Claude Monet – Séta a sziklán Pourville-nél

Séta a sziklán Pourville-nél Monet chicagói vásznának kézzel festett reprodukciója: két hosszú ruhás alak áll a füves sziklaperemen a tenger fölött, a hátsó piros napernyőt tart a feje fölé, a vászon jobb szélét pedig egy másik, sötét szikla metszi el. Az eredeti 82,3 x 66,5 cm, olaj vásznon, leltári száma 1933.443. A múzeum 1882-re datálja, a vászon jobb alsó sarkában pedig a „Claude Monet 82″ szignó áll, vagyis a két évszám egyezik. Nyolc méretben vagy az Ön méretére festjük meg, a kész mű fotójával jóváhagyásra a feladás előtt.

Séta a sziklán Pourville-nél – Claude Monet

Kik állnak a sziklán?

A múzeum ezt nem állítja biztosra. Az Art Institute of Chicago azt írja, hogy a sziklaperemen sétáló két fiatal nő minden valószínűség szerint Marthe és Blanche, Alice Hoschedé legidősebb lányai; az óvatos fordulat a múzeumé, a nevek nem szerepelnek a vásznon, és iratot sem közöl hozzá. Ami látszik, az kevésbé vitás: két hosszú ruhás alak, mindkettőn fejfedő, a víz felé fordulva. A közelebbi világos szalmakalapot visel sötét szalaggal, a hátsó piros napernyőt tart a feje fölé — ez az egyetlen erős piros folt a szignón kívül. Arcuk nincs, így az alakok a lejtő részei maradnak.

Mi van a vásznon?

A füves szikla jobbról emelkedik a közép felé, és épp a két alak alatt ér gerincet; alatta sötét sziklafal zuhan, az alsó fél egyetlen valóban sötét foltja. Balra a tenger az égaljig ér, apró fehér vitorlákkal telehintve, fölötte az ég.

A lejtő és a víz között a kéz írása látványosan megváltozik. A füvet rövid, gyors, ívelt vonások hordják fel — így írja le maga a múzeum is — sok közülük szinte függőleges, és épp emiatt tűnik úgy, mintha a szálak a szélben ingnának; a tengert ezzel szemben rövid vízszintes vonalkák adják. Régebbi leírásunk azt állította, hogy a füvet hosszú, csaknem vízszintes vonások alkotják: ez sem a múzeum adatlapja, sem az eredeti szerint nem igaz, ezért ez a mondat itt már nincs. Vízszintes a víz, nem a fű. A múzeum olyat is közöl, ami a vásznon nem látszik: röntgenfelvételek szerint Monet a jobb szélen lévő sziklakiszögellést lekicsinyítette, hogy a tenger és az ég arányát kiegyensúlyozza.

Hogyan datálják a művet, és mit mond a vászon?

Az Art Institute of Chicago 1882-t ad meg, tartomány nélkül és óvatos körül nélkül, azonos kezdő- és záróévvel. Ugyanezen az adatlapon a múzeum maga írja át a feliratot: szignó jobbra lent, „Claude Monet 82″. Ugyanezt olvastuk le az eredetiről készült, 2807-szer 2251 pontos felvételünkön, az alsó perem fölött sötétvörös vonásokban. Az adatlap és a vászon tehát egyezik, ami kevésbé magától értetődő, mint ahogy hangzik: az orsay-i roueni katedrálisoknál a múzeum egyáltalán nem közöl feliratot, és ott az általunk leolvasott évszám kétszer is két évvel tér el.

Mit mond a méretről a múzeum adatlapja?

A művet az Art Institute of Chicago őrzi 1933.443 leltári számon, a 240-es teremben kiállítva. A méreteket magasság szor szélesség sorrendben közli, 66,5 x 82,3 cm; a mi táblázatunk a szélességet teszi előre, ezért itt 82,3 x 66,5 cm olvasható. A javítás tehát csak a sorrendet érinti: a számok a régebbi leírásunkban is helyesek voltak, de a múzeum sorrendjében álltak. Ezúttal a Wikidata adatgyűjtemény teljesen egyezik a múzeummal — ugyanaz az év 9-es pontossággal, ugyanaz a leltári szám, ugyanazok a méretek — 823 milliméter szélesség és 665 magasság. Ezt kimondjuk, mert egy eltérésről hallgató oldal és egy olyan oldal, ahol senki nem hasonlított össze, egyformán néz ki. Kerettel a múzeum 104,8 x 88,9 x 10,8 cm-t ad meg.

