont nagyjából hatévesnek mondja a fiút.

Miért írják a nevet Reinernek és Rainernek is?

Mert az intézmények eltérően írják. A Belvedere az angol címben és a leírásban Reiner, a német Rainerbub címben Rainer alakot használ, a New York-i Metropolitan Museum of Art pedig ugyanannak a fiúnak a rajzát Portrait of Herbert Rainer címen tartja nyilván. A Reiner fiú, a Rainerbub és a Herbert Reiner portréja ugyanazt a vásznat jelöli.

Mikor festette Schiele a Reiner fiút?

1910-ben: a vásznon jobbra, középen az „S.10.” szignó és dátum áll. Olajjal festette, és majdnem négyzetes, 101 x 101,5 cm-es; a Belvedere szerint Schiele egy hasonló kompozíciójú, négyzetes portrésorozattal együtt készítette.

Miért tűnnek olyan idősnek a fiú kezei?

Ez az az ellentét, amelyre a Belvedere rámutat. Schiele egyetlen tárgyat sem ad a gyermeknek, amely a korát mutatná, hanem a kezekre bízza a portrét: a feltűnően durva kezek sokkal idősebbnek hatnak a modellnél, és szemben állnak ragyogó, ártatlan tekintetével. A köpenyszerű vörös ruhából csak a fej és a kezek látszanak, ami még jobban kiemeli az ellentétet.

Hol van ma a Reiner fiú?

A bécsi Belvederében, a 4766-os leltári számon. A múzeumi leírás tulajdonosként Max Reinert, Sigmund Rosenbaumot, Richard Lanyit és Arthur Stemmert nevezi meg, mindannyian Bécsből valók, az utolsó, 1954-es bejegyzés pedig cserét rögzít Rudolf Leopolddal. A Belvedere 1968-as, 1990-es, 2011-es és 2018–2019-es Schiele-kiállításain is bemutatta.

Alkalmas ajándéknak?

Igen; ha bizonytalan a méretben, választhat ajándékutalványt.

• Téma: Herbert Reiner kisfiúként, üres háttér előtt, köpenyszerű vörös ruhában, feltűnően durva kezekkel.
• Eredeti: 1910, olajfesték vásznon, 101 x 101,5 cm, jobbra középen szignálva és datálva, Belvedere, Bécs, leltári szám: 4766.
• A mi változatunk: kézzel, olajjal festve, 15 méretben vagy egyedi méretben, igény szerint vakkeretre feszítve (Vakráma: „IGEN”).
• Érdemes tudni: a múzeum szerint Schiele egy négyzetes, hasonló kompozíciójú portrékból álló sorozattal együtt festette.