Claude Monet – A vámház Varengeville-nél

A vámház Varengeville-nél Monet vásznának kézzel festett reprodukciója az Art Institute of Chicago gyűjteményéből: a szikla tetején rózsaszín, lila és szürke tónusú kőház áll, felülről nézve, tőle vékony, sötét karókból álló kerítés fut a szikla peremén, a vászon felső részét pedig halvány türkiz tenger tölti ki, amely felfelé fehérbe vált. Az eredeti 92,8 x 65,6 cm, olaj vásznon, bal alul »Claude Monet 97« szignóval, 1897-ben készült, leltári száma 1933.1149. Nyolc méretben vagy az Ön méretére festjük meg, a kész mű fotójával jóváhagyásra a feladás előtt.

A vámház Varengeville-nél – Claude Monet

Mi van a vásznon?

Kőház a szikla tetején, felülről és kissé hátulról nézve. A középtől balra áll, falai rózsaszín, lila, szürke és kék apró vonásokkal vannak megfestve, a bal oldali oromfalon pedig kis, halványkék ablak látszik. A hosszú tető lilásszürkén lejt jobbra, a gerincen vöröses rózsaszín kémény emelkedik, a jobbra néző fal sötétebb, árnyékos, vöröses nyílásokkal.

Jobbra a háztól vékony, sötét karókból és rőzséből álló alacsony kerítés fut végig a szikla peremén, és lefelé a vászon széléig ér. Az előtérben rózsaszín földű lejtő látszik, zöld és türkiz fűcsomókkal. Minden fölött és mögött a tenger tölti ki a vászon felső részét, halvány türkizben, felfelé egyre fehérebben, csónak és alak nélkül.

Mikor készült, és hányszor festette meg Monet ezt a házat?

A múzeum 1897-re keltezi a vásznat, a Wikidata ugyanezt az évet adja meg, a szignó mellett pedig 97 áll. A múzeum leírása szerint Monet a varengeville-i vámházat Franciaország normandiai partján 1882-ben négyszer, 1897-ben pedig még négyszer festette meg.

A leírás szerint mindannyiszor hasonló nézőpontot választott, felülről nézett le a kis épületre, amely mintha a sziklából nőne ki; ennek a vászonnak a méretei szinte azonosak a második látogatás másik három vásznáéval.

Mit mond a műről a múzeum leírása?

A művet az Art Institute of Chicago őrzi 1933.1149 leltári számon, a Mr. and Mrs. Martin A. Ryerson Collection részeként. A múzeum a méretet 65,6 x 92,8 cm-ben adja meg, előbb a magasságot, kerettel pedig, a szélességgel kezdve, 110,2 x 83,5 x 5,7 cm-t; a Wikidata ugyanezt a 65,6 x 92,8 cm-t közli. A technika olaj vásznon, a Wildenstein katalógusban a mű száma 1455.

A leírásban ez áll: »Inscribed lower left: Claude Monet 97«, vagyis felirat bal alul.

Merre járt a vászon?

A múzeum a teljes láncot közli. Monet 1899 februárjában 6000 frankért adta el a vásznat a Galerie Allard et Noëlnek, ahogy saját számlakönyve rögzíti. 1911. február 27-re Maurice Masson párizsi gyűjteményébe került, és az ő árverésén, a Hôtel Drouot-ban 1911. június 22-én, 23. tételként a párizsi Durand-Ruel vette meg 9020 frankért. 1913 nyarán a New York-i Durand-Ruel házhoz került; a párizsi és a New York-i raktárkönyv más-más napot ír, július 21-ét vagy augusztus 6-át, és a múzeum mindkettőt közli. 1914. február 10-én a chicagói Martin A. Ryerson, aki 1932-ben halt meg, 7500 dollárért vásárolta meg, és 1933-ban hagyatékként került az Art Institute of Chicagóba.

Ugyanazon a napon, írja a múzeum, Ryerson egy Durand-Ruel-nyugta szerint e vászon mellett még két festményt vett: Waterloo Bridge, London (1903, Wildenstein 1586) és Les nymphéas, paysage d’eau (1906, Wildenstein 1683). Az Art Institute of Chicago Waterloo Bridge, napfényhatás című vászna 1903-ra van keltezve, és ugyanazt az 1586-os Wildenstein-számot viseli. Ugyanez a Ryerson-gyűjteményi megjelölés áll a múzeumban további két vásznon, amelyeket árulunk: Vízililiomok (1906) és A Charing Cross híd, London (1901).

Melyik vámházról van szó?

Monet a múzeum számítása szerint nyolcszor festette meg ezt a házat, így a cím önmagában nem azonosít egy vásznat. A Harvard Art Museums egy 1882-es vásznat őriz, amelynek címe megnevezi a helyet: House of the Customs Officer, Varengeville, olaj vásznon, 74,9 x 61 cm, tárgyszám 1934.27. Annie Swan Coburn hagyatékából került a Harvardra; ugyanez a név áll az Art Institute of Chicago Velence, Palazzo Dario című vásznának származási adataiban, a Coburn név pedig egy 1882-es vászon gyűjteményi megjelölésében is szerepel: Séta a sziklán Pourville-nél. A miénk a chicagói 1933.1149, 1897-re keltezve, 92,8 x 65,6 cm; aki épp ezt a művet keresi, ehhez a számhoz igazodjon.