Hayestől Chicagóig, és a pont, ahol az adatlap ellentmond magának

Ehhez a vászonhoz a múzeum valódi tulajdonosi láncot közöl, nem csupán egy sort a megszerzésről, és minden állomáshoz forrást ad. Az első Hayes, akinél a mű 1883. március 1-jéig volt. Azután Hermann Kapferer Párizsban, 1888. július 17-ig, és ugyanaznap az eladás a Durand-Ruel kereskedőháznak 1200 frankért. Azután, mondja a múzeum, talán eladás Annie Swan Coburnnak Chicagóban 1928. április 26-ig; a talán szó a múzeumé, és olyan saját feljegyzésén alapul, amelyet a kereskedőház irattára nem tudott megerősíteni. 1933-ban a vászon hagyatékként került a Mr. and Mrs. Lewis Larned Coburn Memorial Collection gyűjteménybe.

Épp e lánc közepén mond ellent magának az adatlap, és ezt a múzeum maga írja le. Az 1996-os Wildenstein-katalógus Hermann Kapferert nem sorolja a tulajdonosok közé, és azt állítja, hogy Durand-Ruel 1882 októberében közvetlenül a festőtől vásárolta a vásznat; a Durand-Ruel irattár ezt az adatlap szerint nem tudja alátámasztani. Hogy melyik változat igaz, nem tudjuk és nem is választunk; mindkettő ott áll a múzeum oldalán, és mindkettő itt is.

Melyik a mi két pourville-i sziklánk közül ez?

Két vásznat árulunk, amely ugyanabban az évben, ugyanazon a parton készült, és könnyű őket összetéveszteni. Ez a chicagói, 82,3 x 66,5 cm. A másik neve Sziklák Pourville-nél, a washingtoni National Gallery of Art őrzi 1985.64.27 számon, és 100 x 60 cm, vagyis jóval szélesebb és alacsonyabb. A mienken mindkét alak áll, a hátsó piros napernyőt tart, a szignó pedig jobbra lent van. A washingtonin az egyik nő ül, a másik mellette áll, napernyő nincs, a nézőpont magasabb, a szignó pedig balra lent. Mindkét vásznon ugyanaz a szignó áll, „Claude Monet 82″: nem a szignó különbözteti meg őket, hanem a sarok. A Wildenstein-katalógusban 758 és 754 számon szerepelnek.

A Claude Monet galériánkban a mű több, ugyanarról a partról való vászon mellett áll: ugyanabban az évben készült A vámház Varengeville-nél; a fű, a szikla és a víz ugyanezt a találkozását mutatják Sziklák Port-Goulpharnál; ugyanerről a normandiai partról való A bárkák indulása, Étretat. Piros napernyőt tart a nő a Nő napernyővel című vásznon is.

Hány néven utazott a vászon?

Négyen, amelyeket a múzeum maga sorol fel, és egy ötödiken a Wikidata adatgyűjteményből: 1883 márciusában Durand-Ruelnél Párizsban Promenade sur la Falaise néven, ugyanabban az évben Londonban csaknem azonos néven, 1904-ben Brüsszelben Falaises de Dieppe néven, 1905-ben ismét Londonban The Walk on the Cliffs néven.

E nevek egyike csapda. A Falaises de Dieppe dieppe-i sziklákat jelent — a Wildenstein-katalógus pedig épp Sur la Falaise à Dieppe néven tartja nyilván a másik, washingtoni vásznat. Mindkettő viselt tehát egykor Dieppe sziklái után adott nevet; Pourville néhány kilométerre fekszik onnan. A mi címünk azt a nevet követi, amelyen a művet áruljuk.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden megrendelést festő fest meg külön, olajjal pamut- vagy lenvászonra. Így születik nálunk minden vászonra festett festmény: nyomat nélkül, átmásolás nélkül, gépi lépés nélkül. Ez a művészi festmény mindenekelőtt a kézírásában nehéz: a lejtő több ezer rövid, ívelt vonásból áll, a tenger vízszintes vonalkákból, és ha a kéz a kettő között nem vált, a szikla zöld fallá lesz. A piros napernyő az egyetlen erős hangsúly, és nem tűri a felnagyítást. A múzeum Monet-t 1882 februárjától április közepéig Pourville-ben jegyzi; az ilyen szabadtéri munkában, en plein air, az alapfestés világos marad, az árnyék pedig hideg lazúrokból épül.

Melyik méret melyik falra?

Nyolc méret közül lehet választani, 45 x 38-tól 150 x 120 cm-ig, és két válasz adódik. Nagyság szerint az eredetihez a 80 x 60 cm áll a legközelebb: 2,3 cm-rel keskenyebb és 6,5 cm-rel alacsonyabb a chicagói vászonnál. Oldalarány szerint viszont épp ez a méret a legtávolabbi mind a nyolc közül — az eredeti aránya 0,808, a 80 x 60 cm-é 0,750. Arány szerint az 50 x 40 és a 150 x 120 cm áll a legközelebb, mindkettő 0,800. Előszobába elég az 50 x 40 cm, nappali festmény gyanánt pedig a 90 x 70 cm jó.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha pontosan az eredeti arányát szeretné, az egyedi méret az egyetlen út: küldje el nekünk a szélességet és a magasságot centiméterben. A vászon érkezhet fakeretre feszítve vagy hengerbe csavarva, ha maga keretezteti; a keret nincs az árban. Ehhez a témához világos vagy fehér fából készült keskeny léc illik, a széles aranyozás a kéket és a zöldet háttérbe szorítja.

Szállítás és garancia

A készítés két-három hét, a legnagyobb méreteknél néhány nappal több, mert az olajnak rétegek között száradnia kell. Ha a mű sérülten érkezik, vagy szemmel láthatóan eltér a jóváhagyott fotótól, kicseréljük vagy visszatérítjük az árát. A kézzel festett másolat nem gyári termék, és a vonásban apró eltérések várhatók; sérülés vagy téves téma nem.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

Chicagóban, az Art Institute of Chicago gyűjteményében, 1933.443 leltári számon, a 240-es teremben.

Kik a hosszú ruhás nők?

A múzeum szerint minden valószínűség szerint Marthe és Blanche Hoschedé; a neveket irat nem támasztja alá.

A Promenade sur la falaise ugyanaz a mű?

Igen. Ezen a néven állították ki 1883-ban, és így tartja nyilván a Wikidata adatgyűjtemény is.

Ez nyomat?

Nem. Nálunk az olajfestmény mindig kézzel készül, olajjal vásznon. Nyomtatott művet nem árulunk.

Melyik méretet válasszam?

80 x 60 cm az eredeti nagyságáért, 50 x 40 cm az oldalarányért. Egyébként a fal szélességének nagyjából kétharmadát.

Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen, ez nálunk megszokott, itt pedig különösen, mert a lista egyik mérete sem találja el az eredeti arányát.

Hogyan jut el hozzám a mű?

Vakkeretre feszítve merev dobozban vagy hengerbe csavarva, választása szerint, nyomon követhetően.

Mit mond a mű egyetlen mondatban?

Hogy a szelet úgy is meg lehet festeni, hogy csak a füvön látszik.

Eladó az eredeti, és mennyit ér?

Nem eladó, múzeumi gyűjtemény része. Értéket nem adunk meg, mert nyilvános irat nem rögzíti; a múzeum csak az 1888-as, 1200 frankos eladást említi.

Milyen magasra akasszam?

A közepe a padlótól nagyjából 145 cm-re; fekvő formátumnál inkább kissé magasabbra.

Alkalmas ajándéknak?

Igen, és ha a méretben bizonytalan, ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga választ méretet és témát.

• Téma. Két alak a füves sziklaperemen a tenger fölött, a hátsó piros napernyővel.
• Eredeti. Olaj vásznon, 82,3 x 66,5 cm, 1882; Art Institute of Chicago, ltsz. 1933.443.
• A mi kivitelünk. Nyolc méret; 80 x 60 cm nagyság szerint, 50 x 40 cm arány szerint a legközelebbi.
• Érdemes tudni. A szignót „Claude Monet 82″ alakban a múzeum maga írja át; a két évszám egyezik.