Miért fontos ez a mű?

Mert a festőt a felülettel is dolgozni mutatja, nem csak a témával. A múzeum leírása szerint Monet itt több fehéret kevert a festékeibe, hogy árnyaltabb légköri hatásokat ragadjon meg, és a még puha festéket helyenként lekaparta vagy letörölte, hogy előtűnjenek az alatta lévő színek. A vízben, írja a leírás, a halványszürke festék résein élénkzöld alap látszik ki, amelyet a festő hasonló zöld további érintéseivel hangsúlyozott a felszínen.

1990-ben a vásznat bemutatták a Monet in the ’90s: The Series Paintings című kiállításon, 69. katalógusszámmal. Az ilyen impresszionista festmény nem mesél, hanem megmutatja, hogyan festették.

Hogyan készül a mi kézzel festett változatunk?

Minden megrendelést külön fest meg egy festő, olajjal pamut- vagy lenvászonra. Így készül minden vászonra festett festményünk, nyomtatás és gépi lépés nélkül. Ez a művészi festmény a kövekben nehéz: minden falnak saját apró, különálló rózsaszín, lila és szürke vonásai kellenek, különben a ház lapos rózsaszín tömbbé válik.

A második próba a tenger, amelynek halványnak és fehérrel telinek kell maradnia anélkül, hogy krétássá válna. Az ilyen reprodukció azon múlik, mennyi fehér kerül a színbe, épp azon, amire a múzeum leírása is felhívja a figyelmet. Az ilyen olajfestmény nem tűri a magas fényt, ezért a miénk matt marad. A kézzel festett másolat nem akar részletekig menő utánzat lenni; két azonos méretű vászon mindig eltér az ecsetvonásban.

Melyik méret melyik falra?

Nyolc méret közül lehet választani, 50 x 35-től 150 x 110 cm-ig. Nagyság szerint a 90 x 65 cm áll a legközelebb az eredetihez, 2,8 cm-rel keskenyebb és 0,6 cm-rel alacsonyabb, arányában pedig, 1,3846-tal, kissé kevésbé nyújtott az eredeti 1,4146-jénél. Arány szerint a 70 x 50 és a 105 x 75 cm a legközelebbi, mindkettő 1,4000.

Aki majdnem az eredeti nagyságát szeretné, a 90 x 65-öt választja; aki nagyobb falon a formáját, a 105 x 75-öt. A halvány színek és az egyetlen ház jól olvashatók egy asztal fölött, ahol ülve nézzük a vásznat, ezért ez jó étkezőbe való festmény. Minden méret ott áll a terméknél a Claude Monet galériánkban.

Egyedi méret, vakkeret és keret

A listán nem szereplő mérethez a személyre szabott méret az egyetlen út; írja meg nekünk a szélességet és a magasságot, az eredeti arányát mi tartjuk meg. A vásznat fa vakkeretre feszítjük. A keret nincs az árban; a múzeumé 110,2 x 83,5 cm, mélysége 5,7 cm.

Szállítás és garancia

Az elkészítés két-három hét, a legnagyobb méreteknél néhány nappal több. A mű vakkeretre feszítve, merev dobozban vagy hengerbe tekerve érkezik, nyomon követhető küldeményként. Ha sérülten érkezik, vagy érzékelhetően eltér a jóváhagyott fotótól, kicseréljük vagy visszatérítjük az árát. Az ecsetvonás apró eltérései kézi munkánál várhatók; a sérülés nem.

Ha ajándékba szánja a festményt, és nem biztos a méretben, erre az esetre ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga dönti el a méretet és a témát.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

Chicagóban, az Art Institute of Chicagóban, 1933.1149 leltári számon.

Melyik évből való?

1897-ből. A múzeum és a Wikidata ugyanazt az évet adja meg, a szignó mellett pedig 97 áll.

Mit ábrázol?

Kőből épült vámházat a szikla tetején, halvány türkiz tenger fölött, és vékony karókból álló kerítést a szikla peremén.

Hányszor festette meg Monet ezt a házat?

A múzeum számítása szerint nyolcszor: 1882-ben négyszer, 1897-ben még négyszer.

• Téma. Kőből épült vámház a szikla tetején, halvány türkiz tenger fölött, kerítéssel a szikla peremén.
• Eredeti. Olaj vásznon, 92,8 x 65,6 cm, 1897; szignó bal alul »Claude Monet 97«; Art Institute of Chicago, ltsz. 1933.1149.
• A mienk. Nyolc méret; a 90 x 65 cm nagyságban a legközelebbi, a 70 x 50 és a 105 x 75 cm arányban.
• Érdemes tudni. A múzeum leírása szerint Monet ezt a házat 1882-ben négyszer, 1897-ben még négyszer festette meg.